RSS

Hazafelé

2017. október 01.

Gyors hazatérés Ausztrián keresztül.

137. nap 2017. 09.25. hétfő

Napsütésre ébredek Münchenben. Geri és Sára utolsó ügyeiket intézik, én pedig az Olimpia-parkban és a BMW-nél töltöm a délelőttöt. Délután kicsit plázázok, aztán Gerivel beszélgetek új munkája kilátásairól. Este a baráti kör egy részének búcsúzásán is résztveszek egy mexikói étteremben.

 

138. nap 26. kedd

Együtt reggelizünk egy pékségben, aztán elszállítom a felesleges mentenivalókat és jön az utolsó ölelés. Ők délben várják a reptéri taxit és 3-kor startolnak egyenesen New Yorkba.

Én kerülve az autópályákat Ausztria felé indulok. Mühldorfban sétálok egyet, a határváros Burghausenben pedig megnézem a világ leghosszabb várát és az alatta fekvő városkát.

 

139. nap 27. szerda

A reggeli napsütésben még Ausztriából is visszatekintek a várra, aztán mellékutakon indulok hazafelé. Vöcklabrukban és Kremsmünsterben sétálok egyetés St Peter mellett a vasútállomáson tanulmányozom az osztrák vasút éjszakai személy- és teherforgalmát.

 

140. nap 28. csütörtök

A napkeltével indulok kelet felé és kisebb megéllókkal már Ágfalváig megyek. Áll a ház, a fű lenyírva és baráti levél és pálinka fogad. Épp csak körülnézek és indulok a Ford szervízbe, a világításomat kell megreparálni. Közben kiderül a nagyobb baj is, szíjfeszítő tárcsát kell cserélni. Új időpont kedden. Kicsit elkámpicsorodva indulok a Puskás-sörözőbe, ahol baráti társaságban a szokásos óriás grillezett oldalast fogyasztom el. Szokásos mulatozós helyemen a Papréten alszom.

 

12. utazásomról 2017. szeptember 28-án, 140 napi távollét után érkeztem Ágfalvára.

16.971 kilómétert tettem meg.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás