RSS

Tartu

2017. június 24.

Észtországba érvén

40. nap 2017.06.20. kedd

Valmierából a Gauja folyó mentén megyek tovább észak felé. Strenciben a folyóparton kávézok és a faúsztatás rejtelmeit tanulmányozom. Mindenütt befőttesüveg mécsesek lógnak és sok a faszobor is. Tanakodom a további lett programon, végül a legrövidebbet választom Valga határátkelővel Észtország felé. Itt az utcán van a határ, persze már nincsen hivatalos aktus, csak Andrea mutatja. Első sokk: kotonhirdetésen két pasi smárol. Második: a gázolaj 10 %-al drágább. Harmadik: nincsen net a plázában. A második miatt visszamegyek Lettországba és a határnál tankolok. Közben látom, hogy a diszkont piaboltba jönnek az észtek, tehát a pia is drága. Meg találok netet is. Közben elered az eső, így fogad Észtország. Sarnaste kastélynál már nem esik, megnézem. Otepaanál már a nap is süt, csak a szél fúj nagyon. Itt bejárom az észt síparadicsomot: Síugrósánc, aszfaltozott nyári sífutópályák és biatlon stadion. Persze van kalandpark, meg mindenféle szórakozás. A dombok viszonylag meredekek, de nem annyira, hogy lesiklópálya is lenne. Nemmessze kis faluban alszom.

 

41. nap 21. szerda

Hideg van, fűtök a reggeli kávéhoz. Cihelődés után megyek Vöruba, majd Suur Munaminba a Baltikum legmagasabb hegyére (vagy dombjára). Alig venni észre az emelkedőt, végül a 318 m magas csúcshoz még 25 m szintkülönbséget kell lépcsőn felgyalogolnom. A "hegytetőn" liftes kilátóról körbetekintek a tájon. Ebéd után szunyókálnom kell, közben megjön a viharral az eső is. Ezért néhány tervezett helyet kihagyva megyek Tartuba. Fúj a szél, néha esik, néha süt, ezért gyalog, esőkabáttal nézem a várost. Éppen az egyetemisták ballagnak, mindenki a városház előtt álló szobornál (esernyő alatt csókolódzó pár) fotózkodik. Meredek dombok, faházak és egyetemi épületek közt zegzugos utcákon, parkokon, hidakon lófrálok. Andrea nélkül már örször eltévedtem volna, de durván. Mázlim van, nem ázom meg. Tartu után naplementés alvóhelyem van.

 

42. nap 22. csütörtök

Nyugat felé megyek a tengerhez. Útközben a Vörtsjarv tónál madarászom (kócsag, réce, sirály, nádirigó) egy magas madárlesből. Villandiban is változékony az idő, de remek várrom van a dombok közt, kicsit megázva is bejárom. Aztán viszonylag hosszú autós menet után érkezem a tengerhez Parnuba. Bringa a parton napsütásben, meg a kellemes és szép belvárosban, ahol éppen maratoni futókat várnak. Keskeny utakon (néha földúton) megyek tovább a part mentén északnak. Munalaidnál fészkelem be magam a nádasba és hangos sirály és nádirigó veszekedés mellett nézem a naplementét. Egyébként 22.30-kor ment le a nap és reggel 4.20-kor éppen a napkelténél ébredtem.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás