RSS

Portofino

2016. április 30.

Még egy kicsit élvezem a tajtékzó tengert, aztán elhagyom a partokat és az Appenineket is.

36. nap 2016.04.27. szerda

Panorámás szálláshelyemről vetek még egy pillantást az alattam fekvő Riomaggiore felé, aztán indulok Vernazzába. Itt is elég magasan voltam, de az út váratlanul erősen emelkedik és ezt kitartóan tartja is egészen 600 m magasságig. Itt elgondolkozom, hogy le akarok-e menni ismét 100 m-re Andrea által jól mutatott nagyonszerpentinen? Nemet döntök és Levantót célzom meg. A sors azonban útlezárás formájában közbeszól és mégis le kell mennem, vagy visszafordulni. Elindulok lefelé és gyorsan meg is bánom, de visszafordulásra már nincsen mód! Ebben az útban négy rossz egyesül: Nagyon meredek, nagyon kanyargós szűk hajtűkkel, nagyon keskeny és nagyon rossz minőségű. Egy egész zsák zab a fenekemben, mire leérek baj nélkül. Már nem is érdekel Vernazza, mennék tovább, de az út csk autorizattiknak szól. Beállok a parkolóba, kérdezem a punk kakastarajas parkológazdát, hogy mi van? Vissza kell mennen? Nem, használhatom az utat az útépítés miatt. Milyen? Mint a másik! Ezzel kész voltam, nézem a felfelé induló utat, szerintem rosszabb (ezt meg is tapasztaltam). Mégis megyel Vernazzába, gyönyörködöm, de az út jár az agyamban. A túristák okosabbik 90 %-a vonattal jött, nincsen ilyen gondja. Megnézem a várost, szép még most is a hullámverés, a nap is kisüt. Élvezhetném is. Indulok felfelé, szorítom a kormányt, nyomom a gázt, szerencsére kevés a szembejövő. Felérek az 550 méteres hágóra és remegő lábaimat nyugtatgatom. Mindenkinek ajánlom, hogy vonattal, vagy hajóval járja végig a Cinque Terrét!!! Megyek tovább Genova felé, Levantó és Sestri Levante érintésével Chiavariban találok hullámveréses tengerparti szállást. Nehéz nap volt.

 

37. nap 28. csütörtök

Korán indulok, hogy Rapallóban találjak parkolóhelyet. Innen bringázok a Portofino félszigeten, néha szemerkélő esőben. A levegőben émelyítő szag, a korábban megismert kis kék élőlények tömegesen partravetett rothadásától. Nem tudom mi ez, isiseknek magyarázzák a tanárok, néhányan üvegekbe gyüjtik ez élő példányokat. Portofino szép, de nagyobbra számítottam. A rapallói kikötőben nagyobb a jachtbemutató. Visszaérve Rapallót gyalog járom be, az egész parti sétányt piacosok lepik el. Andreával megbeszélek 5 parkolóhelyet Genovában és indulok a parti úton. Nagyon szép ez is, de Genováig végig beépítve. Genovában csődöt mond parkolókereső tudásom, a kijelölt parkolókból mind ki vagyok tiltva, az utcai parkolókból is, ráadásul szabálytalankodni sem lehet, mert mind foglalt. Egyre mérgesebb vagyok, végül a város ÉK-i végén tudok megállni. Pukkadjatok meg! Vásárlás után elindulok Piacenza felé és megyek egészen Torrigliáig a 760 m magasan lévő hágóra.

 

38. nap 29. péntek Nyulibuli ma kezdődik! Jó szórakozást!

Megírom a honlapot és WiFi-t keresek sikertelenül. Közben bejárom a városkát is. Kaja után csodaszép utakon indulok tovább Bobbioba, itt egy presszóban netezek, és bejárom a várost is. A könyveim nem írnak róla, de van itt a Trebbia folyón egy gyönyörű 12 lyukú híd. Lecövekelek mellette és tervezgetem a további menetet. Pavia felé újabb kihívás, az 1150 m magas hágóra 900 m szintemelkedéssel 12 km-en kell felmenni.

 

39. nap 30. szombat Kata névnapja! Éljen!

Szép napsütésben indulok fel a hágóra. Nincsen gond, Csigaház itt is jól vizsgázott. A hágón kis sífelvonó és mindkét völgyre szép panoráma van. Gurulok le a Staffora folyó völgyén a Pó síkság felé. Elhagyom az Appenineket is és nyílegyenes utakon megyek Pavia felé. Bringás városnézés után megyek Certosa di Paviába, itt híres Karthauzi kolostorban gyönyörködhetem. WiFis, áramos parkolóban kell állnom, így kihasználom ezeket a szolgáltatásokat is. Estére beborul és éjszaka sajnos megjön az eső is. Milánót tervezgetem.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás