RSS

Dél-Cornwall

2015. július 26.

A Világvégén visszafordultam.

78. nap 2015.07.22.

Pocsék a reggeli idő, ezért nem bringázok vissza St. Ivesbe. Indulok az ónbánya vidékre, bár már itt is benne vagyok. Több helyen látom a kéményeket és a tetőtlen épületeket. Carn Galvernél be is megyek egy ilyenbe, persze belül üres. Aztán Pendeenben leteszem a Csigaházat és elbringázok egy világítótoronyig, onnan pedig további ónbányákhoz és feldolgozókhoz a meredek sziklás part mentén. Innen már csak a Land's Endnél állok meg. Bazisokan vagyunk, de van elég parkoló, terelnek minket, mint a birkákat. Komoly fogadóépületek vannak, én kikerülöm őket és megyek a legnyugatibb ponthoz. Elgondolkozom, hány világvégén voltam már, Portugáliában, Spanyolországban, Bretagneban a nyugatin, Norvégiában az északin és Krétán a délin. A keleti meg nem is tudom hol van valahol az Uralban.Persze mindegyik pont relatív, de mind nagy élmény volt, akárcsak ez. Remek gránit sziklák vannak, és a szél is fúj az óceán felől, ezért szép a hullámverés is. Elkószálok balra, aztán jobbra, összesen kb 15 km-t megyek a sziklás parton. A nap süt és a távoli helyeken már nincsen tömeg sem. Estefelé a többség elhúz, maradnak a napimádók, akik lesik a naplementét velem együtt.

79. nap 7.23.

A napkelte elmarad, megyek kelet felé Penzancebe, itt egyet bringázok, bár nincs sok látnivaló. Aztán áthelyezkedem másik parkolóba és innen bringázok St Michael's Mountba. Ez hasonlít a francia párjához, de kisebb és egy családi kastély van rajta. Kezdődő apálykor érkezem, így csónakkal megyek a szigetre, végigjárom a nagy tömeggel a kis kastélyt, aztán a közben felszínre került úton megyek vissza a szárazföldre. Megyek Falmouthba, szép kikötőváros nagy dokkokkal, a félsziget végén erőddel és ágyúállásokkal. Megint elromlik az idő, a városnézést holnapra hagyom.

80. nap 7.24.

Ismét esik, városnézés elmarad. Megyek Truroba, majd St.Austellbe, de az eső nem engedi a kellemes városnézéseket. Az Eden Projektet viszont nem hagyhatom ki, itt vannak fedett helyek is. A tömeg itt is hatalmas, egész labirintusa van a parkolóknak és csuklós buszok viszik a tömeget a tetthelyre. Ez elég ismert, egy régi kopár külszíni bányát ültettek be csoda vegetációval, hatalmas műanyag bubikban trópus és mediterrán növények is vannak. És persze sok más környezetvédelmi esemény, kiállítás. Megyek a trópusokra, pillanatok alatt leizzadok a kinti 12 fok és eső után. Egy darabig fotózni sem tudok, mert bepárásodik a lencse. Az egész lenyűgöző!!! A mediterrán bubikban már számomra ismerős növények vannak és a klíma is elviselhetőbb. Aaztán kint is császkálok, amennyire az állandó ködszitálás engedi, közben bemegyek más épületekbe és kiállításokat is megnézek. El is telik vele a nap. Megyek Foweybe, remek öböl hosszú folyótorkolattal, sziklás partokkal. Kissé ferde szálláshellyel.

81. nap 7.25.

Napsütésre ébredek, boldogan indulok öbölnézőbe, aztán Plymouth felé veszem az irányt. Kicsit félek, mint minden nagyvárostól, de a stadion mellett találok remek parkolót, és mivel a napsütés továbbra is kitart, bringázom a dimbes-dombos városban. Persze a kikötők és a partvonal a legfőbb látványosság itt is. Végigjárom a belvárost is és az Aquvariumban fejezem be a nézelődést. Élvezetes a nagy és kishalakat, meg mindenféle egyéb tengeri élőlényt nézni közelről élőben. Meg a gyerekek örömét, mikor ismerős halat -főleg a cápát – látnak. Még mindíg tart a jó idő, megyek a Dartmoor Nemzeti Parkba, ez mocsaras, hangás hegycsoport sok birkával, tehénnel és vadlovakkal, köztük pónikkal. Egy dombon találok naplementés szállást, a szomszéd tavacskához jönnek a lovak inni. Mögöttem egy magasabb dombtető gránitkövekkel, de ezt majd holnap mászom meg.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás