RSS

Pamukkale

2014. november 08.

Húderégóta vágyom ide eljutni!

75. nap 2014.11.04.

Megint korán indulok, keresem a napkeltés helyemet. Felmegyek Kapikiri faluba, ami egyben a nevezett Herakleion is. A gyönyörű gránittömböket minden korszak kihasználta épületei részeként, a mai falusiak a régi Herakleion köveit is. Ásatás nincsen, mert semmit nem temetett be a föld. Nagyon izgi együtt a kettő. A falu már ébren van, tehénbőgés és szamáriázás a dominmáns zaj. Az asszonyok tarka bugyogóban és sokfélén kötött fejkendőben, a férfiaknál a téglaszínű gumicsizma a divat. Megtanulom a "günaydin" köszönést is. A helyiek készségesen és önként terelgetnek a látnivalók felé. A magaslatokról még igen távoli bástya- és falmaradványokat látok, mindent nem lehet megnézni alapon továbbállok. Még gyönyörködöm menet közben a gránithegy szépségeiben, aztán legördülök a Menderes folyó hatalmas völgyébe. Ennek hordaléka tette tönkre Miletos és Priene kikötőit annakidején. Most azomban Didymába megyek, ahol egy többször átépített Apollón templom a látnivaló. Itt nem épült lovagvár, ezért csak a földrengések és az idő döntötte le a templomot. A földben lévő rész azomban ép, itt látni, milyen tökéletes illesztéssel faragták a köveket. A szentély mai környéke romos, tán további feltárást terveznek. Innen Miletosba megyek, itt a színház a fő látványosság, de a nagy területen fekvő egyéb romok is érdekesek. Itt a nagy síkság közepén ügyes információkkal mutatják be, hogy ez egy félsziget volt, nagy kikötővel. Remek naplemente színezi a színházat és csöndes alvóhelyem is van.

76. nap 2014.11.05.

A kávémmal még felsétálok a színházat és a szétterített faragott köveket nézegetni, aztán Priene felé veszem az irányt. Még korán van, egyedül állok a hegyoldali parkolóban (induláskor alig bírok kimenni a sok busztól), felsétálok a meredek hegyoldalra épített városba. Ez is izgalmas, de rossz fotózni, mert a fák miatt erősek a kontrasztok. Nyugisan bejárom, aztán újratervezés jön, mégis Pamukkaléba megyek, még elérem a naplementét. A Menderes széles völgyében mellékúton döngetek Söke-Bagarasi-Kocari érintésével, de kevés a látnivaló, sok a temető, rossz az út, ezért felmegyek a főútra. Nazilliben megállok vásárolni (ezzel elcseszem a naplementémet) aztán megyek dél felől Pamukkaléba. Már messziről látszik a hegy oldalán a hatalmas fehér folt, közeledve még jobban kirajzolódik a kép. Még világosban érek a fehérség (nem tudom, minek nevezzem) aljába, sétálok egyet, aztán igyekszem a felső parkolóba szálláshelyet keresni.

77. nap 2014.11.06.

Korán kelek, kávét sem főzök, megyek a másik parkolóba, de végül útközben találom meg a helyemet, hogy a napkelte szépen bevilágítsa a fehérséget. Itt kávézom és a WC ablak is a fehérségre néz! :o) Szezonvége lévén van hely a lenti parkolóban, innen indulok a "mezitlábas" bejárathoz. Egy enyhe emelkedő vezet a fehérségen keresztül fel Hierapolisba, mndenki mezitláb gyalogol felfelé. Friss a reggel, ahol nem folyik a víz, hideg a kő. Közben gyönyörködöm a szebbnél szebb részletekben ahogy a hatalmas fehérség feltárul. A víz irányítottan folyik, így tudatosan építik, újítják a fehérséget. Most pl. a híres fotókon látható medencékban éppen nem volt víz. Felérve Hierapolis közepe tájára cipőhúzás, a fehérség peremén kiépített út vezet, végigmegyek rajta a déli kapu felé. Aztán elindulok a 4-5 km hosszú fennsíkon, ahol a város állt, a római látnivalók felé. A színház, a nagy fürdő, a latrina és a nekropolis a leginkább ép látnivaló, de a többi is nagyon érdekes a tájékoztatások segítségével. Azon tűnődöm, miért nem unom még a romokat?Mindenütt látni a hajdani csatornákat, ahogy a vizet vezették az épületek között. A középkori vár itt is római kövekből épült, innen a fehérség északi peremén is végigmegyek. Mire felérek a színházhoz, a lábamban van kb. 10 km. Aztán elindulok lefelé a fehérségen, ismét meztilláb tapicskolva a langyos vízben. Régi vágyam teljesült ezzel a nappal. Lent a tónál még ücsörgök, nézem a fehérséget és a kéregető libákat, récéket, aztán indulok dél felé. Átmegyek a hatalmas Denizli városán felfelé a hegyekbe. Mire észbekapok, már 1100 m magasan egy fennsíkon haladok. Tavasnál legurulok egy 900 m magas fennsíkra, majd még lejjebb Aphrodiziasba. Itt kellemes trágyaszagú szállásom van.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2014. nov. 10. 17:58

Szabi

Helihó !!!
Méghogy én nem olvasom Marco Polo -t. Szenzációs amint beleélem magam az utazásba. Szép amit látok és FINCSI MI?

HOLNAP LIBANAP!!

Tavaj Te is résztvettél. Mos meg hiányzol majd. Azért iszunk az egészségedre savanya újbort.
Jól megy a ház?
Mennyit eszik százon?

Csókolunk!!!

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás