RSS

Knossos

2014. október 22.

Megismertem a mükénei kultúra csodás maradványait.

57. nap 2014.10.17.

Nagy várakozásokkal indulok a Knossos palotába. A feltárók itt valósították meg, hogy az általuk elképzelt rekonstrukciókkal kiegészítették a romokat, ezáltal segítve a nézők fantáziáját. Már a palota méretei is lenyűgöztek és szerintem sikeres volt a rekonstrukció is. Mivel korán indultam, egyedül bóklásztam, aztán megjöttek a buszok és a túristaáradat. Így már nehezebb az átszellemülés. Viszont találkoztam a legnagyobb napvédő fejfedőt használó japán túristával is. A palotát vagy háromszor körbejártam, mégis maradtak a harmadikra is nem látott részek. Remek élmény volt. Utána indultam Iraklionba. A tengerparti parkolóból bringával mentem a kikötőig, végig a velencei maradványok és erődrendszer mellet, aztán az Archeológiai múzeumba mentem, ahol tán még jobban elképedtem, mint Knossosban. Ide hordták össze a sziget mozgatható leleteinek többségét, amikről a romoknál már olvastam, de látni egész nagyszerű volt. A múzeum után már csak sétálgattam a városban, de közben belebotlottam a holnapra tervezett látnivalókba is. Éjszakára visszamentem knossosi helyemre.

58. nap 2014.10.18.

Ismét tengerparti parkoló Iraklionban, bringázás körben a belvárost körülvevő erődrendszer mentén, aztán a belváros látnivalói, végül érdeklődés a kompjáratok után. Örömömre van hajó Sitiát is érintve Rodosra, és onnan lehetséges Pireuszba hajózni szigeteket is érintve. Indulok tovább kelet felé az északi tengerparton nézelődéssel, fürdéssel, deszkázással vegyítve. Mália minoszkori romfeltárásának parkolójában alszom. Sétám során ismét megleltem egy kabócát az egyik fán. Fantasztikus hangja van. Este a hajó információk tudatában tervezgetem a további menetet.

59. nap 2014.10.19.

Reggeli séta a napkeltében, utána az itteni palotaromok megtekintése. Knossos után már nem olyan nagy durranás. Aztán nekimegyek a hegyeknek, cél a Lasithi fennsík és a Dikteon Andron, Zeusz születési barlangja. A hágó 1000 m felett van, régi szélmalmok maradványai a valóban erős szélben. Alattam az 1000 méteres völgy tátong. Aztán a hágó túloldalán idilli környezet, 800 m magasan hegyek gyűrűjében a fennsík tök laposan, olyan mint egy kaldera. A síkságon mezőgazdasági művelés. A barlang parkolójához egy szerpentin visz, onnan még egy gyalogmenetaz 1020 m-en lévő bejárathoz. Innen viszont ismét meredek falon lépcső visz le a tulajdonképpeni cseppkőbarlangba. Önmagában is szép, hátmég a mitológiai háttérrel. A parkolóban persze tavernák és boltok vannak, innen elküldöm a korábbi két bejegyzés fotóit is. Indulok kifelé a fennsíkról, a keleti peremen remek szálláshelyet találok, ahonnan belátni az egész fennsíkot.

60. nap 2014.10,20.

Reggel megvárom, míg a nap besüt a fennsíkra, aztán indulnék, de az akksi lekettyen. Másodszor fordul elő, nem találok magyarázatot rá. Szerencsére a fedélzeti akksiról rábikázva most is elindul! Huhhhh! Megyek a régi szép úton szerpentineken Aghios Nikolaosba. A tengert vad szél korbácsolja, a parti úton fel-fel csapnak a hullámok. Gyalog sétálok körbe a városban és a kikötőkben. Túrista már kevés van, a tavernák, boltok, csak a főutcán forgalmasak. Innen az öböl patrján északra megyek, Olous romjait nem találom, de Elouda bezzeg forgalmas, rengeteg hajó kínálja magát a Spinalonga erődsziget meglátogatására és körbehajózására. Én a vele szemben lévő Plaka nevű falucska strandján nézem ki a szálláshelyemet és nagytakarítást is tartok. Nagy szél fúj, de azért úszom is egyet, a vízben már kellemes. Innen is indulnak hajók Spinalongára, nézegetem az indulást és kikötést. Éjszaka rodeózós autó ébreszt fel, aztán odaállnak közvetlen mellém és gyalog elmennek. Nem várom meg a visszatértüket, átállok egy másik parkolóba, jobb a békesség.

61. nap 2014.10.21. Hanna fél éves!!! Hurrráááá!

Lesétálok a kikötőbe, a nap Spinalonga fölött kel és gyönyörűen bevilágítja a hegyeket mögöttem. Aztán indulok tovább, Eloudában kikötői séta után felmegyek a hegyre Lato romjaihoz. A város két hegy között kúszik fel a nyeregre, így két akropolisza is van. Aztán vissza a tengerhez a Mirabello öböl partján meg-megállok, majd megnézem Gurnia minoszi város romjait. Ieraperta felé menet szűk szurdok néz le az útra. Megérkezem a csöndes városkába, ez Európa legdélibb városa. Én is most vagyok életemben legdélebbre, talán pár napja Matalában délebbre voltam (eddig azt hittem, Cipruson voltam legdélebbre). Sétálok a kikötőben és a török negyedben aztán kelet felé indulok a Líbiai tenger partján. Szép nagy feketehomokú strandon szállok és a naplementét a vízben lebegve szemlélem.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás