Rethymno

53. nap 2014.10.13.

A napkeltében még sétálok egyet Frangokastelo vár körül, aztán kelet felé indulok a partot követve. Plakias nagy strandján búvárkodással hűsítem magam. Néhány halacska csipkedi a sziklákat. A plázs végén nudista strand, Szveti örülne. Frissülés után a Preveli kolostorokat nézem meg. Van egy emlékmű is a Krétai Csata evakuáló szövetségesei emlékére. Ezután északra fordulok a hegyek között és meg sem állok Rethymnoig. Nagy város, nehéz parkolni (közlekedni is), de azért valami középület előtt van számomra hely. Az utca nem nagyon forgalmas, éjszakázni is jó. Gyalog indulok, hamarosan előttem tornyosul a hatalmas velencei vár. Csak kívülről nézegetem, inkább a nyüzsgő városba megyek. Szűk utcák, hangulatos velencei stílusú házak, mecsetek, templomok, és persze kocsmák akarommondani: tavernák és boltok tömkelege. Jó nagy a város, sötétben érek haza, így már csak a vacsora és az ágy vár.

54. nap 2014.10.14.

Kávé után indulok egy újabb várossétára és a várba is. Utána indulás az Ida hegy (itt nevelkedett Zeusz) nyugati oldalán Moni Arkadiu kolostor és az Amari fennsík közbeiktatásával Kamaresbe. Innen gyalogút vezet az Ida hegy oldalában lévő Kamares barlanghoz, ahova szeretnék felmászni. A faluban megállni is nehéz, nemhogy éjszakára való hely lenne. Megkeresem tehát az ösvény rosszul jelzett indulását és a falun kívül egy szurdok lábánál alszom.

55. nap 2014.10.15. Sára szülinapja! Éljen!

Készülődés túrára, és indulás. A barlang térkép szerint 3 km-re van, de azt írja az útikönyv, hogy 3 óra. Mikor följebb érek a hegyoldalban, akkor látom, hogy azért, mert 45-50 fokos emelkedő és út sincsen, csak a kőbabák és néhol piros maszatolás jelzi, hogy merre kell menni. Innentől borozgatásos a történet, az eredmény: a barlangot nem találtam meg és dögre elfáradtam. Este 6-ra érek le, a faluban gyorsan iszom két sört, a Csigaházban még kettőt, és csak pihegek és nyalogatom sebeimet. Dögjól alszom!

56. nap 2014.10.16.

Mindenem fáj, nem akaródzik felkelni. De közel a tenger, majd ott lazulok lebegve a vizen. Útközben azonban még egy fontos látnivaló, az első Minosz kultúra romvárosa: Faistos. Tudtam, hogy ez más, mint a nagy görög és római romok, és valóban megragadó. Utána Matala sárga homokkő sziklái alatt pancsolok egy nagyot, itt is nézelődök a víz alatt, legalább négyféle halat láttam és ringatódzó szivacspamacsokat. A falu is érdekes, hippis kinézetű és ezt a dizájnt ma is tartják. Frissülés után indulok a másik Minoszi indulású, de inkább római emlékhelyre Gortüsbe. Itt viszont 3-kor zártak, ezért meg kell elégednem a kerítésen kívüli nézelődéssel. Aztán indulok az Ida hegy keleti oldalánIraklion felé. Kicsit elbizonytalanodom, hogy bemenjek-e a negyedrendű utakon 1500 m magas szerpentineken a másik nagy barlanghoz, de Csigaház tiltakozik és én hallgatok rá. Így a széles völgyben futó főúton megyek Knossosig, itt is éjszakázom.