Rethymno
2014. október 17.
Kerülgetem az Ida hegyet.

53. nap 2014.10.13.
A napkeltében még sétálok egyet Frangokastelo vár körül, aztán kelet felé indulok a partot követve. Plakias nagy strandján búvárkodással hűsítem magam. Néhány halacska csipkedi a sziklákat. A plázs végén nudista strand, Szveti örülne. Frissülés után a Preveli kolostorokat nézem meg. Van egy emlékmű is a Krétai Csata evakuáló szövetségesei emlékére. Ezután északra fordulok a hegyek között és meg sem állok Rethymnoig. Nagy város, nehéz parkolni (közlekedni is), de azért valami középület előtt van számomra hely. Az utca nem nagyon forgalmas, éjszakázni is jó. Gyalog indulok, hamarosan előttem tornyosul a hatalmas velencei vár. Csak kívülről nézegetem, inkább a nyüzsgő városba megyek. Szűk utcák, hangulatos velencei stílusú házak, mecsetek, templomok, és persze kocsmák akarommondani: tavernák és boltok tömkelege. Jó nagy a város, sötétben érek haza, így már csak a vacsora és az ágy vár.
54. nap 2014.10.14.
Kávé után indulok egy újabb várossétára és a várba is. Utána indulás az Ida hegy (itt nevelkedett Zeusz) nyugati oldalán Moni Arkadiu kolostor és az Amari fennsík közbeiktatásával Kamaresbe. Innen gyalogút vezet az Ida hegy oldalában lévő Kamares barlanghoz, ahova szeretnék felmászni. A faluban megállni is nehéz, nemhogy éjszakára való hely lenne. Megkeresem tehát az ösvény rosszul jelzett indulását és a falun kívül egy szurdok lábánál alszom.
55. nap 2014.10.15. Sára szülinapja! Éljen!
Készülődés túrára, és indulás. A barlang térkép szerint 3 km-re van, de azt írja az útikönyv, hogy 3 óra. Mikor följebb érek a hegyoldalban, akkor látom, hogy azért, mert 45-50 fokos emelkedő és út sincsen, csak a kőbabák és néhol piros maszatolás jelzi, hogy merre kell menni. Innentől borozgatásos a történet, az eredmény: a barlangot nem találtam meg és dögre elfáradtam. Este 6-ra érek le, a faluban gyorsan iszom két sört, a Csigaházban még kettőt, és csak pihegek és nyalogatom sebeimet. Dögjól alszom!
56. nap 2014.10.16.
Mindenem fáj, nem akaródzik felkelni. De közel a tenger, majd ott lazulok lebegve a vizen. Útközben azonban még egy fontos látnivaló, az első Minosz kultúra romvárosa: Faistos. Tudtam, hogy ez más, mint a nagy görög és római romok, és valóban megragadó. Utána Matala sárga homokkő sziklái alatt pancsolok egy nagyot, itt is nézelődök a víz alatt, legalább négyféle halat láttam és ringatódzó szivacspamacsokat. A falu is érdekes, hippis kinézetű és ezt a dizájnt ma is tartják. Frissülés után indulok a másik Minoszi indulású, de inkább római emlékhelyre Gortüsbe. Itt viszont 3-kor zártak, ezért meg kell elégednem a kerítésen kívüli nézelődéssel. Aztán indulok az Ida hegy keleti oldalánIraklion felé. Kicsit elbizonytalanodom, hogy bemenjek-e a negyedrendű utakon 1500 m magas szerpentineken a másik nagy barlanghoz, de Csigaház tiltakozik és én hallgatok rá. Így a széles völgyben futó főúton megyek Knossosig, itt is éjszakázom.
Itt történt
- 2018 november
- 2018 október
- 2018 szeptember
- 2018 augusztus
- 2018 június
- 2018 május
- 2018 április
- 2018 március
- 2017 október
- 2017 szeptember
- 2017 augusztus
- 2017 július
- 2017 június
- 2017 május
- 2017 április
- 2016 október
- 2016 szeptember
- 2016 augusztus
- 2016 május
- 2016 április
- 2016 március
- 2016 február
- 2015 november
- 2015 augusztus
- 2015 július
- 2015 június
- 2015 május
- 2015 február
- 2014 december
- 2014 november
- 2014 október
- 2014 szeptember
- 2014 augusztus
- 2014 július
- 2013 december
- 2013 november
- 2013 október
- 2013 szeptember
- 2013 augusztus
- 2013 július
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 április
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 szeptember
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 április
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 szeptember
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 április
- 2011 március
- 2011 február
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
Réce Apó nyugdíjba vonul
Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.
Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.
Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.
Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.
Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...
Balázs Zsolt