RSS

Albánia

2014. szeptember 04.

Kicsit féltem tőle - szerencsére alaptalanul!

8. nap 2014.08.29.

Az első kellemes tengerparti éjszaka után átállok napkalte néző helyre, így kávézás közben élvezem a hegyek mögül előtűnő napocskát. Rövidesen nagy meleget csinál, így egész nap teljes kapacitással megy a légkondi. Elhagyom a tengerpartot és döngetek elég jó úton Durresig. Parti pálmafás parkolóból először úszom egyet, aztán netezek (még mindíg nincsen telefonom, de ezen már csak Görögországban fogok görcsölni), majd gyalogos sétára indulok. Nagy szinházrom, várfalak, más nincsen, csak a meleg. A felső várfalról lenézek a városra, közben zeng a müezzin. Újabb fürdés után indulok Tirana felé, de éjszakára félúton egy hegytetőn álló várhoz megyek. A vár kocsmának van berendezve, mégis jól megfér a mecset szomszédságában. A kilátás és a naplemente remek.

9. nap 2014.08.30.

A müezzin hangjára ébredek, sétálok még egyet a várban és indulok Tirana felé. A férfiak korán keltek, integetnek a kávéházból. Tiranában nagy sétát teszek a szombati forgalomban (itt mindíg baromi nagy forgalom van), megnézek mindent (ez nem túl sok). Van egy darab a berlini falból, biztos adtak érte egy bunkert. Enver Hodzsa piramis méretű szobortalapzata még áll, csupa grafitti.

Irány Elbasan félig autópályán, félig szerpentineken. Parkoló keresés közben nagy zápor kerekedik, most látom, hogy az utcai árusok hogy vannak felszerelve eső ellen. Én olvasgatok és az eső elállta után megnézem a hatalmas várat. Itt is óriási mulató-kocsma van berendezve a vár egy részében. Fura a kontraszt, a vendéglátó helyek tipp-topp tiszták, virágosak, a szomszéd utcában meg áll a szemét. Egy utcai koldus dudaszóval kéreget. Indulok Beratba, de Andrea is eltéved, vagy nincsenek rendesen rögzítve az utak. Egy látszólag elhagyatott kukoricatábla mellett állok meg éjszakára. De nem is olyan elhagyatott, előkerül egy tehenes gazda, "beszélgetünk"! Aztán bringázó kölykök bámulnak meg, majd mindenfelől indul a beterelés, tehenek, birkák, kecskék, kutyák szórakoztatnak sötétedésig. Tejutas éjszaka jön.

10. nap 2014.08.31.

Minden csupa pára itt a völgyben, de felkel a nap is. Közben Andreával kerülő utat "beszéltem" meg, így megyek Beratba. Az utak vegyesek, de sehol sem lehet rendesen menni, mert bárhol lehet egy óriási gödör. Berat elképesztő, hatalmas vár a hegyen, a város meg fecskefészek módjára a hegyoldalra tapadva. A várban is külön városka sok templommal, emlékházzal. Az etnográfiai múzeum meg egy igazi nagyverandás muzulmán házban van berendezve. Újra a tenger felé indulok, de még megnézem Apollóniát. Hatalmas romterület, még munkában, de annak ellenére, hogy nem sok minden áll a lábán nagyon érdekes. Tetézi, hogy az akropoliszát Enver Hodzsa is védelmi célokra használta 8 ágyúállással, földalatti alagutakkal. Itt összejövünk éjszakára egy svájci és egy lengyel lakóautóssal.

11. nap 2014.09.01. Kata 7 éves! Hétszeres éljen Neki! És ma ment isibe is.

Hatkor bégetésre ébredek, több irányból is beindul a kiterelés. Az egyik kukkolós pásztor benéz mindhárom lakóautóba. Leérek a tengerhez, többrendbeli fürdés következik, közben nézem a hegyeket és városokat. Aztán megrohanok egy 1050 méteres hágót, izgalmas meredek út, gyönyörű fenyveserdő az északi oldalon. A hágóról viszont lelátni a tangerre, mert itt minden kopár. A szerpentin is remekül látszik. Félúton itt is van egy nagy ágyúállás a hegyoldalban. Leérve a szerpentinről rögtön egy szép nagy strandra kanyarodok egy vadonatúj úton. Szép hullámok vannak, így előveszem a hasalódeszkámat és bénázok a hullámverésban. Nincs nagy tapasztalatom, de azt gondolom, hogy túl mély a víz és csak a part előtt buknak át a hullámok. Kikászálódok a deszkával és uszonnyal és átváltok síma úszásba. Aztán csak ücsörgök a hullámverést nézve. Sötétedés után kiülök a távoli villámlást nézni. De be vagyok kerítve, minden oldalról egyre közelebb villámlik, egyenlőre hang nélkül. Aztán megjön a szele, meg a hangja is, végül a zápor is. Akkora vihar keveredik, hogy csuda. Alvás közben néha kinézek a viharra, hajnalig tart.

12. nap 2014.09.02.

Reggel szétnézek a romokon, lerombolt napvédőtetők, összefújt napozóágyak, hullámvert vizibiciklik. A hegytető még mindíg felhőben, de a tenger felől tiszta az égbolt. Indulok föl a főút felé, a tegnap vadonatúj út beterítve kaviccsal, kővel, sziklákkal. A vízelnyelők még most is röhögnek, mert a víz más utat talált és több helyen elmosta az utat és a padkákat. Csigaház szenvedett, mire fölértünk! A tiszta égbolt sem tartott sokáig, így az albán riviérán esőben mentem végig. A hegyek viszont így is szépek voltak, csak fürdeni nem volt kedvem. Néhány látnivalóra ránéztem az esőn keresztül. Így értem le déli végcélomhoz Buthrotum romvároshoz, amit az eső miatt majd holnap nézek meg. Az ablakból viszont remekül látom az eső ellenére lelkes horgászokat, akik nem fogtak egy nagyobb halat sem.

13. nap 2014.09.03.

A horgászok csujogatására ébredek, de nem haragszom, mert tiszta az égbolt. A romváros nyitásáig a görög útvonalat tervezgetem, aztán bejárom a félsziget feltárásait. Néha kinézek a partra is, végre egy horgász vagy 60 centis nagy halat emelget boldogan. Innen már visszafordulok észak felé. Majd keletnek átmegyek a hegyeken és Gjirokasterben nézek még egy utolsó várost. Nagy a vár, de alig rendbentartott, a város viszont remek, körben a vár körüli domboldalakra felkúszik. És mindenhol a helyi kőlapokkal van fedve. Nem pala, olyan 2 centi vastag és 30x40 cm körüli lapok. Indulok a görög határnak, a maradék pénzemet albán konyakba fektetem. Görögországban felüdülés a jó utakon hajtani, még a Vikos-kanyon felé menő mellékút is remek. Folyóparton éjszakázom, félhold, holdárnyék, csillagok, nagy tölgyfa, patakcsobogás, ciripelés, huhogás – szóval jól érzem magam!

 

Ja, és visszatért a telefonom, de elveszett egy csomó szám belőle!

Hívjatok!!!

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás