RSS

Sognefjell

2013. augusztus 20.

Utazásom egyik legfontosabb céljához közeledem.

 

113. nap 2013.08.13.

Lillehammerbe korán érkezem, jó parkolót találok és sétára indulok. A város még kihalt, de így is nagyon kedves látvány. Jópofa kocsmákat is találok, este nyilván benépesülnek. Aztán visszamegyek a netbookért és a könyvtárból netezek. Utána újabb séta, most már a délelőtti forgalom színeivel. Innen Ringebuba megyek, egy cölöptemplomot járok körbe esernyő alatt. Aztán fel a Lagen folyó völgyében, majd Ottánál rátérek a Sognefjellre vezető útra. Kolbászos-hagymás rántottával búcsúztatom a gyerekek által hozott kolbászt.

114. nap 2013.08.14.

A folyó jól tele van a rendszeres esőktől, egy gátnál eresztik le a többletet nagy dübörgéssel. Vágámoban is cölöptemplom van, aztán elindul a szerpentin a hágó felé. A két nagy hegycsoport a Jotunheim és Jostedal között megyek, itt vannak Norvégia legmagasabb hegyei és egy csomó gleccser is. A Galdhöpiggen és Glittertind csúcsok (2470 m) megmászásának kiindulópontján furcsa faragott oszlopon középkori harci jelenetek. Nem derül ki, hogy mi ez. Megpróbálok letérni a csúcsok felé, de az utat nem ajánlják 6 m-nél hoszabb kocsiknak! Megyek tovább az 1440 m magas hágó felé. Minden parkolóban megállok, ahogy feltűnnek az újabb hegyek. Sajna a csúcsokat levágják a felhők, de a vonulatok és gleccserek így is látszanak. Aztán gurulok lefelé egy szédítő szakadéknak tűnő völgybe, 250 m-nél állok meg egy Fortun falura néző parkolóban éjszakára. Éjjel egy "troll" rámkopog és hangos zsörtölődő duma mellett eltűnik a hegyoldalban. Ez az első atrocitásom.

115. nap 2013. 08.15.

Felhőtlen égboltra ébredek 6-kor. Hirtelen elhatározással visszafordulok és 1200 m szintkülönbség és 25 km menet után újra a hágón vagyok. Szikráznak a gleccserek és a hegycsúcsok is előbújtak. Bakancsot húzok és elindulok egy túraúton, remélve, hogy a Jostedalbreent is jobban láthatom. Aztán letérek azútról és csak császkálok a legömbölyített sziklák vonulatai közt. Teljes biztonságban érzem magam, a hegycsúcsok és gleccserek mutatják az irányt. Felmászom egy kisebb csúcsra és kitárul előttem mindkét hegycsoport képe a kristálytiszta levegőben és napsütésben. Olyan csönd van, hogy tényleg hallom a szívdobogásomat. Miután kigyönyörködtem magam, visszatérek a hágóra és nekilátok a Szabi által javasolt kerékcserének (szitált a kormány és az első kerekeket cseréltem fel a hátsókkal) teljes sikerrel. Szerelés közben egy Svédországban született magyar nő szólít le, bemutatkozás közben kiderül, hogy a mamája is Révay. Kellemes beszélgetés volt. Nyugodtabban gurulok le újra a völgybe, de ismét meg kell állnom mindenhol, mert a csúcsok ma látszanak. Fortunban a fjord előtt rátalálok arra a vízeséses kempingre, ahol pár évvel ezelőtt Dórával és Gerivel megszálltunk. Mellette frufrus marhák legelésznek. Aztán elérem a Lustrafjordot és vízparti szállást találok.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás