RSS

Saltsrtraumen

2013. június 24.

Egy különleges látványban volt részem az apály-dagály fjordhatásának tanulmányozása kapcsán.

 

57. nap 2013.06.18.

A hűvös reggel miatt kávé nélkül indulok, de rövidesen egy túristaközponthoz érek, ahonnan be lehet járni a Junkerdalen kanyont. Így aztán kávézok, bakancsot húzok és indulok. A kanyon bejáratánál tábla figyelmeztet a borzalmas, életveszélyes, lezúduló sziklákra. Azért én bemegyek, csak gyakrabban nézek fölfelé. Ez amúgy szép is. Addig megyek, amíg egy kőfolyásnál eltűnik az út. Dórára gondolok és visszafordulok. Elhagyatott a völgy, ezért különleges növényeket is látok. Legszebb az orhideaszerű kiskancsó. Átmegyek a Lönsdalen völgy túloldalára is, itt egy szép vízesés dübörög lefelé. Itt is felmászom, amíg bírok. Ebéd után a Saltdalenen megyek lefelé egy darabig, aztán felkanyarodok egy mellékútra. Fenn a hegyen idilli pihenőhely tóra néző sütögető házikóval, tető alá rakott tüzifával, vendégkönyvvel. Szívélyes emberek gondozzák.

58. nap 2013.06.19.

Éjjel 1.30-kor felébredek, kinézek az ablakon, hát a hegyeket már süti a nap. Megyek Saltstraumenbe. Ez a Skjerstadtfjorden szűk bejárata, ahol dagálykor és apálykor 40 km-es sebességgel áramlik a víz, közben ngy örvényeket és hullámzást csapva. Odaérkezésemkor dagály van. Megy a víz 40-el! Sokat videózok, ezért le kell töltenem a kártyámat. Mire visszaérek eláll az áramlás. Míg a nagy hídon bandukolok, elindul kifelé a víz. Újabb pihenőt tartok, megebédelek és megint felmegyek a góhídra. Most már kifelé megy a víz 40-el. Lemegyek a sziklák mellé amik az örvényeket keltik. Fantasztikus látvány a zubogó örvénylő víztömeg. Nagynehezen elindulok Bodö felé. Útközben megpillantom második jávorszarvasomat. Ez is tehén, lazán klaffog az út felé, én indexelek, fényképezek, közben az előző autó majdnem elüti. Bodöben a templom mellett népviseletes lánykák fotózkodnak. Én is lekapom őket. Kérdezik, hogyan tetszik Bodö? Mivel akkor érkeztem, ki tudok térni, de utólag azt kell mondanom, hogy nem tetszik. A kikötő a legjobb látvány és érdekesség, hogy itt van vége a vasútnak. Ezek valódi ütközők. Vége! Én is visszafordulok, megyek Fauske felé, de útközben a vasút mellett táborozok. Nem volt nagy forgalom!

59. nap 2013.06.20.

Fauskében esernyős városnézést tartok, meg könyvtárba megyek netezni. Innen ismét észak felé kanyarodom. Minden parkolóban megállok és az eső miatt jobbára az ablakból gyönyörködöm a fjordokban, tavakban és hegyekben. Nem erőltetem a haladást az esőben, letáborozok a Kobbvatnetre néző ablakokkal. A további utat tervezgetem, számolgatom. Még mindíg messze vagyok a Nordkappétől és közben egy kitérőt is csinálok a Lofoten szigeteken. A térképen helyeket keresek, ahol felhőtlen idő esetén láthatom a horizonton az éjféli napot. A szigetek közt nem sok ilyen hely van. Dórával és Gerivel megtett norvég utunk jár az eszemben, meg Réka-Ákos által szervezett Szent Iván tűzrakások a Sárkánysziklánál Pomázon.

60. nap 2013.06.21.

Napsütésre ébredek. Most látom a kontrasztot, a tegnapi gyönyörködést esőben és ugyanez napsütésben. Sétálok egy nagyot, szaglászom a tiszta levegőt. Megint megállok minden parkolóban. Ez azért fontos, mert felfelé és hátrafelé csak így látom a szépségeket. Itt az a nagy különbség más hegyekhez képest, hogy másutt hegyek-völgyek vannak, itt meg hegyek-fjordok, vagy hegyek-tavak. Letérek az útról Dragba, itt van egy Árran nevű Lapp (Számi) múzeum. Végre megtudom, hogyan kell pozicionálnom a lapp zászlómat. Ki is rakom rögtön. Aztán kompolok, majd északi alvóhelyet keresek. Mivel nem találok, kitérek egy fjordba szunyálni. Kellemes meleg van, zuhanyozás után kiülök a parti kövekre olvasni, míg a nap le nem bukik a hegyek mögött. A kocsiban olvasok tovább. Világítás itt sem kell!

61. nap (azaz 2 hónapja úton!) 2013.16.22.

Most is kellemes langyos a levegő, sétálok egyet, gyönyörködöm a fjordban épített nyaralóházakban. Aztán irány Narvik. Itt a városképet egy vasércátrakó uralja. A vasútvonal (ez nem Oslóból, hanem Kirunából, Svédországból jön) félbevágja a várost, ahol szintén nincsen látnivaló. Embert sem látni szombaton reggel.Nyugat felé veszem az irányt az E 10-esen a Lofoten szigetek felé. Beborul, aztán lered, majd zuhog az eső. Félreállok írni, olvasni. Az ansülésen el is szunyálok. Később a felhők felszakadoznak, be-besüt a nap is.Van esély rá, hogy az egyik északi kilátópontot megkeressem és ha a felhők is szétoszlanak addig, láthatom az éjféli napot. Iránytűvel

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2013. jún. 24. 19:47

orsi

Récusom!
Én még mindig csak ámulok, bámulok és nem tudok Norvégia szépségével betelni. Azota probálom feldolgozni az uti élményeinket. Látva, hogy északon is legalább olyan szépséges, ha nme még szebb!
Pusz.

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás