RSS

Réka-Ákos

2012. szeptember 30.

Lábadozás közben volt egy kis időm.

2012. szeptember 28.

Ákos hiányolta a hosszabb leírásokat, Réka pedig meglepett 16 éves kori itt tartózkodásának emlékeivel. Mivel egy kis pihit csináltam magamnak, írok a feltörő gondolataimról.

Tegnap kora délután haladtam a kijelölt cél felé, (Brignogan Plage mellett egy kempinget adtam Andreának, mert itt van egy Menhir is) mikor egyszer csak egy nagy parkolónál véget ért az út. A kerítés másik oldalán ott volt a kemping, de ez olyan jó helynek tűnt, hogy tovább halogattam a mosást, ami miatt a kempinget kerestem. Sétára indultam és a dűnék mögül gyönyörű sziklák tűntek fel. Fájós derekam miatt kényelmesen ballagtam, meg-megálltam és a túrabotomra támaszkodva gyönyörködtem a dagály által körülhullámzott sziklákban.

Ezek azok a gránitsziklák, amiről mindig az jut eszembe, hogy óriások kavicsokat dobáltak egymásra. Most már az is eszembe jut, hogy Spanyolországban Janka és Liza minden hasonló óriáskavicsra felmásztak, ahol megálltunk. (Bocs! Gábor is! Én csak a fotózás miatt!)

Már vissza akartam fordulni, de minden új öböl új szépségeket hozott. A Menhir sehol, ezért csak ballagtam tovább. Végül elhatároztam, hogy a távolban látszó csinos világítótoronynál visszafordulok. Ott újabb szép öböl nyílt és remek alvóhely is adódott. Így visszamentem a Csigaházért és átköltöztem ide. Útközben a Menhirbe is belebotlottam, ami kb 10-12 m magas szikla volt.

A világítótoronynál úgy álltam meg, hogy a vezetőfülke a toronyra, az ebédlő a naplemente felőli sziklákra, a konyha pedig a másik öbölre nézett. Optimális hely!

A naplementét szemmel tartva megvacsoráztam és mikor a fények már pirosodtak, kimentem a nap lebukását szemlélni. Szemben még a Csatorna apadó vize felől jöttek a hullámok, de a nap már az ÓCEÁNban nyugodott le. A dűnék között nyuszik ugráltak, a sziklákon egyik kedvenc madaram a kormorán szárította a szárnyait és a sirályok mellett valamilyen kicsi madárraj is röpködött. A felhők szépen elpirultak, meg a világítótorony a mellette lévő ingókővel is.

Alig vártam a reggelt, hogy a napkelte fényeiben is megnézhessem ugyanezt és bejárjam a világítótorony utáni öblöket is. Szerencsém volt, mert volt napsütés, így a csapott fények nem maradtak el. Jó messzire elsétáltam a dűnéken, szerencsére már elég jó állapotban lévő derekammal, miközben beállt a teljes apály is, felszínre hozva a tenger kétéltű világát és egy csomó új óriáskavicsot. Ezért aztán visszafelé a dűnéről lementem a vizes homokra és bevettem magam a sziklák közé. És ekkor jutott eszembe Réka hozzászólása, emlékezve a partra vetett rothadó vízinövények jellegzetes szagára. Én is mindig érdeklődve, de kétes gusztussal szemléltem ezeket a növénycsomókat, amik a homokos partokon mindig halott, rothadó, bogarakkal teli csomóként jelennek meg. (Spanyolországban a tél közepén is nagy gereblyékkel szedték össze a homokos strandokon ezeket.) Itt más volt a helyzet, mert ezek a sziklás helyek a „kertjei” ezeknek. Egy részük a homokban gyökeredzik, más részük tapadókorongokkal a sziklákhoz, kavicsokhoz, csigákhoz, kagylókhoz tapad. Szerintem vannak lebegő változatok is. Itt voltak kicsi fűszerűek, petrezselyemlevelek, kelkáposzták, lapos tészta bokrok, lazanjafák és nagy, kétméteres, hullámos szélű kígyók is. A visszamaradt pocsolyákban folyik tovább a tengeri élet, legfeljebb a kis halaknak pár óra nyugijuk van a nagy halaktól. Csak egyféle kagyló és kicsi csigák vannak. Ez a kagyló is jópofa, mert csak egy héja van másik oldalon a szikla védi. Gyakran elképzelem, ahogy harminc kis cuppanccsal kapaszkodik a sziklába, miközben legeli róla az algákat.

Persze a sziklák is egész máshogy néznek ki köztük mászkálva, mint a dűnéről nézve. Mindegyik egyéniség lesz a fantázia segítségével.

Mint olyan gyakran, most is gyerekecskéimre és unokáimra gondolva jutott eszembe, hogy oly jól sikerült RéDóZsóGe gyűjtő elnevezést megalkotom unokáimra is. És sokkal jobban hangzik a JaLiÁrGáKa is, meg fordítottja a KaGÁrLiJa is.

Ezeken járt az agyam a szépséges sziklák között bóklászva.

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2012. okt. 16. 17:59

Révay Réka

Nagyapó!
Nagyon tetszett ez a beszámoló. És valóban bennem is megelevenedtek a képek, a saját élményemből. Én is jártam ilyen ménhíres részeken, bár én nem tudtam annyira elájulni ezektől a kövektől. Viszont a cuppanós kagylók szintén megvannak :o)Annyira csodálatos tényleg, ahogy ezek a lények, növények együtt élnek a tenger vándorlásával. Tetszik a név is, a Jaliárgáka kicsit jobban. Sok-sok puszi!
Réka

2012. okt. 11. 00:05

Németh L. Ákos

Szóval itt is kelták laktak valaha?

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás