RSS

Észak Bretagne

2012. szeptember 30.

Szebbnél szebb partokon lófrálok merev derékkal.

36. nap 2012. szeptember 25. kedd

Jönnek a széles homokos partra a sportolók. Kutyások és futók már természetesek cipőben, itt a finom homok miatt mezítláb a divat. Néhányan fürdenek és nordic walking oktatás is van. Nehezen találja el a három ötye, hogy melyik lábukhoz melyik kezük jár. :o) Én is sétálok, de ez a sportolástól nagyon messze esik. Perros Gairecen átmegyek, a házak nagyon vidámak a rózsaszín gránitnak köszönhetően. A földnyelv végén kis félsziget, bizarr formájú rózsaszín óriáskavicsok a parton és a házak közt is. Jól eltelik az idő a nézelődésben. Szerencsére jobbára süt a nap, csak néha porzik egy kis eső. A rózsaszín mögött a mélyzöld tenger vitorlásokkal. Megyek tovább a parton, egy óriás öbölnél találok szálláshelyet.

37. nap 2012. szeptember 26. szerda

A reggeli séta még mindig karót nyelve megy. Megyek a szárazföld felé. Morlaix belvárosa fölött hatalmas vasúti viadukt túlméretezett óriási pillérekkel ível át. Bizarr látvány a karcsú templomtorony fölött a viadukttal. Séta közben egy ír pubban fish&chipset eszem. A mennyezeten a kelta összetartás jeleként közös zászlón ír, skót, walesi, galíciai, breton, man szigeti és még egy fekete-fehér csíkos címermotívum. Innen három kisvárosba megyek (St Thegounec, Guimilau és Lampaul-Gumiliau), a környékre jellemző plébániakerteket megnézni. Nagyon karcsú tornyos templom, temetőkert, csontkamra és kálváriaoszlop, ami sok kis szoborral körberakva egymaga mutatja a kálvária eseményeit. Ez már a „világvége”, ez is a terület neve, hogy Finistére. A táj elég lapos, nyugat felé még laposabb lesz. Felmegyek a tengerpartra, egy kis szigetet nézek ki szálláshelynek, de a levonuló dagály elborítja az utat, csak apálynál járható. Így aztán itt alszom az út lejárónál. Este 10 körül jön-megy néhány autó, aztán a dagály tetőzésénél éjszaka alattam hullámzik a tenger.

38. nap 2012. szeptember 27. csütörtök

Sétálok az apadó víz felé az úton, jönnek az autók, de még korán, megvárják, míg átvonul a víz, aztán mennek a szigetre. St Pol de Leonba megyek, nagyon karcsú templomtorony (majd minden faluban gránitból csipkésre faragott karcsú torony van a templomon), katedrális és néhány kellemes polgárház. Megint tengerpart Roscoff, kis kápolna a dombtetőn, nagy kikötő, szép templomtorony. Tovább a parton nyugat felé, Briganogan-Plage-nél egy menhírt mutat a térkép, így kempinget jelölök célnak, mert már mosnom kell. Egy nagy alvásra is alkalmas parkolóban végetér az út, sétálni indulok a menhirt keresve. Helyette dűnéket és szépséges óroáskavicsos partokat találok. Dagály van, mérsékelt hullámzással. Egy idő után már vissza akarok fordulni, de olyan szép a következő öböl is, hogy mindig továbbmegyek. A házak a parton hatalmas üvegfallal néznek a kavicsokra. Egy kis világítótoronynál remek panorámás alvóhely van, visszamegyek a Csigaházért és jövök ide táborozni. Útközben a menhirt is meglátom, kb 10 m magas szép oszlop. Úgy parkolok, hogy a vezetőfülke a világító toronyra és egy ingókőre, a nappali a naplementére, a konyha pedig a másik öbölre néz. Kajálok, és mikor már pirosodik, kimegyek gyönyörködni a fényekben és megnézni a nap lebukását. Sötétedés után megfordulok, hogy a háló a kelő napra nézzen reggel. Aztán óvatos zuhanyozás és szunya.

39. nap 2012. szeptember 28. péntek

Napkelte a szárazföld felől indul, én is indulok a dűnén reggeli sétámra. Szépek a fények és a sziklák is. A kutyások és a futók már itt vannak, de látok egy Tai-csít gyakorló párt is a homokon. Jó messzire elmegyek, közben beáll a teljes apály. Az eddig vízzel körített sziklák megsokasodnak, ahogy előtűnnek a „kétéltűek”. Visszafelé lemegyek a sziklák közé, az eddigi kavics csoportok egyéniséget kapnak a fantázia által. A rengeteg vízinövény láttán Réka hozzászólásában leírt emlék jut eszembe.  Bemegyek a szárazföldi köveket is megnézni. Az egyik alatt fiatal lány egy lovat idomít és játszik vele. Útközben eldöntöm, hogy maradok itt még egy éjszakát. Visszafordulok a Csigaházzal öbölnéző pozícióba, megkajálok, és kiülök a kávémmal az anyósülésre nézelődni. Felhők jönnek-mennek, néha esik is, aztán teljesen beborul. Konstatálom, hogy ez utam legszebb panorámás szálláshelye. Később takarítok, a kavicsaimat és kagylóimat elteszem, és ismét nézelődés jön most már Cognac-kal. Hallgatom a rádiót, két adó is bretonul beszél és változatos zenét játszik helyi népzenékkel vegyítve. Írok, olvasok, közben figyelem, ahogy a dagály feltölti a sziklák közti teret. Nagyon élvezem, mert még sosem néztem végig egy teljes dagály folyamatot. Nekilátok vacsit főzni és váratlanul huss, eltűnnek a felhők. Szikrázó napsütés és ideális naplemente következik.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2012. szept. 30. 19:19

Orsi


Természetesen állandoan figyelemmel kisérem utazásodat, csak idő hijján nem igen reagálok.De most a tengerparti fotok különösen lenyűgöztek. Többször megnézem őket.
Köszönöm

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás