RSS

Rennes

2012. szeptember 22.

Átléptem Bretagne-ba, ahol inkább a partvidék természeti szépségeit lehet keresni.

28. nap 2012. szeptember 17. Hétfő

Nagyonronda felhős reggel van. Nyomott a hangulatom, indulok Rennes felé délnek. Fougéresbe érek Bretagne keleti végvárához. Esernyőt veszek magamhoz és bejárom a jellegzetes francia városközpontot, majd leballagok a völgybe a várhoz. Furcsa módon nem a hegyre épült, mint megtudom az izgalmas audiovizuális vársétán, azért, mert a mocsarak és folyók védték a támadóktól. Volt is kitől, a Normannok, Angolok, Burgundiak, mindenki igyekezett leigázni Bretagne-t, végül házasság révén került francia fennhatóság alá. A vár körül szép régi házak maradtak. Aztán továbbmegyek Vitré-be, ez is végvár, magas tornyokkal, ma is használatban, mert a városháza üzemel benne. Az idő is megjavul, napsütésben sétálok a hosszú dombtetőn épült városban. Elmegy az idő is, az állomási parkolóból felmegyek a szemközti dombra, így rálátok a várra és városra is. Várom a naplemente fényeit és az estét, borozgatás a kivilágított várra nézve. Két akadálya is van, egy nagy utcai lámpa van a vár és köztem és nincs is kivilágítva. Sebaj, csendesebb hely, mint az állomás, bár a TGV vonatok csöndesen járnak, de a tehervonatok azért zajosak. Édesapám jár a fejemben, Ő nagy vonatozós utazó volt, vajon utazott-e TGV-n?

29. nap 2012. szeptember 18. Kedd

A kelő nap szépen rásüt a várra, még csinálok pár fotót, aztán megyek Chateaugironba. Szép kisváros kis várral, ez is városháza. Ez is Francois-René de Chateaubriand körútjának egy állomása volt. Nekem róla csak egy bélszínrecept jut eszembe, kiderült, hogy költő, diplomata és utazó volt és persze breton. Még kis tó is van récékkel, szárcsákkal, reggeli futókkal. Innen már Rennesbe megyek, ez Bretagne fővárosa, a könyv szerint egy tűzvész után alig maradt valami a szép favázas házakból. Tényleg nem sok, de az szép. Ez a városrész a „kocsma negyed”, így a hangulata is kellemes és déltájban mozgalmas. A város többi részét 19. századi paloták uralják. Tovább megyek Combourgba, az itteni szép vár volt Chateaubriand szerény kéglije. Itt is van kis tavacska, partján kellemes parkoló és piknikező hely. A maradék füstölt halamat itt fogyasztom el, így a Csigaház nem lesz büdös. Alkonyatkor a tavon vidraszerű álatkák úszkálnak a récék, szárcsák és szürke gémek közt.

30. nap 2012. szeptember 19. szerda

A récék hápogására ébredek. Kimegyek a vízpartra, a vidrák most is úszkálnak a felszálló párában. A vár reggeli napfényben fürdik. Megyek tovább Dinan-ba. Jelez a műszer, 3,6 fok a hőmérséklet! Megjött az ősz? Viadukton érkezem Dinanba, pedig sík terepen jöttem. Lent a folyó, fent hatalmas várfalakkal körülvett város. Cipőkefélés közben bekattan a derekam, így kissé mereven indulok városnézésre. Gyönyörű várfalak, szép belváros, nyüzsgő turistaforgalom. Lassú vagyok a derekam miatt, így ebéd után indulok tovább St Malo-ba. Ez már a tengerparton van, több sziget a Rance folyó torkolatában, a legnagyobbon hatalmas várfallal körítve a hajdani kalózváros. Nem sok maradt a városból a háború után, ezért egyforma gránitházak uralják. A várfalon körbesétálok, apály lévén ki lehet menni a „b” és „B” szigetekre (Petit bé és Grand Bé), előbbin erőddel, utóbbin Chateaubriand sírjával. Tengeri úszómedencék is vannak (U alakú fallal elkerítve az apálykor bennmarad a víz) trambulinnal. Jön a szálláskeresés, kimegyek a közeli Ponte du Grouinra, tengerre néző szállást találok. Lófrálok még egyet a földnyelv sziklás partjain (innen újra látni az öbölben Mont St Michelt), és megnézem a naplementét is.

31. nap 2012. szeptember 21. csütörtök

Mennék napkeltét nézni, de öltözés közben újra bekattan gyógyuló derekam. Így az anyósülésből nézem a napkelte színeit a felhőkön, nameg egy kukát és az út menti bozótot :o(. Ez sajna súlyosabb a tegnapinál, alig megy a mozgás, így befészkelem magam a vezetőülésbe és elindulok Cancale felé. A könyv szerint itt van a világ legfinomabb osztrigája. Ahogy végiggurulok a parton, a kocsmák már rakják ki a ládákat. Én megyek vissza St Maloba, még egy háromtornyos középkori vámhivatalt meg szeretnék nézni. Ez egy félsziget a folyó felé, van régi erőd, amit a németek jól bebetonoztak, ma emlékmúzeum van benne. Megnézem a tornyomat is, és éppen időben érek vissza tilosban parkoló Csigaházamhoz, mert jönnek a rendőrök. Indulok tovább nyugat felé a szép sziklás csipkés parton. Átmegyek a Rance folyó gátján, ez egy apály-dagály vizierőmű, most éppen a folyó felé dübörög a turbinák után az áradat. Nem is értem, miért nincsen ilyenből több? Dinard nagy üdülőváros, utána egy darabig most a tengerpart lesz a látnivaló. Többször megállok, de nincsen kedvem kiszállni a derekam miatt. Egy félsziget csücskén Pointe du Chevetnél megállok ebédelni, aztán sétálok, ill. vánszorgok egyet a csipkés partban gyönyörködve. Közben úgy döntök, hogy nem megyek tovább, pihiznem kell. Beforgatom és hátrahajtom az anyósülést és kipárnázom magam. A francia történelemmel kapcsolatos hiányosságaimat pótolom, amennyire az útikönyvek ezt lehetővé teszik. De nem bírok magammal, újra kivánszorgok a partra és minden padon ücsörgök egy darabig. Apály van folyamatban, a bal oldali öbölben előtűnnek az osztriga veteményeskert oszlopai. Emberek kis gereblyékkel vakarásszák a homokot, kagylókat gyűjtve. A jobb oldali öbölből jön egy halászhajó, aztán kerékre kap és kigurul a homokra. Megy az osztrigakertbe gyomlálni. A szigetecskék közt előtűnnek a homokpad összeköttetések, így az egyik szigetről egy autó is kigurul a szárazföldre. Lassan visszatipegek a Csigaházhoz és egy hagymás szafaládét vagdosgatok, közben Armagnac-al gyógyítom magam, persze nem bedörzsöléssel. Lassú, megfontolt zuhanyozás után nyugovóra térek.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2012. szept. 29. 23:50

Robert Capa jr.

Hi Receapo! You are very good knipser! Congratulation! My dad was also a war knipser at Omaha Beach and so on... He wrote a book KISSE ELMOSODVA, do you know? Ciao: Rob

2012. szept. 24. 09:08

Révay Réka

Na, ezeken a helyeken és is jártam. Még szinte érzem az apály utáni part illatát. És tényleg ezek az algamaradékok, kicsit undorító, de megszokható látványát. És az is eszembe jut, ahogy levesszük a pulcsinkat, végig gyaloglunk ezen a sávon, az elején hagyva a holminkat, hogy megfürödjünk a tengerben. Visszafelé pedig rohanás...

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás