RSS

Partraszállás 1944.június 6.

2012. szeptember 14.

Néhány napot tájékozódom a Partraszállás emlékei között

20. nap 2012. szeptember 9. vasárnap

Megyek Caen-be. Ez nagyváros, a látnivalók messze vannak egymástól, ezért bringázok. E háborúban sok minden elpusztult, négy fontos műemlék maradt meg. Először Hódító Vilmos vármaradványát, majd a szemben lévő székesegyházat járom be. Mivel Vili vérfertőzésben élt unokatesójával, bűnbocsánatként alapítottak két hatalmas kolostort, egy férfit és egy nőit a város két végén. Haláluk után külön temetkeztek a saját kolostorukban, így megszűnt a vérfertőzés. Életükben meg több száz barát és apáca imádkozott értük. Vajon a mennybe kerültek…? A két kolostor közt a kikötőben nagyvárosi búcsú több száz árussal és mindenféle szórakozással. Flamenco, salsa, népi táncok, kolbász és malacsütés. Itt jól eltöltöm az időt, így már csak a szálláskeresés marad vasárnap edtére.

21. nap 2012. szeptember 10. hétfő

Elindulok a Normandiai Partraszállás emléktúrára. Az első a Sword Beach keleti végén a l’Orne folyón lévő Pegazus híd, amit az angolok foglaltak el kommandó akcióval. Aztán Oistrehamban a múzeum az angol eseményekről. Nyugatabbra a Juno Beach, ez a kanadaiaké volt, így a múzeumban az akkori kanadai életről is sok szó esik. Tovább nyugatra a Gold Beach Arromanches, ez is angol volt, itt a fő látványosság a vízben körben ma is látható kikötő- és rámpaelemek maradványai. A múzeum is főleg ennek a működését mutatja be maketteken. Szárazföldi patkányként valóban elképesztő látvány, hogy 3-4 m-es apály-dagály és hullámzás mellett hogyan valósították meg az utánpótlás kirakodását több ezer hajóból hónapokig a partra. A több száz vasbeton kikötő- és pontonelemet Angliából vontatták és a partraszállás után 12 nappal elkészült. Innen felmegyek a hegyre, 4 német ágyúállás és egy megfigyelőállás beton bunkereinél alszom szép rálátással a partvonalra. Sötétedés után Anglia fényei is látszanak.

22. nap 2012. szeptember 11. kedd

Vissza a történelemben egy másik invázió emlékét keresem Bayeuxban. Itt megmaradt a 11. századból egy 70 méter hosszú (!!) 60-70 cm széles hímzés, amin Hódító Vilmos hadjáratát mutatják be Anglia és Harold király ellen. Mint egy képeskönyv eleveníti fel az eseményeket humoros és durva képek formájában is. A múzeum csak a kárpittal foglalkozik, a földszinten végignézheted a 70 m-t, az emeleteken pedig az elkészítés technikáját és anyagait, valamint a történelmi környezetet mutatják be. A város is szépen megmaradt a háború után. Aztán megyek vissza a partraszállás következő helyszíneire, az Omaha Beach-en először a nagy amerikai temetőt, majd a múzeumot nézem. Itt is volt kikötő kiépítve, de egy nagy vihar szétverte. Megyek tovább a parton, meg-megállok a tankoknál, vagy emlékműveknél. A Pointe du Hoc-ot nézem ki szálláshelynek. Ez egy kiálló sziklaszirt, és itt német ágyúállások voltak, amiket baromira szétbombáztak amcsik. Ma is bombatölcsérek és bunkerromok közt lehet bóklászni. Sajna aludni nem lehet, megkerülöm a la Taute folyó széles, ingoványos torkolatát és a madarak közt alszom egy kis falu mellett. Récék hápognak, tehenek bőgnek éjszaka.

23. nap 2012. szeptember 12. szerda

Reggel a récék mellé a kakasok is megszólalnak. Megyek a Utah Beachre. Ez is amerikai és persze van külön múzeuma is. Itt a partraszállást a bombázás és ágyúzás mellett a szárazföldre ledobott több ezer ejtőernyős is segítette. Moziban is használt kép a templomtoronyra felakadt ejtőernyős. Kicsit följebb a parton emlékmű és egy francia felségjelzésű amerikai tank – itt szálltak partra a franciák, de nemám június 6-án, hanem valamikor augusztusban. Quinévillbe érek, vége a partraszállás kb. 80 km-es partszakaszának, én is megpihenek egy tengerparti parkolóban. Egy belga lakóautóból integetnek, egy asszonyság boldogan beszélget velem magyarul, ő már Belgiumban  született és csak a 90 éves tántijával tud magyarul beszélgetni.  Lófrálok az apályban a pocsolyák közt, kagylókat gyűjtök, lesem a kicsi sirályféléket, ahogy lecsapnak a vízre és a nyuszikat a dűnéken. Aztán takarítok, szőnyeget porolok, nyiratkozom, zuhanyozom és főzök. Nagy fekete felhők jönnek-mennek, néha elered az eső is.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2012. szept. 15. 09:56

Ákos

Réce! Nagyon élvezem a leírásokat, ha bővebb lére eresztve írnál, akkor még tovább tudnám magam beleélni. Lécci írjál kicsit többet ezentúl. Nem mész át majdGuernsey szigetre?

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás