Indulás a Dolomitok felé

1.nap 2012. augusztus 21. kedd

Miután az előző napokban felszereltem vadonatúj ablakrácsaimat és bepakoltam a Csigaházba, dél körül el is indultam . Talán furcsa, hogy Észak-Franciaországba délnyugat felé vettem az irányt, de a Dolomitokon és a svájci „Háromhágó” vidéken át akartam vágni. Míg Ausztrián keresztül hajtottam, arra gondoltam, hogy minek is megyek messzire, mikor itt a közelben is ilyen gyönyörű helyek vannak. Persze tudom a választ, majd ahogy öregszem és szűkülnek a körök erre is sor kerül.

Thörlben egy kis vár lábánál töltöttem az első éjszakámat csobogó patak mellett.

2.nap 2012. augusztus 22. szerda

Döngetek tovább a Dolomitok felé, a nap hétágra süt, de a Mura vize igen hideg, olyan, hogy gyorsan bemész és rohanva jössz ki. Itt egy régi tudatlanságom oldódott meg. Egyszer találtunk egy teniszütő formájú hálót, amit nem tudtuk, mire szolgál. Most kiderült, hogy a pisztránghorgász hordja magával. A Mura után a Dráva völgyében is gyönyörködtem, itt már ágaskodnak a Dolomitok meredek háttérvonalai. Aztán átlépek Olaszországba, rögtön egy vánszorgó dugóba. Majd elered a zápor is, úgy látszik füstbe megy a tervem a Cortina melletti Giau hágón szemlélendő naplementére vonatkozóan. De amilyen gyorsan jött, elmegy a zápor, így mégis elérem a hágót, igaz naplemente után. Így is gyönyörű látvány körbetekinteni a csipkés hegyek sziluettjén. Sötétedés után sejtelmes villámfények mindenfelől, de a dörgés nem jut el idáig. Alattam Cortina fényei, mellettem meg mindenfelé tehén kolompolás. Aztán megjön megint az eső és a dörgő villámok is. Jó altatózaj.

3.nap 2012. augusztus 23. csütörtök

A napfelkelte megvilágítja a nyugati oldal hegyeit, kedvencemet a Marmoladát is. Meglepő, hogy alig van rajta jég, pedig mikor megmásztam (kb 15 éve) gyönyörű gleccser lógott le róla. Feljön a nap is és remek az idő túrázásra. A cél a Nuvolau Via ferrátája és a Cinque Torri körbecsászkálása. Remek túra volt. A csodás hegyeken kívül láttam mormotákat bukfencezni, szöcskéket szeretkezni és havasi gyopárt virítani. És persze többszáz túristát mindenféle erőnlétűt. Nekem a falmászók tetszettek legjobban a Cinque Torri minden oldalán és zugában. Remek körút sikeredett, még hazai hidegek voltak a sörök is. Lezuhanyoztam és kiballagtam naplementét nézni.

Vigyázz Zsó! Vizes kövön csúszik a Keen talpa!

Találtam egy szuper napszemcsit, de utolértem a gazdáját és visszaadtam neki. Valami drágaság lehetett, mert nagyon örült neki.

4.nap 2012. augusztus 24. péntek

Bolzano felé indulok cikkcakkban a Pordoi és Costalunga hágók felé hegynek fel, völgybe le. Remek az idő, jók az utak. Aztán a Comoi tó felé veszem az irányt, felmegyek az Adigera néző hihetetlenül függőleges hegyre csomó hajtűkanyaron a Mendola hágón át.

A hegy túloldalán messziről a Brentai Dolomitok csipkéi látszanak, meg Folgarida sípályái, ahol Tóni barátom síelni tanított. Itt már leszűkülnek az utak, megmegállok körülnézni, mert a forgalomra kell figyelni. A Tonale hágónál beállok a kijelölt lakóautó parkolóba. Megfürdöm, aztán sétálok egyet, remek sípályák vannak mindkét oldalon, meg kirakodóvásár.