RSS

Irány az Alpok

2012. április 21.

Kerget a rossz idő, nagy sebességgel haladok hazafelé és a svájci Alpokba, reménykedve az időjárás javulásában.

166. nap 2012. április 15.

Megint esik, indulok a Monts de L’Espinansba. Szép erdős hegyek, de 700 m fölött már ködben kanyargok a szerpentineken. 3-4 hágón is átmegyek, aztán megpillantom a Millau viaduktot. Felhős a háttér, de így is lenyűgözőek a méretek. Talán van ennél nagyobb is már valahol a világban, de ez csodás. Szép múzeumban lehet megnézni a részleteket és az építés fázisait. Millauból indul Franciaország Grand Canonja a Georges de Tarn, elindulok benne felfelé. A falai tényleg nagyon magasak és szép sziklaformák vannak. Szerencsére nem esik. A völgy elég széles, így városkák, falvak, kastélyok is vannak benne, nomeg rengeteg kajak-kenu kínálat más kalandsportokkal vegyítve. Ahol lehet kiszállok és tekergetem a nyakam gyönyörködve a sziklákban. Kb félúton kiállok a szakadék szélére, hogy szép kilátásom legyen estére és reggelre. A forgalom rövidesen eláll, teljes csönd és a felhők miatt koromsötét van.

167. nap 2012. április 16.

Madárcsicsergés ébreszt, aztán egy horgász leballag a szakadékba. Megyek tovább gyönyörködve a szurdokban. Aztán lassan kibújok belőle, Mendében találok egy Mekit, elküldöm a dolgaimat. Megint 1000-1300 m-es hágók felé megyek, jönnek szembe havas autók, aztán a hóesés, majd hóátfúvások jönnek. Andrea az utasítás szerint levinne a Loire forrásához, de nem merem elhagyni a tisztított autóutat. Le Puy következik, meg akartam állni, a gyerekekkel voltunk itt, de az eső miatt csak boltozni megyek be egy nagyáruházba. Szűk a hely a hegyes terepen, meghúzom a jobb hátsó felemet. L Ragasztószalaggal megoldom. Újabb hágó, újabb hófúvás. Hol a völgy? St Etienne előtt meglelem és kis keresgélés után a tűzoltók előtt megpihenek éjszakára. Fáradtan ücsörgök és nem akarok hinni a szememnek, egy sportpálya mellett kikötve két láma és egy kisló legel. Nagy rántottát csinálok és korán alszom.

168. nap 2012. április 17.

Kint fagyott, de az ég bíztatóan foltos. Megyek tovább Lyon alatt kelet felé, néha esik, néha napos az idő. Chambery előtt felmegyek egy hegyvonulatra, mindkét oldala függőlegesnek látszik, de azért a keskeny szerpentin elfér rajta. Vicces, hogy Andrea mutatja, amint keresztezzük az autópályát, pedig az 700 méterrel alattunk megy az alagútban. A Lac de Bourget mellett sétálok egyet, mert süt a nap. Megint hágó az Annecy tóhoz. Találok egy camperparkolót, így gyalog indulok Annnecybe. Szép az idő, szép a város, tiszta középkor. Itt is jártunk a gyerekekkel, akkor esett, most bepótolom az akkor kihagyott látnivalókat. Nagyot lófrálok a napsütésben, majd a lemenő nap fényeiben. Este tervezgetem a továbbutat, ha szép idő lesz, Chamonix-Mont Blanc, a Rhone völgye és a 2500-as Furkapass felé, ha esik, a biztonságosabb Genf-Bern-Zürich irányban megyek tovább Gergőhöz Münchenbe.

169. nap 2012. április 18.

Egész éjjel esett. L Reggel kis száraz szünetben sétálok egyet a tóparton, elütött őz az úton, csicsergő rigók, felhős hegyek. Összekészülök és indulok Genf felé. Aztán lassacskán javul az idő, kisüt a nap, újragondolom és elkanyarodok Chamonix felé. Nyújtogatom a nyakamat, de a Mont Blancot most sem látom meg. Már nekem is furcsa, hogy a határon határőr állít meg és érdeklődik pia és cigi után. De legalább  a pénzemet nem kell megmutatnom, mint régen. Az egyik bejön a Csigaházba, körülnéz és jó utat kívánnak. Felmegyek a Forclaz hágóra (1527 m), de innen is csak felhők közt látszanak a hegyek, de hogy melyik a Mont Blanc, az nem egyértelmű. A hágón nagy szél, meg egy ajándékbolt van, veszek egy új térképet. Aztán leereszkedem a szakadék mélyén fekvő Marigny felé, a szerpentin hihetetlen meredek lejtőn telepített szőlőskerteken át megy. A puttonyozáshoz „szőlővasút” is van. Ez a hegy tereli el a Rhonet észak felé, a völgy alig emelkedő széles terep tele gyümölcsöskertekkel és szőlőkkel (Még sosem ittam svájci bort!). Két oldalán azonban a 3-4000-es hegyek és a mellékvölgyek. Itt van kedvenc hegyem a Matterhorn a Vispből induló völgy végén. Szállást keresek, felmegyek a Saas Fei elágazásig, de még parkolni sem lehet ingyen, nemhogy aludni, így megkeresem a kempinget, ahol Dórával és Gerivel aludtunk 18 évvel ezelőtt. Teszek-veszek, magyarul szólítanak. Egy 38 éves magyar pasi a guruló faházát telepíti a kempingben. Pálinkázva dumcsizunk, aztán beslattyogok Vispbe, megnézem a várost és a menetrendet Zermattba. Ha reggel is jó az idő, felmegyek a vonattal Matterhorn nézőbe és nosztalgiázásra.  

Sok emlékem van Zermattról a Matterhornról, és a háromhágó útjairól 43, 30 és 18 évvel ezelőtti találkozásaink miatt, de ezeket majd borozgatás mellett mesélem el az érdeklődőknek.

 

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2012. ápr. 22. 12:44

horby

Az a viadukt durva lehetett.
Én pont tegnap láttam egy kisfilmet a készítéséről és már a tévén keresztül is szédültem :-)
Jó utat hazafelé!

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás