RSS

Caminocska

2012. április 16.

Kicsikét beleszagoltam a Camino de Santiago hangulatába és viszontagságaiba.

162. nap 2012. április 11.

Nem gondoltam, hogy a szörfösök korán kelők! Laredoban reggel 7.30-kor már öltözködtek mellettem és szaladtak le a vízhez szörfölni. Én sétáltam egyet, néztem a félszigetet és a szörfösöket, aztán indultam Bilbaoba. Kivételesen fizető parkolóban álltam meg (a rendszámot is be kell írni a jegyhez) a Guggenheim múzeum előtt. Állam leesve sétáltam körbe, aztán bementem a városba is, mázlimra alig esett az eső egy kicsikét. Szép hegyek között kanyarogva néha esőben mentem a Pireneusok felé, hogy holnap egy kis Camino élményt szerezzek. Estefelé értem Roncesvallesbe, kellemes parkolót találtam, de előbb még felmentem a hágóra megnézni, hogy reggel mennyit és milyen emelkedőn kell tekernem. Rizses lecsót főztem sok virslivel előkészítettem a túracuccomat és korán aludni tértem.

163. nap 2012. április 12.

Éjjel örömmel néztem a csillagos eget és hajnalban aggódva ébredtem az esőkopogásra. Világosra felkeltem, a zarándokok már elindultak. Kis tanakodás után az indulás mellett döntöttem, leszedtem a bringát, felöltöztem jó melegen és feltekertem a hágóra (1050 m). Szép felhős az ég a túloldalon is, de nem esik az eső. Eleresztem magam, 28 km-en legurulok 200 m magasságig St. Jean Pied de Portba. Lezárom a bringát a camper parkolóban, innen indultam Spanyolországba tavaly. És nekivágok az un. Francia útnak. A Franciák Napóleon útnak hívják, mert ezen ment a „kis szélhámos” lerohanni Spanyolországot. Az út első 1/3-a nagyon szép volt, meredek emelkedőn szép hegyek között és fekete felhők társaságában mentem ill. mentünk a sok zarándokkal együtt kb 900 m magasságig. Ott hirtelen, de nem váratlanul beterített minket egy felhő és innentől kiszenvedtük a tél összes viszontagságát, köd, eső, hódara, szél, nagypelyhes hóeséssel bezárólag. Az esőponcsómat nagy hirtelen kaptam fel, de a hóesésnél be kellett vállalnom egy levetkőzést, hogy fel tudjak venni minden magammal hozott rucit. Így már jó melegben vagyok a hó ellenére. 1400 m volt a sok hágó közt a legmagasabb. Értelemszerűen semmit nem láttam a mélységekből és magasságokból. Francia területen aszfalt út volt, a Spanyol részen azonban természetes út vitt lefelé (értsd: dagonya). A Bombeirosok is megjöttek, mentettek valakit. Ez az időjárás ki is tartott Roncesvallesig, ahova ½ 5 körül érkeztem meg. Elfáradtam.  Elnyúltam a Csigaházban, befűtöttem és csak a konyakospohár vízszintes állapotára koncentráltam. Aztán fürdés, kaja, térképnézegetés, a hazaút irányát rágcsáltam. Korán beájultam az ágyba és a zarándokokra gondoltam, akiknek nincsen másik cipőjük és nadrágjuk, holnap a vizesben fognak indulni.

164. nap 2012. április 13. Péntek  - a szerencsenapom!

Éjjel esett és reggel is eső és hó váltogatja egymást. Ma nem indultam volna el. A zarándokok megint világosodáskor indulnak. Én nem sietek, befűtök és megírom az elmaradásokat. 10 körül indulok, sűrű hóesésben megyek át a hágón, aztán a hogy megyek lefelé, lassan eláll. St. Jean Pied de Portban felveszem a bringát és esernyővel besétálok a városba. A röbbipályán nagy a zsivaj, női röbbimeccs van. Beállok nézni és mint már olyan sokszor az út során, megint boldogan konstatálom, hogy milyen szerencsés ember vagyok, hogy ezeket az utazásokat csinálhatom!!! Nagy bevásárlást csinálok, aztán indulok kelet felé. Végig vizes az út, Pau felé közeledve szárazzá válik. Örömmel indulok városnézésre, a harmadik utcában azonban elered az eső. Esernyő, esőkabát és kapualjakból városnézés. Megyek tovább, Torbes előtt egy Mekinél megállok netezni, és itt is alszom a rongyboltok között.

165. nap 2012. április 14.

Reggel kipillantva az ablakon nagy örömömre a Pireneusok kristálytiszta havas láncára látok. Gyorsan öltözöm és megyek az áruházak közt tisztább rálátást találni. Épp kel a nap is, rózsaszínűre festi a hegyeket. Gyors elhatározással útvonalat váltok és a Pireneusokkal párhuzamosan indulok tovább Foix felé. Egy ideig be is válik a terv, szépen látom a hegyeket, de aztán valahonnan megint felhők jönnek és a csúcsokat betakarják. Azért térképpel tudom azonosítani a Pic du Midit és az Anetot is. Foixban gyönyörű vár ül a város fölött, de én sietek, hogy egy még gyönyörűbbet bejárhassak. 4 körül érek Carcassonéba és valóban hírének megfelelően gyönyörű és hatalmas. Szerencsére süt a nap, nyugisan körbejárom kívül, belül. Aztán a derékszögű várost is bejárom kevés élménnyel. Kicsit továbbmegyek észak felé és egy szalonnázó helyen alszom.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás