Galícia
2012. április 01.
A következő napokban Galícia természeti szépségeiben gyönyörködtem a Costa da Morte (Halálpart) vonalán.

147. nap 2012. március 27.
Santiagoban meleg volt az éjszaka, reggel szervízelem az autót és indulok Spanyolország északnyugati csücskébe. Noia az első állomás, vásárlás, városnézés után tovább Murosba. Itt már szabdalt a part, gyönyörű sziklákon habzik a nem túl dühös óceán. Megállok a hegyoldalakban, homokos öblökben nézelődni. Finisterrába/Fisterrába már késő délután érek, ezért átmegyek rajta, hogy a Cabo Fisterrát kiélvezhessem. Remek helyen van kijelölt camper parkoló, beállok és indulok a világítótoronyhoz és az alatta elterülő sziklákhoz. A santiagoi zarándokok ide még kijönnek, ledobják a botjukat az óceánba és elégetik a büdös ruháikat. És valóban sok tűzrakó hely van, de van aki nem vesződik vele (vagy a szél miatt nem tudja meggyújtani) és csak itt hagyja a ruháit, meg a bakancsát. Császkálok a sziklák közt és nézem a zarándokok nyomait, az óceánt és a hullámverést. Aztán visszamegyek a Csigaházhoz és gombapörköltet főzök, miközben a nyitott ajtón keresztül gyönyörködök a naplementében. A világítótorony bevilágítja a mögöttem lévő sziklákat. Remek szállás!
148. nap 2012. március 28.
Pitymallatkor felmegyek a mögöttem lévő hegyre, útközben az öböl túloldalán a hegyek mögül felkel a nap, bevilágítja a gránittömböket és a hegyoldalt borító sárga virágú bozótot. Nyuszik szaladgálnak, sirályok vijjognak és többféle csicsergés is üdvözli a napot. Indulok a Costa da Mortére, buja zöld növényzet és kanyargós hegyiutak. Mindenütt a terménytárolók a házak mellett, úgy látszik ez a Gall identitás kelléke. A vízhez alig lehet lemenni, mert annyira szabdalt a part. Muxiában tanulmányútra megyek, címe: „Az élővilág és emberi hulladékok tanulmányozása az apály után visszamaradt pocsolyákban, különös tekintettel a védett öblök sziklás partszakaszaira”. Aztán Laxoban rászánom magam egy úszásra is a szép homokos öbölben. Délutánra Malpica nyüzsgő kikötővárosba érek, városi és parti séta után megtalálom az út eddigi legjobb szállását, a földnyelv végén, két világítótoronnyal, szemben szigetekkel (Illas Sisargas), napnyugtával, csillagos éjszakával és napkeltével.
149. nap 2012. március 29.
A hajnali félhomályban hatalmas kivilágított hajó úszik a sziget mögött kelet felé. Miután kigyönyörködtem magam a napkeltében és a látványban, egyhuzamban megyek A Corunába. A Herkules toronynál találok biztonságos parkolót, aztán bebiciklizem a belvárost. Gyönyörű parti sétányon megyek a kikötőig, ahol meglátom a hajnali hajót minden fölé magasodva. A városban utcalezárások vannak, több helyen is felvonulás, harcos szónoklatok, nagy tömeg. Öröm a lezárt utakon bringázni. Nincs sok műemlék, de a város nagyon szép, főleg a beüvegezett erkélyek tömege látványos. A sétafikálásból az az érzésem, hogy vasárnap van. A városon átcikázva megyek haza, még felballagok a toronyhoz (zárva) és körbenézem a panorámát. Iszonyú nagy a város, autópályákon próbálom elhagyni és nyugisabb helyet keresni. Megkerülöm a Betanzos öblöt, átmegyek az erődökkel körberakott Ferrolon, lemegyek a strandokra, végül Valdovina öblében állapodok meg, van sziklás part is, meg dűnék egy lagúnával, sétányok a parton és párás homok fútta levegő. Nagy a tömeg, ami estére eltűnik. Naplemente az óceánban és világítótorony.
150. nap 2012. március 30.
Reggeli séta a homokon, aztán tovább a parton. Nagyon párás a levegő, de közben süt a nap. Itt nem nézek városokat, a partokban, öblökben és a hegyekben gyönyörködöm, amennyire a köd engedi. Az egyik parkolóban rászánom magam a lassan működésképtelen ajtópántok szétszedésére, letisztítására és bezsírozására. Aztán egy kavicsos/homokos partszakaszon lecövekelek. Nagyot sétálok, találok egy kelta falucska ásatást is, meg szép sziklás partszakaszokat. Minden felhős, bánatos. Nézem, ahogy a dagály jön föl a parton. Fotókat rendezek, csinálok egy hagymás virslit és tervezem a további útvonalat.
Itt történt
Hozzászólások
Kata
Hello Nagyapo,
na ma hosszu idö utan ujra beneztem a blogodba, bevallom mostanaban kicsit hanyagoltam... de ma olvastam egy Müller Peter idezetet amiröl eszembe jutottal (facebook oldaladon megtalalod) es gondoltam leellenörizlek:-)
latom jol vagy es csodas helyeken jarsz... ha esetleg bemennel megint a Pireneusokba, akkor ajanlom figyelmedbe Torla falucskat es az Ordesa szurdokot, vegen a lofarok vizesessel, ami Europa Grand Canyonja. en mar jartam ott, es tenyleg csodas! talan mire odaernel mar a ho is elolvadna az aljarol. nalunk mar csak kb 1100m felett van...
kepzeld holnap megyek csövet nyelni, mert vizsgaljak a gyomromat. hat kepzelheted mennyire varom. de allitolag csak 2-3 perc az egesz, igy hat bevallalom mindenfele kabitas nelkül azt hiszem. remelem nem lesz semmi gaz, sem közben, sem az eredmennyel. de mostanaban valahogy sokat szarakodott a gyomrom, es gondoltam jobb megnezetni, mint nem tudni mi van. de szivesebben lennek inkabb en is az ocean partjan, mint ott ahol holnap leszek :-)
amugy minden rendben, gyermek nö, vidam, es mostanaban nagyon rozsaszin :-)
mar varjuk a nyulat. es persze teged is, remelem tenyleg beugrasz megint egy pörköltre es palinkara :-)
pusszantalak, Kata
- 2018 április
- 2018 március
- 2017 október
- 2017 szeptember
- 2017 augusztus
- 2017 július
- 2017 június
- 2017 május
- 2017 április
- 2016 október
- 2016 szeptember
- 2016 augusztus
- 2016 május
- 2016 április
- 2016 március
- 2016 február
- 2015 november
- 2015 augusztus
- 2015 július
- 2015 június
- 2015 május
- 2015 február
- 2014 december
- 2014 november
- 2014 október
- 2014 szeptember
- 2014 augusztus
- 2014 július
- 2013 december
- 2013 november
- 2013 október
- 2013 szeptember
- 2013 augusztus
- 2013 július
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 április
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 szeptember
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 április
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 szeptember
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 április
- 2011 március
- 2011 február
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
Réce Apó nyugdíjba vonul
Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.
Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.
Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.
Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.
Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...
Balázs Zsolt
orsi
Récusom!
Hétvégén jön a nyul (remélem a madách utcai megkimél a locsolástol..hi..hi..). Hozzon neked is sok piros tojást! vagy elég a kettő??