Galícia

147. nap 2012. március 27.

Santiagoban meleg volt az éjszaka, reggel szervízelem az autót és indulok Spanyolország északnyugati csücskébe. Noia az első állomás, vásárlás, városnézés után tovább Murosba. Itt már szabdalt a part, gyönyörű sziklákon habzik a nem túl dühös óceán. Megállok a hegyoldalakban, homokos öblökben nézelődni. Finisterrába/Fisterrába már késő délután érek, ezért átmegyek rajta, hogy a Cabo Fisterrát kiélvezhessem. Remek helyen van kijelölt camper parkoló, beállok és indulok a világítótoronyhoz és az alatta elterülő sziklákhoz. A santiagoi zarándokok ide még kijönnek, ledobják a botjukat az óceánba és elégetik a büdös ruháikat. És valóban sok tűzrakó hely van, de van aki nem vesződik vele (vagy a szél miatt nem tudja meggyújtani) és csak itt hagyja a ruháit, meg a bakancsát. Császkálok a sziklák közt és nézem a zarándokok nyomait, az óceánt és a hullámverést. Aztán visszamegyek a Csigaházhoz és gombapörköltet főzök, miközben a nyitott ajtón keresztül gyönyörködök a naplementében. A világítótorony bevilágítja a mögöttem lévő sziklákat. Remek szállás!

148. nap 2012. március 28.

Pitymallatkor felmegyek a mögöttem lévő hegyre, útközben az öböl túloldalán a hegyek mögül felkel a nap, bevilágítja a gránittömböket és a hegyoldalt borító sárga virágú bozótot. Nyuszik szaladgálnak, sirályok vijjognak és többféle csicsergés is üdvözli a napot. Indulok a Costa da Mortére, buja zöld növényzet és kanyargós hegyiutak. Mindenütt a terménytárolók a házak mellett, úgy látszik ez a Gall identitás kelléke. A vízhez alig lehet lemenni, mert annyira szabdalt a part. Muxiában tanulmányútra megyek, címe: „Az élővilág és emberi hulladékok tanulmányozása az apály után visszamaradt pocsolyákban, különös tekintettel a védett öblök sziklás partszakaszaira”. Aztán Laxoban rászánom magam egy úszásra is a szép homokos öbölben.  Délutánra Malpica nyüzsgő kikötővárosba érek, városi és parti séta után megtalálom az út eddigi legjobb szállását, a földnyelv végén, két világítótoronnyal, szemben szigetekkel (Illas Sisargas), napnyugtával, csillagos éjszakával és napkeltével.

149. nap 2012. március 29.

A hajnali félhomályban hatalmas kivilágított hajó úszik a sziget mögött kelet felé. Miután kigyönyörködtem magam a napkeltében és a látványban, egyhuzamban megyek A Corunába. A Herkules toronynál találok biztonságos parkolót, aztán bebiciklizem a belvárost. Gyönyörű parti sétányon megyek a kikötőig, ahol meglátom a hajnali hajót minden fölé magasodva. A városban utcalezárások vannak, több helyen is felvonulás, harcos szónoklatok, nagy tömeg. Öröm a lezárt utakon bringázni. Nincs sok műemlék, de a város nagyon szép, főleg a beüvegezett erkélyek tömege látványos. A sétafikálásból az az érzésem, hogy vasárnap van. A városon átcikázva megyek haza, még felballagok a toronyhoz (zárva) és körbenézem a panorámát. Iszonyú nagy a város, autópályákon próbálom elhagyni és nyugisabb helyet keresni. Megkerülöm a Betanzos öblöt, átmegyek az erődökkel körberakott Ferrolon, lemegyek a strandokra, végül Valdovina öblében állapodok meg, van sziklás part is, meg dűnék egy lagúnával, sétányok a parton és párás homok fútta levegő. Nagy a tömeg, ami estére eltűnik. Naplemente az óceánban és világítótorony.

150. nap 2012. március 30.

Reggeli séta a homokon, aztán tovább a parton. Nagyon párás a levegő, de közben süt a nap. Itt nem nézek városokat, a partokban, öblökben és a hegyekben gyönyörködöm, amennyire a köd engedi. Az egyik parkolóban rászánom magam a lassan működésképtelen ajtópántok szétszedésére, letisztítására és bezsírozására. Aztán egy kavicsos/homokos partszakaszon lecövekelek. Nagyot sétálok, találok egy kelta falucska ásatást is, meg szép sziklás partszakaszokat. Minden felhős, bánatos. Nézem, ahogy a dagály jön föl a parton. Fotókat rendezek, csinálok egy hagymás virslit és tervezem a további útvonalat.