RSS

Serra da Estrela

2012. március 11.

Ismét gyönyörű és izgalmas természeti látnivalókba botlottam.

125. nap 2012. március 5.

Holdfényes éjszaka után madárfüttyre ébredek. Nézem a hidat az ágyból, aztán felkelek, kávézok és 2-3 km-t felmegyek a völgy fölötti miradorra, ami igazából a gát miatt épülhetett, de persze a híd is látszik. Aztán indulok, csak pár km Portugália. Ez a Tajo nemzetközi park, nagyon szép. Idanha a Velha kisváros az első megálló, templomos lovagok fészke volt. Ezek is római kőből építették a várukat. Különös asszonyviselet, minden öregasszony kalapban van, a jobbak fejkendőn hordják. A többi városban is ez a természetes. Monsano egy kőkupacon épült, a házak összeépültek a gránittömbökkel és a kupac csúcsán egy vár áll, itt is kihasználva a nagy kőtömböket a közöket falazták csak ki. A disznóólis gránitból van összerakva. Remek kilátás a várból a távoli Estrelára. Aztán a Malcata nemzeti park tavaitól megyek fel két hasonló nevű városon (Meimoa és Meimao) keresztül 890 m magas hágóra, itt keresek szállást. A kilátásért kicsit ferde terepen alszom, de nem okoz gondot.

126. nap 2012. március 6.

Csípős a reggel, korán indulok Sabugalba, persze vár itt is van, de a város felejthető. Innen Guardába megyek, bolti parkoló (860 m magasan) és bringát tolom a városba fel 1060 m-ig. Huhhh! De ez megérte, szép a kilátás és a város is kellemes. A katedrális a csúcson fekvő gránittömbre épült, ez egyben az utcakő is, csak kicsit megbordázták, hogy ne csússzon. Innen nyugatnak fordulok, a Serra da Estrella (Portugália legmagasabb hegye) felé. Szerpentinelek Monteigas-ig, aztán egy gleccservölgy oldalában araszolok fel 1430 m-ig. Itt van vége a völgynek, jó szálláshely és egy 3 órás gyalogos felmenet kiindulópontja is. Út ugyan nincs, csak a hegymászók szokásos kőkupacait lehet követni a terepen. Csoda kilátás, hegyek, sziklák, csend, madárfütty. Sötétre visszaérek a Csigaházba, a forgalom is elhal, felkel a hold és szikráznak a csillagok. Éjjel többször kinézek a holdfény által megvilágított sziklákra. Hajnal 3-kor egy társaság is kijön a közeli turistaházból a holdfényre, kicsit lövöldöznek is. Aggódva nézem, hogy elég részegek-e, hogy a Csigaházat is célba vegyék. De nem.

127. nap 2012. március 7.

Kicsit lustálkodva ébredek, elég csípős az idő, vakaródzva indulok. Már besüt a nap a völgybe, meg a mögöttem lévő csúcsokra. Durván emelkedő szerpentinen megyek, de meg kell állnom többször, olyan szépséges a táj és a sziklaképződmények. Így megyek a csúcsig 1993 m-re, aminek Torre a neve, mert építettek rá egy tornyot, hogy 2000 legyen. Nagy üres parkoló, mert ez síterep, de már nincsen hó. Egy kóbor kutyával járom körbe a csúcsot nézelődve a körpanorámában. A túloldal meredekebb, hipp hopp lejutok Seidbe, ami már csak 400 m-en van és nem messze keresztezem a Mondego folyót 180 m magasan. De még itt is minden gleccser csiszolta gránit. Újra felfelé a folyó túlpartján Viseuba. Lassan szállás után nézek, a Bucaco nemzeti parkot nézem ki, meredeken mászunk fel egy hegyoldalra és remek parkolót találok. Gyorsan indulok a helyi látványosságok felé, egy emlékmű és hadtörténeti múzeum, mindkettő a Napóleon feletti győzelem emlékére. És a fő látványosság egy botanikus kert, de inkább dzsungel egy hajdani kolostor és egy neomanuelszecessziós luxusszálló körül. Először elhanyagoltnak találtam a kertet, de aztán ráéreztem, hogy ettől olyan gyönyörű. Jót lófrálok naplementéig.

128. nap 2012. március 8.

Az eszemmel mennék tovább, de a szívemre hallgatok és maradok. Megírom a Cordobai fejezetet, bepakolom a netbookot, kábeleket, könyveket a hátizsákba és indulok a botankertbe. Andrea kell, hogy ne tévedjek el. Felmegyek a legmagasabb pontra nyugati panorámával, aztán lemegyek a 300 méterrel mélyebb völgybe Lusoba, keresek egy Wifit és egy pohár Portóit és elküldöm az irományokat. Aztán vissza felfelé a hegyoldalban újra át a gyönyörű parkon. Van itt mindenféle fa, páfrány, virág, bokor, Szabolcs jut eszembe, hogy élvezné és mondaná, hogy ez mekkora, meg ez miféle. Itt van a tavasz, trikóban is izzadok, lefelé menetben is. Visszaérek a parkolóba, ez a másik oldali völgyre néz, zajlik (milyen jó ez a szó, mert tényleg zaj van) a forgalom, kicsit visszamegyek a kapu mögé és beáll a csend és a madárfütty. Fürdés, vacsora, aztán lemegy a nap a csendes oldalon és felkel a telihold a zajos oldalon.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás