Serra da Estrela

125. nap 2012. március 5.

Holdfényes éjszaka után madárfüttyre ébredek. Nézem a hidat az ágyból, aztán felkelek, kávézok és 2-3 km-t felmegyek a völgy fölötti miradorra, ami igazából a gát miatt épülhetett, de persze a híd is látszik. Aztán indulok, csak pár km Portugália. Ez a Tajo nemzetközi park, nagyon szép. Idanha a Velha kisváros az első megálló, templomos lovagok fészke volt. Ezek is római kőből építették a várukat. Különös asszonyviselet, minden öregasszony kalapban van, a jobbak fejkendőn hordják. A többi városban is ez a természetes. Monsano egy kőkupacon épült, a házak összeépültek a gránittömbökkel és a kupac csúcsán egy vár áll, itt is kihasználva a nagy kőtömböket a közöket falazták csak ki. A disznóólis gránitból van összerakva. Remek kilátás a várból a távoli Estrelára. Aztán a Malcata nemzeti park tavaitól megyek fel két hasonló nevű városon (Meimoa és Meimao) keresztül 890 m magas hágóra, itt keresek szállást. A kilátásért kicsit ferde terepen alszom, de nem okoz gondot.

126. nap 2012. március 6.

Csípős a reggel, korán indulok Sabugalba, persze vár itt is van, de a város felejthető. Innen Guardába megyek, bolti parkoló (860 m magasan) és bringát tolom a városba fel 1060 m-ig. Huhhh! De ez megérte, szép a kilátás és a város is kellemes. A katedrális a csúcson fekvő gránittömbre épült, ez egyben az utcakő is, csak kicsit megbordázták, hogy ne csússzon. Innen nyugatnak fordulok, a Serra da Estrella (Portugália legmagasabb hegye) felé. Szerpentinelek Monteigas-ig, aztán egy gleccservölgy oldalában araszolok fel 1430 m-ig. Itt van vége a völgynek, jó szálláshely és egy 3 órás gyalogos felmenet kiindulópontja is. Út ugyan nincs, csak a hegymászók szokásos kőkupacait lehet követni a terepen. Csoda kilátás, hegyek, sziklák, csend, madárfütty. Sötétre visszaérek a Csigaházba, a forgalom is elhal, felkel a hold és szikráznak a csillagok. Éjjel többször kinézek a holdfény által megvilágított sziklákra. Hajnal 3-kor egy társaság is kijön a közeli turistaházból a holdfényre, kicsit lövöldöznek is. Aggódva nézem, hogy elég részegek-e, hogy a Csigaházat is célba vegyék. De nem.

127. nap 2012. március 7.

Kicsit lustálkodva ébredek, elég csípős az idő, vakaródzva indulok. Már besüt a nap a völgybe, meg a mögöttem lévő csúcsokra. Durván emelkedő szerpentinen megyek, de meg kell állnom többször, olyan szépséges a táj és a sziklaképződmények. Így megyek a csúcsig 1993 m-re, aminek Torre a neve, mert építettek rá egy tornyot, hogy 2000 legyen. Nagy üres parkoló, mert ez síterep, de már nincsen hó. Egy kóbor kutyával járom körbe a csúcsot nézelődve a körpanorámában. A túloldal meredekebb, hipp hopp lejutok Seidbe, ami már csak 400 m-en van és nem messze keresztezem a Mondego folyót 180 m magasan. De még itt is minden gleccser csiszolta gránit. Újra felfelé a folyó túlpartján Viseuba. Lassan szállás után nézek, a Bucaco nemzeti parkot nézem ki, meredeken mászunk fel egy hegyoldalra és remek parkolót találok. Gyorsan indulok a helyi látványosságok felé, egy emlékmű és hadtörténeti múzeum, mindkettő a Napóleon feletti győzelem emlékére. És a fő látványosság egy botanikus kert, de inkább dzsungel egy hajdani kolostor és egy neomanuelszecessziós luxusszálló körül. Először elhanyagoltnak találtam a kertet, de aztán ráéreztem, hogy ettől olyan gyönyörű. Jót lófrálok naplementéig.

128. nap 2012. március 8.

Az eszemmel mennék tovább, de a szívemre hallgatok és maradok. Megírom a Cordobai fejezetet, bepakolom a netbookot, kábeleket, könyveket a hátizsákba és indulok a botankertbe. Andrea kell, hogy ne tévedjek el. Felmegyek a legmagasabb pontra nyugati panorámával, aztán lemegyek a 300 méterrel mélyebb völgybe Lusoba, keresek egy Wifit és egy pohár Portóit és elküldöm az irományokat. Aztán vissza felfelé a hegyoldalban újra át a gyönyörű parkon. Van itt mindenféle fa, páfrány, virág, bokor, Szabolcs jut eszembe, hogy élvezné és mondaná, hogy ez mekkora, meg ez miféle. Itt van a tavasz, trikóban is izzadok, lefelé menetben is. Visszaérek a parkolóba, ez a másik oldali völgyre néz, zajlik (milyen jó ez a szó, mert tényleg zaj van) a forgalom, kicsit visszamegyek a kapu mögé és beáll a csend és a madárfütty. Fürdés, vacsora, aztán lemegy a nap a csendes oldalon és felkel a telihold a zajos oldalon.