RSS

Cabo da Roca

2012. február 10.

Sötét napok következnek, de ezt ezen a szép reggelen még nem tudtam.

96. nap 2012. február 5.

Indulásra készülök a kempingben, feltöltök, leeresztek, megírok, stb, aztán indítom a Csigaházat és megint ketty! Az akksi nem működik, mint karácsony után, pedig 3 napig töltőn volt az autó. A recepciós kislány nemigen tud segíteni szerelőhívásban, javasolja a hétfőt. Bringára ülök és egy benzinkútnál veszek egy bikakábelt, összekötöm a két akksit és indul! Járatom fél órát és akkor már indul önindítóval is. Persze valami baj van ott elül, csak még nem tudom, hogy mi.

Indulok át a nagy hídon, ki a tengerpartra, Carcavelos erődnél kis vasárnapi séta a napfényben, aztán a Boca do Inferna sziklás partszakasz, de sajna nincsenek nagy hullámok, pedig itt van „szökőkút” bőven. Késő délután érek a Cabo do Rocához (Európa nyugati vége), a világítótorony alatt találok szállásnak is alkalmas helyet, aztán indulok szikla- és hullámnézőbe. Nagy forgalom van a dühöngő szél és felhők ellenére. A jövő-menő felhőknek köszönhetően gyönyörű a naplemente. Aztán kiürülnek a parkolók, egyedül maradok a széllel és a világítótoronnyal.

97. nap 2012. február 6. Dóra névnapja!

Éjjel esett az eső is, a szél és a rohanó felhők megmaradtak reggelre is. Újra körbesétálok, aztán indulok a Serra de Sintrába. Gyönyörű óriáskavicsos hegy, de az első csúcsot felhő borítja, amit lentről tegnap még láttam. Így is szép a sejtelmes ködben. Tömegesen virágzik a kis sárga virágú (mirtusz?) fa. A hegyen szép paloták, kolostorok vannak, én Sintrába megyek a királyi palotához. A völgyben találom meg a szerencsétlen parkolóhelyet, gyalog megyek a hegyvölggyel tagolt városba és a palotába. A palota nem fellengzős, igazi otthonos hely  szépen berendezve királyoknak. Különlegessége a két hatalmas kémény, ami a konyhát borítja. Közben kapom a hírt, a gyerekek (Dóra, Janka, Liza és Gábor) 12-én jönnek Madridba és két hétig maradnak. Visszaérve konstatálom a betörést, kicsit összeszedem magam  meg a roncsokat és Ericeira mellé a partra megyek ragasztgatni. Találkozom egy magyar furgonnal is a parton. Sikeres ragasztgatás után tervezem a madridi utat, 650 km, nyugisan elérem.

98. nap 2012. február 7.

Nyugtalan, dühös éjszaka után indulok tovább. Érdeklődésem jelentősen megcsappant, kihagyok szépségeket, Obidosnál állok meg először. Gondos parkoló választás után gyalog indulok bejárni a várfallal körülvett várost. Hajmeresztő korlát nélküli lépcsők és várfal utak vannak, nem is merek felmenni pár helyre. Szép a város is, a vár is, de sietek vissza, aggódom. Alcabaca autós városnézést kap, végül Batalha előtt egy szép erdős parkolót találok éjszakára. A felderítéskor derül ki, hogy a portugál függetlenséget szimbolizáló aljubarrottai csatamezőn vagyok. Remek bemutató a kasztíliaiakat legyőző csata menetéről. További ragasztgatásokat végzek az ablakon és vasrács felszerelési lehetőségein töröm a fejemet.

99. nap 2012. február 8. Ákos kerek szülinapja! Éltetlek!

Hideg volt az éjszaka, de szép a reggel. Napkelte már Batalhában ér. A csata emlékére épített hatalmas katedrális és kolostor körbejárása után megyek tovább Fatimába. Itt is még elég korán van, a szikrázó napsütés remekül megvilágítja a létesítményeket és a sietős apácákat és szerzeteseket. Kint is, bent is miséznek, de közönség alig van. Pedig itt is óriási tömegek befogadására alkalmas föld fölötti és alatti létesítmények vannak, mint Lourdesban. Egy térden közelítő asszonyt is látok. Nem igazán mélyed el bűneiben, a mellette sétáló lánya és unokája szóval tartja. Megyek tovább Tomarba. Az út gyönyörű hegyek közt vezet, itt is az óriások kavicsoztak. Aggódósan keresem meg a parkolóhelyemet, aztán felmegyek a várba és kolostorba. A Templomosok feloszlatása után itt székelt az átmentett vagyonból a Krisztus rend és Tengerész Henrik, aki a felfedezésekre költötte a rend pénzét. Hatalmas létesítmény, vár, benne négy udvar körül termek, cellák, ebédlők, konyha spájz, kórház, stb és egy érdekes templom az un. Manuel stílusban megcsomózva.

Prosijaim szerint Ponte de Sorban kéne lenni kempingnek, mosni szeretnék, mielőtt a gyerekek megjönnek. Kemping nincs, így a Ponte mellett éjszakázok.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2012. febr. 16. 00:44

Juan Carlos

Dear Zollee! Na mostan akkor be e ugrassz Hozzánk itt Madridba, mert épphogyan itthonn vagyunk Zsófival a palotában és várlak de nem mint király, hanem mint your friend!
Olel:
Juan Carlos

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás