RSS

El Torcal, El Chorro, Ronda

2012. január 12.

A természet csodás arcát mutatta meg nekem ebben a pár napban.

67. nap 2012. január 7.

Malagából indulok északnak a hegyek közé El Torcalba. Először szép dombok, majd meredek hegyek, Villanuevánál pedig egy függőleges sziklafal. Oda megyek. Nagy parkoló, nincs díj, nincs belépő, csak gyönyörűséges látványok. Itt a régesrégi tengerfeneket tolta fel a Föld hegynek. A szélei szokásos módon legurultak a völgybe, de a közepe nem tudott mit csinálni, ezért ahogy a szél és víz koptatta, úgy maradt hihetetlen sziklaalakzatok formájában. A körút kb 5 km, de csak lépésben lehet bejárni, mert 5 méterre ugyanaz a szikla már másképpen néz ki. Zergékkel, sasokkal és este egy ravaszdi rókával is találkoztam. 1200 méteren vagyunk, jó hideg van, de csodás a csillagos ég és a telihold. És egy tehén kolompol az éjszakában.

68. nap 2012. január 8.

Kimegyek az egyik keleti platóra, hogy lássam, amint a kelő nap bevilágítja a sziklákat. Gyönyörűséges! Egy csapat sas suhog el a vörös nap előtt. Kicsit járkálok még a sziklák közt a reggeli fény kedvéért, aztán indulok Antequerába. Álmosan ébred a város, én végigjárom a főutcát fel az Alcazabához, aztán le a völgybe a 20000 éves dolmenekhez, majd keresztül a régi városnegyeden vissza a Csigaházhoz. Miért építenek vakolatlan téglából templomtornyot, mikor ennyi kő van? Indulok El Chorroba. Ez a Guadalhorce áttörése egy sziklafalon és itt van az interneten terjesztett Camino del Rey is. Elég eldugott hely, nehezen találom meg, megyek egy csomót olyan úton, amit Andrea nem ismer és a térképen sincsen rajta. Végre megtalálom, leparkolok és loholok a szurdokhoz. Ez is kalandos, mert nincsen jelzett út, csak látod, hogy ott van és a hegymászók is jönnek-mennek arrafelé. Letérek az útról, átmászok egy hídon, megkerülöm a kerítést és már rajta is vagyok a vasútvonalon, amin a gagyi nézelődők ámuldoznak. A hegymászók felmennek a Camino del Reyre és onnan támadják a függőleges sziklafalakat. A látvány hajmeresztő. A vasút alatt 150 m függőleges folyószurdok, kb 10 m széles. Felfelé még 200 m a hegytetőig. Szemben a királyi ösvény omladozó elemei vízszintesen elvágják a sziklákat. Vissza kell fordulnom, holnap jövök és végigjárom a szurdokot (de nem a Camino del Reyen!)

Éjjel kifogyott az első gázpalackom, 2 hónapig bírta.

69. nap 2012. január 9.

Korán indulok a falramászókkal, ámulom őket, ahogy felkapaszkodnak a rozoga ösvényre. Csattognak a karabinerek,úgyhogy van biztosítás. Én megyek a vasútvonalon és gyönyörködöm a szurdokban. Ahol tudom kikerülöm az alagutakat, így többet látok. Itt is, ott is emberek a falakon. K 5 km után a kiszélesedett völgy újra leszűkül, még egy függőleges falú áttörés. Egy kb 1 m széles korlátlan híd visz át a másik oldalra – nem merek átmenni! A széllökésekre fogom és röhögök magamon. Bemegyek az alagútba, de elfelejtettem megnézni a „Túracuccok” listát és nem hoztam lámpát. Túl hosszú az alagút, nem látni a végét. Visszafordulok, ismét stírölöm a hidat, de nem megy. Túl mély a szurdok. Visszaballagok újra gyönyörködve. Csigaházzal megkerülöm a hegyet, hogy a duzzasztott oldalról menjek be a szurdokba. Jövök-megyek gyalog a gátakon (4 gát van és 3 tó más vízszintekkel), végül megtalálom a bejáratot. Igen boldogan csattintgatok itt is, átmászom a kerítésen és kicsir megtaposom a királyi ösvényt. Mentem vagy 25 km-t, de nagyon megérte a csodás látvány és az elmélkedés a természet hihetetlen alkotásairól. Az egyik tónál alszom eukaliptuszfák alatt. Éjjel nagy vihar jön (napközben is erősen fújt) erős lökésekkel, kimegyek, megnézem a fölöttem lévő fákat. Biztonságosnak tűnnek!  :o)

70. nap 2012. január 10.

A szél ronda fekete felhőket hoz nyugatról, mégis arra indulok Rondába. A szél megmaradt, de a nap kisütött. Katának igaza volt, tényleg nem is olyan ronda! Végigbringázok a sétálóutcán, megnézem a híres arénát és a járdára vésett torreádor portrékat, aztán átmegyek a híres hídon az óvárosba a mély folyószurdok fölött. Az óváros nem nagy, nyugisan körbesétálom, lemegyek a völgybe is félútig. Aztán a „lankásabbik” oldal várfalait és régebbi hídjait is bejárom. Visszamegyek az új hídhoz, hátha jobbak a fényviszonyok a fotózáshoz. Késő délután indulok Gibraltár irányába. Magas hegyek, széles, meredek völgyek között kanyargunk, fehér városok tapadnak a hegyoldalakhoz. A Rio Guadiaro mellett alszom.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás