RSS

Cartagena

2011. december 26.

Még kissé merev derékkal, de elindulok Andalúzia felé

50. nap 2011. december 21.

Elég jól rendbejöttem, így elhagyom „kórházamat” és először a világítótoronyhoz megyek a Cabo de Palosra, ezt néztem két napig. Nagyon magas, remek a kilátás mindenfelé, nem véletlenül építették ide. Szeretnék a tengerparton a hegyek között menni, de Andrea nem tudja megoldani a feladatot. Rámegyek hát az autópályára és pikk-pakk Cartagenaban vagyok. Gondos parkoló választás után gyalog battyogok a városba, nem merek még bringára ülni. Nagy kikötővárosra számítottam, de kisvárosias nyugis a hangulat. Több dombon mindenféle vár- és falmaradványok. A régészek szorgosan dolgoznak a pun és római emlékek előkerítésén. Van pun városfal üvegkalickában, római amfiteátrum, amit láthatóan bikaviadalra használtak, most vár a sorsára, aztán fellegvár, római színház és tengeralattjáró prototípus 1880-ból. Szép kikötő hadihajók nélkül és barokk templomok és csendes belváros (igaz, hogy szieszta idő van).

51. nap 2011. december 22.

Hűvös éjszaka után Puerta de Mazzaron felé indulok, szép panorámánál kávézok. Emberek baktatnak a kihalt úton, egyszer csak „jónapot”! Erdélyi emberek gyalogolnak Cartagenaba munkát keresni. Sok a néger és a mór, mondják. Így magyarul is elhangzik a Boldog karácsonyt! Itt sziklás, hegyes a part, de azért van szálloda és nyaraló dögivel. Lorcaba érve nem találok parkolót, felmegyek a vár felé és félúton tudok megállni. Így a várost egy cigány negyeden keresztül közelítem. Kezdek izgulni a Csigaházért. Lorca nem nagy durranás, barokk katedrálisát tatarozzák, még néhány barokk palota látható. Bemennék a hegyek közé, de ismeretlen okok miatti elterelés miatt újra autópályázok. Átlépek Andalúziába. Késő délután érek Velez Blancoba. A város valóban fehér, de a mellette álló 2000-es hegy már beárnyékolja. A szemben lévő sziklát viszont kiszínezi a lemenő nap. Csodaszép várkastély koronázza. Nyugis kis város. Bejárom a vártól lefelé. A parkolóm alatt mély völgy, szemben egy csupasz sziklacsúcs. Jó panorámás szállás.

52. nap 2011. december 23.

Napkeltés ébredés, a hold vékony sarlója a vörös égalján kel. Az ágyból nézem, aztán megyek a forrásra vízért! (Ha forrást találok, mindig lecserélem az ivóvizemet.) Aztán felkel a nap és befesti a várat és a várost is. Most el tudom kerülni az autópályát és megyek a tengerpert felé kihalt kacskaringós úton. Eső barázdálta hegyek-völgyek közt haladok Huercal Overa és Vera felé. Felejthető városok és a zárkeresés is eredménytelen. Mára nincsen más dolgom, mint karácsonyi helyet keresni. Jobbra hegyes vidék van, ezért balra indulok és rögtön az első városban Puerto Reyben találok is széles panorámás déli fekvésű tengerpartot nagy parkolóval, parkkal, a közelben bolttal. 8 másik lakóautó szellősen szétszórva várja a karácsonyt. Hollandok, németek, angolok, franciák. Persze a korosztályom, süttetik a hasukat a gyönyörű napsütésben. Egy bringás belga szelet jósol éjjelre, de holnapra ismét klassz időt.

Én elvégzem az idáig halogatott rakodásokat, hogy megtaláljam a karácsonyra szánt borokat. Egy Cserszegi fűszerest meg is bontok és a tesz-veszt amellett végzem. Holnap még a fagyasztott panírozott halat és csirkét kell megvennem, amúgy felkészültem a karácsonyra.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2011. dec. 27. 21:11

Vörös Anna

Récus, élvezettel olvastuk legutóbbi kalandjaidat, izgulunk a zárért - reméljük hamarosan jön a szerelö is. A zár miatt várod, vagy valami komolyabb baj is adódott?
Egy kis portóival koccintottunk az egészségedre, majd ha Portoba érsz okvetlenül élj vele Te is!

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás