Irány Korzika

94. nap 2011. június 4.

Szombat lévén megvárom az Auchan nyitását és bevásárlok a hétvégére, meg további pólókat is veszek. Mivel Olbiában nem volt látványosság, egy közeli Nuraghét keresek fel. Az eddigiektől eltérően ez nem az út mellett van, hanem egy túrázással egybekötött nézelődésre ad lehetőséget a hegytetőn. Az építmény is inkább  a terepsziklák kiegészítése. Madárfüttyös elhagyatott hely. Izgalmas mozgások is vannak a bozótban, egy nagy gyíkfarok is felvillan, de csak egy teknős néz a szemembe.  Utána indulok a Costa Smeralda felé kacskaringózva, nézegetve Golfo Arancira, Baia Sardinia, Palau megállókkal. Mindenütt a fantasztikus alakú gránit képződmények a fő látványosságok, nameg a gyönyörű öblök. Viharfelhők gyűlnek, így Porto Pozzónál a tengerparton lecövekelek. Éjjel kisebb záporok frissítik a levegőt.

95. nap 2011. június 5.

Szélcsendes, gyönyörű a reggel, sétálok egyet a parton és a városkában. Aztán tovább indulok a parton Sta Teresa felé. Megveszem a kompjegyemet 3-ra és próbálok felmászni a Netre, de nem megy. Egy nagy lófrálás következik a városban és az öbölparton. Itt is jönnek a viharfelhők, mire visszaérek a Csigaházhoz, el is ered. Van minden, csendes eső, aztán zápor, jégeső, újra csendes. Közben kajálok és fotózom az otthon biztonságából az esőverte kikötőt. Rájövök, hogy le tudom fényképezni Andrea útvonal rögzítését, ezért fogtok látni ilyen képeket. A kék vonal jelzi majd a napi útvonalat, a városnevekből, meg az utak számozásából lehet azonosítani a helyszínt. Mire indul a komp, újra süt a nap. Bonifacción már csak átmegyek, jövetben megnéztem. Sartene felé indulok a tengerparton, meg-megállok az öblök és a sziklák nézegetésére. Egy parkolóban megállok éjjelre a L’Uomo di Cagna (billegő kő a hegytetőn) miatt, talán holnap felmászom hozzá 1200 méterre. Sajna a felhőkből csak néha bukkan elő. Mikor a forgalom csökken, kiderül, hogy mindenféle madarak fütyülnek nekem.

96. nap 2011. június 6.

Felhős az idő, nem megyek az ingókőhöz, hanem a bronzkort választom. Sartene mogorva házai bringatúrámra emlékeztetnek, marha nehéz volt ide feltekerni. Akkor a főtéren kívül nem is néztem meg mást. Most pótoltam, aztán tovább fel a hegyre Levi felé a Sites de Cucuruzzu et Capula nevű kora bronzkori lelőhelyhez. Ha völgyben lennénk, azt mondanám, hogy a gleccserek hordták össze a hatalmas legömbölyített köveket, de a 800 m magasan egy hegytetőn egyszerűen érthetetlen számomra az erózió működése. A lelőhely több km sétát igényel madárfüttyös erdőkben, így már magában is kellemes. Bronzkori elődeink a terepsziklákat egészítették ki falakkal megmunkálatlan kövekből. Több ilyen létesítmény is magasodik a hegyen, köztük utak falakkal és a hajdani lakóterület maradványai. Ezeknél már bizonytalankodom, hogy melyik kor embere rakta ki a falakat. Visszafelé hegyi városkák ágaskodnak a sziklákon, meg egy genovai híd a Pont Spin’a Cavallu meglepően jó állapotban a Rizzanese folyó fölött. Cipruson voltunk hasonló, szintén genovai építésű hídnál. Legorulok Propriánónál a partra, már szállást keresek, de a csigaházak ki vannak tiltva éjjelre. Bringázok egyet a városkában és a kikötőben, aztán tovább a Valinco öbölben. Másnapra terveztem, de elmegyek Filitosáig és be is megyek a menhirjeiről híres késő bronzkori ásatásra. Itt is a terepsziklák vannak kiegészítve falakkal, de faragott oszlopok is vannak. Jó fényviszonyok kellenek, hogy a faragásokat felismerjem, de sikerül. Van egy kupac szélfútta kő is, köztük egy „dinoszaurusszal”. Aludni is tudok a parkolóban, így maradok. Vacsora után elered az eső és zuhog egész éjjel.