Búcsú Szicíliától
2011. május 02.
Mégegyszer átszeltem a szigatet, megszerpentineztem néhány hegyet és visszajözzem a csizma rüsztjére.

56. nap 2011. április 27.
Elég jó a derekam az induláshoz és az idő is javult kicsit. Piazza Armerina felé indulok, de meggondolom magam és visszamegyek Ennába. Egyrészt, mert nagyon tetszett, másrészt a wifi és a mosás miatt. Most nem tévesztem el az irányt, de a várhoz nem tudok felmenni, a város másik végén a temetőnél parkolok. Megtömöm a gurulós táskámat a szennyessel, netbook a hátizsákba és megyek a városba. Közben rácsodálkozom a temetőre, ez külön városrésznek látszik a domboldalra felkúszva. Az i-ben megadnak egy mosoda címet, kicsit németül, főleg mutogatva egyezkedünk. Én hajtogatom a szótárból kikeresett jelszavakat olaszul. Mára nem vállalja. Holnap délben lesz kész. Kérdezem az árat, újabb „egyezkedés” amiből aztán baj is lett. De ez egy külön történet! Megyek netponthoz és elküldöm a már megírt két adagot egyszerre.
Irány Piazza Armerina. Zuhog az eső, csinálok egy fotót a lehúzott ablakból, aztán továbbmegyek a római villához, ami padlómozaikjairól híres. Itt már csak csöpörög, de azért az esernyőt néha ki kell nyitni. A látnivalók tető alatt vannak, ott már kellemes a helyzet. A villa együttes 1/3-át lehet megnézni, nem tudom miért, de ez is fantasztikus látvány. A makettet nézegetve belegondolok a hajdani életbe. Gyönyörködöm a mozaikokban, kétszer is végignézem, kedvenceket is választok. Megyek vissza Enna mellé a Pergusa tónál aludni. Skócia jut eszembe a sok esőről.
57. nap 2011. április 28.
Korán felmegyek a tegnapi parkolóba, a temető és a város felhőben (ez Szicília legmagasabban fekvő városa) hűvös van, befűtök, mert írogatást terveztem. Utána kajálok, addigra felszakadoznak a felhők és indulok az újabbik városrészbe. Felmegyek az itt ágaskodó XIII. századi Torre di Federicohoz. Innen is remek a kilátás, a temető még inkább megdöbbentő. Aztán leballagok a mosodába, eredményesen eljátszom a hattyú halálát, aztán megint beülök a nethez. Vissza a Csigaházhoz, búcsú Ennától, kicsit Szicíliától is, merthogy a közepén vagyok. Autópályán indulok Catania-Taormina felé, szeretnék lejutni kettő közt a tengerhez, ami Szabiékkal nem sikerült. Az Etna nagy felhőket gyűjt maga köré, csak sejtem, hogy hol van. Vért izzadok a meredek, szűk falusi utakon, de sikerül partra jutnom és egy zsákutcában éjjeli helyet is lelek Santa Teclában. Ez a Küklopszok partja a térkép szerint. Nagyot sétálok a parton, ami csupa lávafolyás. Nyilván régi láva, de a tenger meg a szél miatt olyan, mintha új lenne. Igazi elhagyatott falu, nincs turista, csak a helyiek lézengenek. Kellemes hullámverésben gyönyörködöm a fantasztikus formákat produkáló lávaparton.
58. nap 2011. április 29.
Kicsit lekésem a napfelkeltét, de így is szép. Visszafelé az utca végében megpillantom az Etnát havasan pipálva. Gyorsan indulok Taormina alá, szép panorámánál kávézok, nézem az Etnát, Giardini Naxost, a tengert, fel Taorminát. Aztán indulok az Alkantara kanyonhoz. Itt egy folyó átfolyik egy régi kráteren kimosva és megmutatva a feltörő lávabordákat. Fantasztikus érdekes, mint Irországban az Giant’s Coseway. De kicsiben láthatunk hasonlót a Sághegyen a bányászat, vagy a Szt. György hegyen vagy Badacsonyban az erózió miatt is. Megyek tovább észak felé, ezzel teljesen megkerülöm az Etnát. Magas hegyek vannak, már nem vulkánikus, hanem mészkő. Az utak is szédítőek. 1125 m hágón megyek át, aztán lefelé a Tirrén tengernek. Olyan meredekek a hegyek, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy az út végül leér a tengerpartra. De leért szerencsére. Mégis újra felmegyek Tyndariba, majd Milazzo felé a tengerparton dekkolok. Halványan látszanak a Lipari szigetek. Fájó szívvel nézem, de a betörés eltántorított Máltától és Strombolitól is. Lábáztatós séta a parton, fürödni nincsen elég meleg. Főzök és használom az édesköményt is. Naplemente a Tirrén tengerben, hangulatnövelőként egy srác szőrén lovagol a homokparton. Sötétben meg kiülök az anyósülésre és meresztem a szemem a Stromboli felé, hátha látok valami vöröslést – de nem. Közben barátaimra gondolok, ma kezdődik a Nyuli-buli.
Éjjel meg ismét megjött az eső.
Itt történt
Hozzászólások
- 2018 április
- 2018 március
- 2017 október
- 2017 szeptember
- 2017 augusztus
- 2017 július
- 2017 június
- 2017 május
- 2017 április
- 2016 október
- 2016 szeptember
- 2016 augusztus
- 2016 május
- 2016 április
- 2016 március
- 2016 február
- 2015 november
- 2015 augusztus
- 2015 július
- 2015 június
- 2015 május
- 2015 február
- 2014 december
- 2014 november
- 2014 október
- 2014 szeptember
- 2014 augusztus
- 2014 július
- 2013 december
- 2013 november
- 2013 október
- 2013 szeptember
- 2013 augusztus
- 2013 július
- 2013 június
- 2013 május
- 2013 április
- 2012 december
- 2012 november
- 2012 október
- 2012 szeptember
- 2012 augusztus
- 2012 július
- 2012 április
- 2012 március
- 2012 február
- 2012 január
- 2011 december
- 2011 november
- 2011 szeptember
- 2011 július
- 2011 június
- 2011 május
- 2011 április
- 2011 március
- 2011 február
- 2011 január
- 2010 december
- 2010 november
- 2010 szeptember
- 2010 augusztus
- 2010 július
- 2010 június
- 2010 május
Réce Apó nyugdíjba vonul
Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.
Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.
Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.
Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.
Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...
Balázs Zsolt
Dóra
még az a szerencse hogy nem a tavalyi nyuli-buliról maradtál le :)