RSS

Dèl-Szicilia

2011. április 15.

Felvàltva dongetek a hegyek kozt ès a tengerparton.

41. nap 2011. április 12.

Hasamra süt a nap! Korán kelőként megérem, hogy a hegy mögül kelő nap besüt az ablakon. Ásítva veszem észre, hogy a tegnapi párás idő miatt nem láttam az Etnát, most is csak páratakaróban. Eszerint az esti városfények Cataniából szátmaztak. Nézem a térképet, igaz lehet. Noto-ba megyek, ami a barokkról híres, amit én nemigen kedvelek. Ennek ellenére tetszik, szép paloták is vannak a templomok mellett. Röhögnöm kell, ahogy a keskeny „főúton” kijövök a városból hegynek föl-le! Ispica felé megyek Ragusába. A könyv még említi Modicát is szép palotáival, de azt elkerülöm. Akkor esik le az állam, mikor ráhajtok egy völgyhídra és alattam, előttem a hegyoldalakban ott a város. Itt többszintes fennsíkok vannak, Modica az első szint, innen még megyünk följebb Ragusába. Aztán amikor elérem a várost elkezdünk ereszkedni lefelé. De neám valami enyhe lejtőt képzeljetek, hanem 10 %-osat! Gőzöm nincsen hol vagyok, de félek, hogy beszorulok valami szűk utcába, ezért az első lehetőségnél parkolok. Az új, hálós városrészben vagyunk, de tovább lejt minden a belváros (Ibla) felé. Elérek egy szakadékhoz és szó szerint alattam van az Ibla városrész. Komolyan elgondolkodom, hogy le akarok-e oda menni. De elszégyellem magam és megindulok a több száz lépcsőn lefelé, hogy aztán az Iblában újra felmenjek. (Zsó, most öntöttem ki a grappát) Megéri a mászás, meg a visszajövetel is a lépcsőkön. Útba ejtem a három völgyhidat is visszafelé. A városból kifelé persze felfelé megyek az emelkedőn, de a délutáni csúcsban araszolva. Kezdem én is  szicíliai nyugalommal elviselni a forgalmat és a szűk utcákat. A fennsíkról már nem szerpentinen megyek le, hanem egy folyamatosan lejtős úton a tengerpartig Scogliqttinál. A kihalt parti sávon megállok, kaja, naplemente, séta a városba, ahol nyaralók híján a helyiek mulatoznak. 

42. nap 2011. április 13.

Felhős reggel van, a parti úton indulok Agrigentó felé. Jó lehet a termőföld, mert több tíz km-en keresztül mindenütt fóliasátrak vannak. Embert, falut nem látok, kiafranc műveli, gondozza ezeket? Később látom, hogy a szőlő is valami háló alatt van. Megkapó, ahogy meglátom a Templomok völgyének görög templomait. Remek látvány messziről. Parkolóval bénázok, végül megállapodok a múzeum parkolójánál, ahol aludni is szándékozok. Jön az irányító ember ide küld, oda küld, végül tartja a markát 5 €-ért. Odaadom, bár ha toppantanék elszaladna a girnyója. Lelkizek a siracusai eset miatt, nem tudom, mi a helyes magatartás. Kajálok, aztán indulok a templomokhoz. Először a római városrészt nézem végig, ez mást nemigen érdekel, később megértem az okát. Örülök, hogy ezt is megcsodáltam, otthon a százada is országos látványosság lenne. A görög templomokhoz jobbra meg balra kell 2-3 km-t sétálni az ásatási területen. Lenyűgöző látvány. Akropolis után nálam második helyezett!

Közben marhára fúj a szél, de süt a nap is. Felérek a Héra templomhoz a legszélső szirten és az Athén alatti Sounio fok jut eszembe, ahol szintén hatalmas szélben kapaszkodtunk a dór oszlopokba. Csinálok egy önkioldós fotót, de a szél lefújja a gépet, esik másfél métert a sziklára, de a Canon az Canon! Semmi baja. Visszaballagok a múzeumhoz, hihetetlen mennyiségű cserép, agyagszobrocska, bronzcuccok, stb vannak összehalmozva. Sajnálom, hogy nem vagyok archeológus. A 248. mécses már uncsi,de persze van sok szép és érdekes cucc is. Nyüglődök, hogy menjek-e Agrigentóba, a könyvek csak a templomokat említik, meg betonrengeteget. Úgy döntök, hogy maradok, és a múzeum előteréből megnézem a templomokat a lemenő nap fényében, aztán vacsorázok és kivilágítva is. A lemenő nap sajna felhők mögé bújik, de közben látok három kutyát, ahogy cserkésznek egy bozótos területet, egyszer csak egy nyuszi kiugrik és elrohan ezerrel, a kutyáknak esélyük sincs felgyorsulni, tovább cserkésznek. Vacsora, fürdés következik. A nyakam kicsit leégett az óvatosság ellenére. Kenegetem, közben észreveszem a tükörben, hogy a barna sávban egy fehér is van – a fényképezőgép pántja – ez a legfontosabb ruhadarabom. A kivilágítás gyönyörű, a Concordia templom trikolórral van világítva.

43. nap 2011. április 14.

Kávézás közben nyüglődök, hogy menjek-e Agrigentóba (2 km felfelé a hegyre), aztán elindulok. A lelkiismeretem tiszta, de sajna nem gazdagodtam szép látványokkal. A város meredek hegyen van, de nem 2-3 emeletes, hanem 10-12 emeletes házakkal. Kosz, szemét, kiégett szemetes konténerek, omladozó házak, elhanyagolt Duomo. Lefelé jövet a sétálóutca ad némi enyhülést, itt vannak szép házak, meg tisztaság van. Belebotlom egy internetbe is, ki tudom nyomtatni a repjegyemet, meg elküldök majd mindent. Ha nem is szép, de hasznos volt a délelőtt. Kaja után indulok tovább a következő görög ásatáshoz Selinuntébe. Útközben megállok a tengerparti Sciaccában, amit a könyvek nem említenek, de a helyi Rotary club szervezésében szépen helyreállított palotákat és templomokat találok. Agrigento elbújhat. Ezért jó ez a nyugdíjas élet, mert van lehetőség, idő a nem jegyzett látványosságokra is. Megyek tovább Selinuntébe, kimegyek a tengerhez, vacsi után jót lógok a parti sávban a sziklák és homokdűnék közt. A mólón megvárom a naplementét, aztán irkálok. Holnap meg ismét görög emlékek jönnek.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2011. ápr. 16. 21:08

Kata

Hello Nagyapo!

latom azert megint jol erzed magad es erdekes helyeken jarsz!

vartam volna a sztorit a billiard vagy mi asztalhoz is, de az valamiert kimaradt!

az jutott eszembe, ha mar ilyen szorgalmasan nezegeted az allitolagos nem-latnivalokat is,akkor a blogodbol akar rögtön lehetne is utikönyvet szerkeszteni hatizsakos kalandoroknak. vagy a hozzad hasonlo hatamon a hazam tipusu utazoknak. akkor az utanad menöknek mar nem is kene nagyon parkolot, wifit es tarsait keresgelni, csak bepötyögnek a gps-be a koordinatakat. te meg kiegeszithetned a nyugdiadat a könyv jogdijaibol, amit aztan meg jobb utazasokra tudnal felhasznalni.. na mit szolsz?

25%-ot kerek az ötletert es akkor meg jo fej voltam :-)

pusszantalak, aztan le ne puffantson a maffia! üdv kata

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás