RSS

Calabria

2011. április 09.

A csizma orra és talpa is gyönyörű, bár néhány város nagy csalódást okozott.

34. nap 2011. április 5.

Rotondóban nagy köd van és 6 fok. Befűtök és nekiállok írogatni, nem szeretnék ezen a gyönyörű környéken egy felhőben végighajtani. 9-kor már fölöttünk van a felhő és fél 10-kor a hegycsúcsok is előbújnak. Még megcsapolok egy forrást ivóvíznek, aztán indulok. Azt hittem, innen már lefelé megy az út, de tévedtem. Felmegyünk egy 1080 m-es hágóra, ahol legnagyobb meglepetésre egy jelzett turistaút indul! Megyek rajta egy kicsit, csak azért, hogy ne mondhassam, nem találtam turistautakat! A hágón kis kápolna, szobor, jó kilátás a völgyre ahol az autópálya megy. Nem szoktam autópályán menni, de ezt kinéztem a térképről, mert közelebb megy a hegyekhez mint a normál út. Nem is csalódom, minden alagút után újabb szépség tárul fel. Ahogy elmaradnak a nagy hegyek, lemegyek róla és ereszkedem a tenger felé. Sibarinál megállok a múzeumben, rengeteg görög tárgy szép kiállításokban. A környéken több ásatás is van, de a fényképekről kiderül, hogy mind derékig érő, ezért nem keresem fel ezeket. Rossano mellett ledekkolok a tengerparton, nagy szél és fekete felhők kerekednek. Ruminit olvasom, és nem tudom letenni, olyan izgalmas! Persze röhögök magamon. Nem véletlenül lett az év gyerekkönyve 2007-ben. Köszi Gáspár! Később az eső is elered.

Ebben a parkolóban is gyanús autómozgások vannak, mint Salernóban.

35. nap 2011. április 6.

Reggel kicsit lógok a parton, a szemerkélő eső ellenére a nap bevilágít a hegyekre és a hegyoldalakban felkúszó városokra. Megyek tovább a tengerparton, Punta Alicéhez kimegyek egy nézelődésre. Hatalmas széllökések emelgetik a Csigaházat. Azért megkajálok és lófrálok egyet. Crotone is görög város volt, ma ronda jellegtelen hely. De találok egy Netpontot, így a nálam lévő  pendrájvról elküldöm a dolgokat. Sajna nyomtatójuk nincs, így friss repjegyemet nem tudom kinyomtatni. Köszi a segítséget Zsófi és Márti!

Tán még nem újságoltam, hogy Dóra lányom házasodik május 21-én, ezért repülök haza. A jegyem Szardíniáról Algheróból római átszállással Bp-re május 18-ra szól. 17.45-re érek Ferihegy 2-re. Vissza 23-án megyek Ferihegyről 18.35-ös indulással. Szveti pedig 25-én érkezik Olbiába, így a szardíniai együtt utazást sem zavarja ez az örömteli hazaruccanás.

A csalódott városnézés után megyek tovább a tengerparton. Nagy a szél, ezért erdős szállást keresek és Steccatonál egy remek eukaliptuszligetet találok a parti düne mögött. Cipruson táboroztunk egyszer ilyen eukaliptuszligetben Dórával. A szél ellenére ráül a ligetre az eukaliptusz illata. Ákostól Jack Kerouac: Úton-ját kaptam, ebbe kezdek bele.

36. nap 2011. április 7.

Kellemes környék ez a Via Eucalyptus, ezért tervezgetem Szicíliát. Szabiék érkezése előtt a déli és nyugati partot kell bejárnom, ezért Máltára majd csak távozásuk után megyek. Így itt is lazíthatok egy kicsit. Catanzarot gondosan kihagyva megyek a tengerparton egy darabig. Idézet az útikönyvből: „Catanzaroról akkor kapjuk a legszebb képet, amikor távozáskor eltűnik a hátunk mögött” Bevetem magam egy bevásárlóközpontba, de semmit sem veszek. Aztán bekanyarodok a hegyek közé Stilo célponttal. Felmegyek egy hegyi városba, azt híve, hogy az már Stilo, de nem. Viszont a szűk utcák miatt tolatnom kell, szerencsére a szieszta miatt nincsen forgalom. Stilo elképesztő! Bazinagy hegy felénél a város, fent egy normann vár. Nem is értem, minek kellett olyan magasra várat rakni. A város szokásos vadregényes hegyi építkezés. Van egy 10. századi ötkupolás bizánci templom freskókkal téglából, noha kő van dögivel. Nagyon kicsi, a kupola kb 2 m átmérőjű és a magassága sem nagyobb 5-6 méternél. Ez a város legmagasabb pontja,innen indul egy kálváriának álcázott meredek hegyi út a várhoz. Remek túra volt csodás kilátással. A kutyák be akartak terelni egy kecskenyájba, de mondtam nekik hogy háp-háp, erre elengedtek. Azt hittem, hogy fent autókat fogok látni, de nem, még egy gyalogút van a túloldalon és kész. Renoválják, úgyhogy az építőanyagot vagy helikopterrel, vagy öszvérháton hozzák fel, mert egyébként csak függőleges sziklafalak vannak. Visszamegyek a tengerhez és egy homokos parton éjszakázom. A hullámok hangja altat.

37. nap 2011. április 8.

Napfelkeltével indulunk. Utána továbbmegyek és egy kisvárosi parton kávézok, írok és nézem a gyorsjárású nagyfenekű csajokat a sétányon. Meg persze a hullámokat is! Aztán felmegyek Gerace-ba, ami hegyen van, de nem, a lejtőjén, hanem egy nagyobbacska fennsíkon. Ezért több a hely, szélesebbek az utcák is és alig van lépcső. A város végét azonban itt is szakadék jelzi. Román katedrális, dísztelen, nagy altemplommal. A normann vár egy szakadék után külön hegyen van, megnézni nem lehet. Szédítő mélységek!

Tovább megyek az Aspromonte nemzeti parkba. Edzett szerpentinjáróként is zabszemet érzek a fenekemben, olyan keskeny és meredek utakon haladok. Át akarok menni a Földközi-tengeri oldalra, de az út zárva, tovább kell mennem a hegyen. Még meredekebb és járatlan szerpentinek jönnek, végül leérek az autópályához, ami újabb meglepetéseket okoz, mert hol iszonyú meredek és mély völgy fölött, hol a tenger fölött halad. Balra nézek a hegyek felé, egyszer csak jobbra nézve meglátom Szicíliát. Megállok az első benzinkútnál, ájultan nézem fentről Szicíliát, a Lipari szigeteket és meglátom az Etnát is. Miután kigyönyörködtem magam, lemegyek Villa S.Giovanniba kompot nézni, meg várost is. Utóbbi ronda. Kifutottam az időből, ezért itt keresek alvóhelyet. Végül a Messinai öbölre kilátással találok egy helyet. A nap már lebukott a szicíliai hegyek mögött, de szép fényeket hagy maga után Messina fölött.

Első káromat észleltem, lelopták  a Ford emblémámat a motorházról. Ne legyen nagyobb!

 

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2011. ápr. 13. 09:01

Mettyú

Eszméletlen jó a Calabria/19-es kép, de sajnos csak kis méretben tudom letölteni, vagy nem találom a módját, hogy a max méretűt hogyan lehet...

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás