RSS

Basilicata

2011. április 06.

Zsòfi elment, ezèrt bànatomban bevettem magam a hegyek kozè.

31. nap 2011. április 2. NAPFELKELTE!!!! És Áron névnapja!

És sajnos Zsófi hazautazási napja. :o( Jó volt vele bóklászni idelent délen!

Felhõk nélkül emelkedik ki a tengerbõl a nap, Zsófit lezavarom az ágyból és megyünk ki napnézõbe. Szép vörös, megvilágítja a mögöttünk lévõ falakat és fönt a városka vajsárga kõházait. Kellemes az idõ is a nézelõdéshez. A sportolók, kutyások és horgászok már fent vannak velünk együtt.

Zsófi sétálni és vásárolni indul, én irkálok.

Reggeli után még egy kis hullámnézés, aztán irány a reptér, búcsú, elválás.

Mivel a reptéren nincsen ingyen wifi, visszamegyek Bariba, ahol találtam használhatót. Most is jön egy maffiózó és magyarázza, hogy vigyáz az autóra, nehogy betörjék az ablakot. Én meg magyarázom, hogy egy lépést sem teszek. Egykor még egyszer próbálkozik, lejár a munkaideje. Szomorúan búcsút intek neki. Elküldök mindent, amit terveztem. Utána még egy kicsit újságot is olvasok és szomorúan látom, hogy Geréb Ágit 2 évre ítélték. Remélem, a fellebbezés eredményes lesz!

Nézem a térképet, végül indulok délnek, átvágok egy nagy síkságon a Ion tenger felé. A tarantói öbölben Rocca Imperialig jutok. Csöndes, kavicsos tengerpart, remek alvóhely a pálmafák és eukaliptuszok között.

32. nap 2011. április 3.

Itt is kibújik a nap a tengerbõl, gyönyörködöm benne, közben célba dobok a kavicsokkal. Kis gyakorlás után egész jól megy. Mikor is dobáltam célba? Nem emlékszem, olyan régen volt. Nézem a térképet, Andreát be is programozom a hegyek közé, de nincsen kedvem elindulni. Elõveszem és kiolvasom a könyvemet (kösz Réka, nagyon tetszett!). Rendezkedem, kajálok, közben megjön a nyár, kicuccolok a polifommal meg a VELUX strandlepedõvel a kavicsra és napozok egyet. Habfehér testemnek rövidesen szüksége lesz némi alapszínre. Egy órácskát forgok a napon, közben a Calabriai látnivalókat veszem számba. Utána feltrappolok a 6-7 km-re lévõ Roccaba, amit nem jegyeznek a könyvek, de van a hegytetõn egy hatalmas vár és a város az eddigi legmeredekebb utcákkal tör az ég felé. Útközben kertek mellett megyek, minden virágzik, a citrom és narancs leszedésre érett és a levelek is bújnak elõ a fákon. Különösen a fügefa tetszik, ahogy a csupasz ágvégeken a levélkék mellett most már az apró fügék is elõbújnak. Virágot meg nem látok rajta. Trikó nélkül sétálok, a helyiek furcsán néznek rám, õk még kabátban vannak. A hegyen persze egyedüli turista vagyok, egy helyi pasi kérdezõsködik, majd ad egy narancsot. Calabriai intermezzo, egy pasi hajánál fogva vonszol egy csajszit, az ellenáll sikoltozik, de a pasi erõsebb, nyugodtan dumál neki. Végül egy kapu alatt elengedi, dumálnak, majd kibékülve összeölelkeznek. Temperamentum! Visszaérek a partra, még mindig jó az idõ, úgyhogy a nyiratkozást a kavicson végzem el, aztán fürdés, kajálás és tengernézés következik. Sötétedés után megnézek egy filmet, közben borozgatok.

33. nap 2011. április 4.

Ismét napfelkelte, de ezt most az ágyban hasalva nézem.

Munkanap van, mixerek jönnek a vasárnap néptelen úton. Ébresztem Andreát, indulunk a hegyek közé a Pllino nemzeti parkba. Közben bevásárlás, veszek Lindenberger Emmentáli sajtot is (édesanyámat hívják így), Milánóban gyártották. Capo Spulico vára után bekanyarodom Oriolo felé. Ez is csoda izgalmas város, persze a hegytetõn. Mély kanyon az egyik oldalon, függõleges sziklatetõn áll a vár és a bazilika. A tervezett útvonaltól az út minõsége miatt többször eltérek, Andrea szorgosan újratervez. Azutakon alig vannak, de így is csak 30- 40-el tudok menni. Gyönyörû a táj, meredek hegyek, szerpentinek, hegyi városok, elképesztõ utcák a szakadék szélén. Francavilla in Sinni és Viggiarello a megállási helyek. Végül Rotondában találok szállást kilátással a Monte Pollino havas csúcsára. (2248 m). Felsétálok a város fölötti szikla keresztjéhez, körbenézem a tájat. A nemrég elhagyott Viggiarello házai folynak le a hegygerincen, mindenhol meredek hegyek, vad völgyek , széles vízmosások. Gyönyörû. Visszaballagok a Csigaházhoz, fõzök egy olaszos tésztát, nézem a hegyek közt lebukó napot. Új-régi könyvet veszek elõ, Gáspártól kaptam kedvenc hõseinek Rumininek és Balikónak a történetét, amit még tavaly félbehagytam.

 

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás