RSS

Gargano félsziget

2011. március 22.

Az Adria part legszebb területén jártam.

17. nap, 2011. március 19.

Troiából Lucerába megyek, ez is a síkságból kiemelkedő hegyen épült, de több hely van, ezért jól szétterült. A várnál kezdek, kicsit várok, mert 9-kor nyit. Kívülről hatalmas téglavár, belül pedig nincsen semmi. Ásatások folynak, a római akropolisz volt itt. Érdekes, hogy nincsen lőrés rajta, csak rések, amin ki lehet nyilazni, vagy puskázni. A falak is elég vékonykák.  Aztán rájövök, hogy olyan magasan vagyunk, hogy úgysem tudtak ide fellőni vagy követ hajítani. A város kicsit odébb van, szombati piacon hőbörögnek a kofák, ahogy a filmekben látni, hirdetik a gyönyörű zöldségeiket. Feléről nem tudom, hogy micsodák. A Duomo hatalmas, és a város is szép, bevásárlós forgalommal. Római amfiteátrum is van, helyre van állítva, szép színpadja is van. Van szép nyilvános WC is (ez az első, ami utamba esett) használom, de erről is kerekedik egy történet. Visszasétálok a belvárosba, találok bringaboltot is, veszek pótgumit. Utamba esik az „i”, bemegyek kérdezősködni net után. Egy mukkot sem beszélnek idegenül, de a kezembe nyomnak egy térképet, biztos az kell a pasinak (megjegyzem a várban és az amfiteátrumban sem tudtak egy mukkot sem). Azért azt megértik, hogy internetet keresek és van is a szomszéd utcában. Egy papír és játékbolt, kicsit csodálkozom. Próbálom megértetni magam, ez sem beszél semmit, de mutogatja, hogy üljek le a gépéhez, amin éppen dolgozott. Mutogatom, hogy el kell mennem a laptopomért, nem értjük egymást. Mikor visszamegyek, leesik neki a tantusz, így tudok netezni.

Megint síkság következik a tengerig a Gargano félsziget (a sarkantyú) kiemelkedik a síkságból. Aztán meddőhányó dombok, kiderül, hogy felszíni kőbányák vannak, úgy rétegződik a kőzet, hogy csak fel kell szedni a tömböket, ha lekotortad róla a felesleget.

A síkság és a hegyek találkozásánál alszom a zöld Adria tengerparton. Sok a szemét.

18. nap, 2011. március 20.

Kerülöm a félszigetet, gyönyörű tájakon megyek, hegyek, erdők, sziklás és homokos tengerpart váltják egymást és persze marha sok szálloda, kemping, meg minden, ami majd nyáron megtelik. Most azonban még üres és minden el van kerítve és lezárva. Azért itt-ott találok utat a látványosságokhoz. A tenger csapkodja a sziklákat, fantasztikus alakzatokat és barlangokat alakítva ki.

Három izgalmas várost nézek meg, Rodi Garganicot, Peschicit és Viestét. Mindegyik hegyi halászváros kikötővel és a hegyre felkúszó házakkal, amik hihetetlenül vannak egymásra rakva. Csupa lépcsős utcák és a házak is tele lépcsővel. A település forma persze nem egyedi, gondolom, a mediterránra jellemző és hasonlókat láthat az ember más országokban is.

19. nap, 2011. március 21.

Viestében aludtam a sarkantyú hegyén a szirének énekét hallgatva (ilyen nevű sziklák alatt). Tovább haladok, az út már inkább a hegyek közt halad. Egy hágón lófrálok egyet, de nem találom a térképek szerinti turistautakat, ezért csak úgy felsétálok, meg visszajövök. Igy is szép, virágzik a rozmaring, a fürtös gyöngyike, egy lila hegyi virág, meg a kosbor valamelyik változata, meg további ötféle sárga valami. Meg persze a gyümölcsfák is. Ennyiből el tudjátok képzelni?  :o) Néha lelátni a tengerhez, ha a szerpentin ott kanyarog. Keresem a gyalogutat Monte Sant’Angeloba (barlangtemplomos zarándokhely), de nem találom, így Manfredoniában állok meg. Városnézés után (nem nagy durranás) megszerelem a defektes bringámat, takarítok, fürdöm, és most megírom ezt a három napot.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2012. márc. 11. 12:56

SomiFeri

Szia, én is kedvet kaptam, amint lehet indulok lakóautóval, lécci a szép helyeken vadkempingezési lehetőségekre is utalj pár szóval, hol lehet, érdemes, vagy felejtős esetleg tilos vagy veszélyes... további szép utat, követlek utadon olvasva, aztán élőben is...
üdv Feri

2011. márc. 22. 22:41

Mártuccsi

Hát igen, az olaszok nagyon tehetségesen beszélnek olaszul... Ragyogó metakommunikációs képességfejlesztő! (Lehet, hogy mire megjössz, már a nyelvet is pötyögöd?:-)
Élvezd ezt a megunhatatlan, csodaszép országot, fotózz sokat, hogy nekünk is jusson valami!

2011. márc. 22. 21:56

Kata

Hello Rece,
tovabbra is olvaslak es csodalom a szep fenykepeket, bar sajnos csak belyegkent, mert valamiert nem nyitja meg nalam nagyban öket. csak pörpg a homokora, de nagy kep nem jön, vagy csak nem vartam eleg sokaig?!
mindenesetre csodas helyeken jarsz megint, es csak remelni tudom, hogy hazafele a Matterhorn utan Tirol is utba esik majd :-) mar itt is tavaszodik, üdv Kata

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás