RSS

Vissza az Adriához

2011. március 19.

A Sorrentói félszigetet rossz időjárás miatt halasztanom kellett.

14. nap, 2011. március 16.

Éjjel elered az eső és a szél is rendesen lököd itt a Vezuv oldalában. Teszek-veszek, míg eláll, és elindulok a Sorrentói félsziget felé. Reménykedem, hogy ott tudok majd bringázni. Pompeiben megállok, olvasgatok, hogy kiderüljön az időjárás (a romokat már láttam régesrég, meg amúgy is esik). Az derül ki, hogy kis megszakításokkal esik, ezért továbbmegyek Salernóba. Esernyős városnézésre vagyok kénytelen. Betrappolok a parton, közben lesem Amalfi hegyoldalát. Salerno szép város, de koszos mint Nápoly. Itt is szűk utcák, 4-6 emeletes házak, Andrea megint nyafog, hogy nem látja a műholdjait. Bejárom a várost, aztán úgy döntök, hogy maradok reggelig, hátha javul az idő és az Amalfi oldalt bebringázhatom. Megnézem a wifit és elkaptam az első kóbor csatlakozást. Elég gyönge a jel, így a fotókat nem küldöm, csak a sódert, meg Emileket olvasok és nyúlfarknyit válaszolok. A tengerparton szeretnék megállni, de a parkolók zárva vannak, meg amúgy is elképesztő a szemét. Egy focistadion parkolóban állok meg. Ezt gondolom söprűgéppel végigjárják néha. Rájövök a szemét egyik okára: Nincsenek szemetes edények!!!  Furcsa események zajlanak……ez az első történet.

Érdekes, hogy a tengerparton nem látok sirályokat! ?

15. nap, 2011. március 17.

Nemzeti ünnep van! Na, nem a szülinapom miatt, hanem azért, mert 150 éve alakult meg Olaszország. Mindenhol trikolórok. Érdekes, hogy néha magyarul rakják fel a színeket.

Ennek ellenére óriási felhők jönnek-mennek, így elhalasztom a félsziget körbejárását hazafelé jövetre. Benevento felé indulok, kikerülöm az autópályát és csodaszép hegyek közt megyünk. Már nem havasak, de igen meredekek, ennek megfelelően szerpentin is van dögivel. Bringások jönnek, mennek, szép teljesítmény! Ünnep révén nincsen forgalom és a belvárosban is találok parkolót. Egy remekül használatba állított római szinház az első látvány, aztán több maradvány, végül Traiánus diadalíve. Ez hihetetlen jó állapotban van és gyönyörű domborművek vannak rajta.

Lucera irányában indulok, megint a szerpentineken. Ezúttal megszívom, mert nagyon vacak az út. Sok helyen kimosta az eső, rengeteg kátyu van. Úgyhogy hármasban zötyögünk. Szívja ís a gázolajat! Már 9,3-ranőtt a fogyasztás.  :o(  Két lélegzetelállító városka, Montefalcone és Castelfranco esik utamba. Utóbbiban tollas kalaposok felvonulását rebbentem szét, nem tudnak szegények mit csinálni, nincsen terelőút. Odébb megállok, visszasétálok megnézni a bulit, de addigra már vége van. De legalább bejárom gyalog is. Maradok is éjszakára.

16. nap, 2011. március 18.

Felhőben ébredek (770 m-en vagyunk), úgyhogy kicsit jobban szorítom a kormányt a szerpentineken. Esik az eső, mikor bemelegedett a Csigaház, szép helyen megállok olvasgatni. Továbbra is pocsék az út, de azért elérek Troia-ba. Ez a síkság közepén hegytetőn épült város és  a katedrálisa jelentős. Valóban különleges több stílus keveredésének mutatós eredménye. Találok egy Camper parkolót, úgyhogy városnézés után lecserélem a téli gumikat (kettőt hoztam) WC-t pucolok és ürítek, fürdök, mosogatok, végül vizet töltök fel. Utána kicsit tervezgetem Zsófival közös utunkat (egy hét múlva jön Bariba), meg addig a sajátomat a Gargano félszigeten (a sarkantyún). Aztán egy alkonyati városnézést is csinálok, gyönyörű fények vannak, ahogy a nap kisüt a fekete felhők között. Remekül megvilágítja a síkságot és a távoli hegyeket. Most meg írok, aztán alszom. Sajna fűteni kell.

Feltettem a képeket az előző bejegyzéshez is!

Most látom, hogy van egy csomó hozzászólás, letöltöttem és majd együtt megválaszolom!

Köszi a gratulációkat, és erről jututt eszembe, hogy Csigaház is egy éves lett és meg sem köszöntöttem!!

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás