Havas Appeninek

Nagy örömömre folyamatos napsütésben haladok!!! Igaz, hogy hideg van (az ellen fel tudok öltözni), de legalább nem esik és ezért jókat tudok lófrálni. A napsütés már jó meleg, le is lehet vetkőzni, de ha árnyékban kell menni többet, bizony visszaöltözöm. Mikor több órát, vagy este „otthon maradok” akkor mindig fűteni kell! Éjszaka a téli hálózsákomat használom és akkor reggel a 6-8 fokos csigaházzal megyek 15-20 km-t, ezalatt bemelegszik annyira, hogy már kellemes a reggeli teendőket elvégezni. Az itteni nőnapi virág valami fának a napsárga fürtös virága csodaszépen néz ki. Ja, és fütyülnek a rigók!!! Kedvenc madárhangom.

6. nap, 2011. március 8.

Fanoból indultam tovább a tengerparton, ami 200 km óta ugyanúgy néz ki, strand, hotel, ristorante váltja egymást. A forgalom viszont meglepően nagy. Mi lehet itt nyáron???

Senigalliában lófráltam egy nagyot, szép város várral, főtérrel és kis karnevál is volt, főleg gyerekekkel.

Ancona a következő megálló, szállást a Conero szikláknál (ez az olasz „csizma” vádlija) találtam, lementem a tengerhez, érdekes barlangok a sziklába vájva, régen a halászok tárolták benne a csónakjaikat. Utána bementem a városba (3 km) esti sétára. Vittem a netbookot is, de kocsmákban nem találtam wifit. Végül egy Internet pontról küldtem az első bejegyzést 2 €-ért. Asszem azt fogom csinálni, hogy pendrájvra felteszem a cuccot és ilyen net pontokról jelentkezem fel, mert szabad wifit sehol sem találtam eddig. Az esti séta már mutatta, hogy sok a látnivaló másnapra.

7. nap, 2011. március 9.

Elaludtam a napfelkeltét, pedig kristálytiszta lehetett a hegyoldalból! Szép napsütésben indultam a tengerpartot követve a kikötő fölött a hegyen lévő templomhoz. Gyönyörű kilátás a városra, a kikötőre és a nyílt Adriára. Lesétáltam a kikötőben lévő Traianus diadalívhez, majd a várost is becikkcakkoltam. Igen szép volt. Van egy csomó római ásatás és sok háznak római eredetű az alja. A középkori házakhoz meg felhasználták a római köveket, amiket máshonnan hoztak ide, mert itt csak vacak morzsalékos a kő. Ezért van sok tégla épület. Andrea többször is sztrájkolt, mert nem látta a magas házak közt a műholdjait. Ebédre hazaértem, utána meg úsztam egy órát egy felfújt sátras usziban. Aztán tovább mentem, és a Conero félsziget hágóján megálltam, hogy felmenjek a csúcsra (csak 572 m), de rám esteledett és vissza kellett fordulnom. Két barátságos kutya kísért, az egyik megtalálta az elvesztett pzsmet, egy darabig incselkedve rágcsálta, aztán visszaadta. Szép naplementére értem vissza a Csigaházhoz. A szomszédos dombokon épült városok fényeiben gyönyörködve moziztam egyet.

8. nap 2011. március 10.

Loretoba indultam, ahol a könyv szerint „csak” a zarándokhely a látnivaló. Na de ez olyan is egy hegytetőn! Hatalmas katedrális gyönyörű mozaikokkal és freskókkal, közepén Mária názáreti háza, amit az angyalok röpítettek ide. Kívülről márvány az egész, de belül egyszerű tégla freskókkal egy fekete Mária szobor felöltöztetve, meg ládában valami ereklye. Igen áhítatos volt minden látogató, nem is mertem fotózni a házon belül. Mindenütt csuhások ücsörögnek a templomban és minden nyelven gyóntatnak. Valami konferencia is volt, mert mindenféle színű és különböző hacukájú szerzetesek és papok gyülekeztek.

Tovább a tengerparton San Benedetto del Trontóba, itt végre tudtam venni az indulás előtt eltört bringabilincsem helyett másikat. Nagy boldogságomban le is táboroztam egy pálmaligetben a tengerparton. Sétáltam kicsit és ejtőztem.

9. nap, 2011. március 11.

Reggel felmentem a hegyek közé Ascoli Picienoba, ami szintén nagyon szépséges volt. Két folyó majdnem körbeöleli mély szurdokban. Gyönyörű templomok, tele régi házzal szűk utcácskák, hidak a szakadék felett. Itt is lófráltam kedvemre egyenesen és cikkcakkban is. Felmásztam a Fortezzo Pia-ra, ami egy hegycsúcson egy újabb kori erőd, de zárva volt. Körben havas hegycsúcsok (2000 fölött) szikráztak a napsütésben.

Azóta  bent vagyok a hegyek közt és a napsütést kicsit elkiabáltam, mert most Sulmonában éppen esik. De legalább van Wifi.