RSS

Zsofival

2011. március 30.

Oromteli talalkozas utan kellemes napokat toltunk egzutt a csizma sarkaban

23.nap, 2011. március 25.

Kellemes reggeli napsütésben sétálok a tengerparton, 8 halászcsónak és egy búvár már gyűjti az ebédrevalót. Kávé után továbbmegyek Giovinazzoba. Kisváros várral, templommal, fehér házakkal, álmos macskákkal. A nyugalom szigete. A kikötő is csendes, néhány halász rendezgeti a cuccait. A főtéren most kezdődik az élet,, de így is nyugis. Következő város Molfetta, ez már mozgalmasabb. Benézek a halárus csarnokba. Van mindenféle herkentyű, az asszonyok válogatnak. Bevásárolok, aztán indulok a reptérre. Útközben szedek néhány szál sárga margaréta szerűt az olajfák alól.

Zsófi pontosan érkezik, nézem a gépét, de nem ismerem föl messziről a kiszállók közt. Aztán kijön a kapun, megkezdődik közös nyaralásunk.

Bariban  egy fizetős parkolóban állunk meg a vár végénél, itt lehet aludni is. Kaja után besétálunk a zegzugos óvárosba, nekem már megszokott, de Zsófinak teljesen új, még nem járt Olaszországban. Megnézzük a Duomot és Szent Miklós (a Mikulás) sírját is a neki emelt templomban.  Keresztbe-kasul járjuk a keskeny utcákat, közben kajákat is veszünk vacsira, meg a következő napokra. Sötétedés után visszamegyünk a Csigaházba, Zsófi elhelyezkedik, megvacsorázunk, beszélgetőnk és alvás.

24. nap 2011. március 26.

Napos reggelen indulunk lefelé a tengerparton, Mola di Bari és Polignano a Mare érintésével. Utóbbi magas sziklaparttal, hullámveréssel, a házak alatt barlangokkal. Nagyokat lófrálunk a szűk utcákon. Zsófi nevet rajtam, mert állandóan fényképezek, mint a japán turisták. El is nevez Konyicsi Bá-nak. Aztán bemegyünk a hegyek közé, végigjárjuk  a Grotte di Castellanát, csodaszép cseppkőbarlang hatalmas termekkel, gyönyörű cseppkövekkel.  Onnan Alberobelloba mentünk a trullók vidékére. Ezek kör alakú kőből rakott házacskák, a tető is habarcs nélkül lapos kövekből van kirakva. Vannak lakottak is, meg a turisták kedvéért épültek, meg modern változatok is, de mind különleges és pofás. A udni visszamentünk a barlang olajfaligetes parkolójába.

25. nap 2011. március 27.

Az utóbbi napokban berobbant a tavasz. Minden virágzik, vagy leveledzik. A datolyapálmák rügyeiből gyerektenyér méretű sárga porzók bújnak elő, a fügefák csupasz ágvégein halványzöld levélcsemeték bújnak elő, de minden gazféle is kivirágzott.

A „trullók völgyén” megyünk Locorotondóba. Nem hallgatok Andreára, így kicsit eltévedünk, de legalább lakott, használatban lévő trullokat látunk nagy tömegben. A városból visszanézünk a völgyre és elbúcsúzunk ezektől az érdekes építményektől, amiknek a hagyományát a helyiek átmentették a mai építészetbe. Martina Francaban korzózunk egyet a helyiekkel, benézünk a templomba, ahol a fiatal páter éneklésre próbálja rávenni a srácokat. Aztán Ostuniba megyünk, ahol megint sok lépcsőn, szűk utcákon lófrálunk az érdekes városban. Itt az egyszerű házakat már díszes barokk kapukkal díszítik. Lemegyünk a tengerhez, döngetünk az autópályán Zsófi talál egy düne természetvédelmi területet, itt sétálunk pár kilómétert a homokos-sziklás parton, visszafelé meg a zsombékos virágzós növényzet közt. Kiderül, hogy a korábban említett sárga virág mégsem mimóza, mert valami fűzfa szerűségen virágzik és nem is sértődékeny. Este a Csigaház levizsgázik hajmosásból is, velem erre nem volt szüksége. Csak a hajszárító nem működik Szabi inverterével.

26. nap 2011. március 28.

Indulás Lecce felé, Brindisit kikerüljük, mert csupa rosszat olvasunk róla a négy könyvünkből. A következő két mezőváros is felejthető, amin átmegyünk a síkságon. Sajna Lecce sem nagyon tetszik, egyikünk sem igazán szereti a barokkot, márpedig a könnyen faragható helyi kőnek köszönhetően itt mindent átépítettek és túldíszítettek a barokk korban. Aki szereti, annak viszont paradicsomi gazdag barokk templomokat, oltárokat és házakat mutat Lecce. Legnagyobb élményünk a várban egy Chagall kiállítás egy másik helyi őrülttel közösen. Persze „csak” kisebb képek vannak kiállítva. Magyar beszédünket hallva egy nagyszakállú koldus is magyarul szólít minket, kiderül, hogy végigkoldulta már Európát a 8 év alatt, mióta eljött otthonról.  Persze minket is lelejmol, nincs kivétel. Vegyes érzésekkel búcsúzunk tőle további sikereket (?) kívánva. Kihajtunk a tengerpartra és megyünk tovább dél felé a csizma sarkán. Ontratóban három rendkívüli élményünk is van, egy román stílusú régi freskós kis templom, a bazilika, amelyik padlója az életfát ábrázoló fantáziadús régi mozaikkal borított, és egy mesterlövész, aki a vár tövében tüzelésre készül távcsöves puskájával. Némi elterelés után Santa Cesarea Termebe érkezünk, ahol a sziklás, leszakadt tengerpart izgalmas látványokat nyújt. Sétálunk egy nagyot, és itt is alszunk.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2011. márc. 31. 20:52

Kelemen Laci

Szia Zoli!

Vigyázz a csizma sarkán, :) lehet, hogy tűsarkú!
Jók az írások, de egy dolgot hiányolok. Nekem volt egy főnököm aki azt mondta, hogy ha valahova elmegyek és meg akarom ismerni a környéket, akkor a helyi kocsmákat is látogassam meg. Én még azt sem tudom, hogy van-e ott kocsma!

További defektmentes jó utat!

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás