November itthon

November elején Ágfalván tevékenykedtem. Folytattam a tavaszi költözéskor letett holmik szétrakását polcokra, szekrényekbe. Ezzel persze igen sok munka van még, mire megtalálom mindennek a helyét.

Aztán az építkezést is folytattam, felszereltem a lámpákat a csupasz villanykörték helyett és a belső ajtók zárait is. Átraktam a kandallóbetétet a véglegesnek szánt helyére, hogy szokja a szemem és lássam, hogy nincsen-e útban a jövés-menésben. Kihasználva a jó időt a faablakokat kívülről letisztítottam és lefestettem, meg a drivit után elhelyezett külső párkányokat is „kiszilóztam”. Megrendeltem az infrafűtés további darabjait is. Persze ebben a témakörben is rengeteg feladat van még, de szerencsére megengedhetem magamnak, hogy mindig azt csináljam, amihez kedvem van. Úgyhogy reggel felkelés után körülnézek és kedvem szerinti tevékenységet választok.

Természetesen nem csak munka volt, találkoztam Czetkával és Rolival, meg többször soproni barátaimmal is egy kis iszogatás erejéig.

Aztán 12-én Rékához mentem Pomázra, pesztrálást vállaltam - jószerével Kata (3 éves) kedvencével a gumibabákkal játszottunk. 13-án Liza volt 13 éves, őt ünnepeltük. Volt kis kirándulás is a Pilisben, meg végre fel tudtam fújni a Kulitól kapott Rába-Steiger traktorbelsőt a gyerekek nagy örömére. Sajnos rossz helyen parkoltam és ezért egy mérges pomázi lakos ledöfte a bal hátsó gumimat. Így módom volt a kerékcserét gyakorolni (szerencsére szép időben) és újra gondoltam a téli gumi kérdést is és megrendeltem a Csigaháznak négyet felnivel együtt.

Erzsébet napra Győrbe mentem édesanyámhoz néhány napra.

A hétvégét Ágfalván töltöttem, jött látogatni Dóra, Zsófi és Geri. Libarizottót főztem, és ha már úgyis aprólékokat vásároltam, „kicsivel” többet betettem a mélyhűtőbe és a következő hétvégén barátaimat is megvendégeltem egy nagyobbacska adaggal.

Közben lehullott az első és második hó is, amit nagyon élveztem a meleg szobából. Hólapátolás is volt Unicummal olajozva, meg tóplászás a térdig érő hóban. Ágfalváról felballagtam a Fehér úti tóhoz, onnan Görbehalomba (nagyon gusztusos lett a kocsma), majd a hegyen keresztül vissza Ágfalvára. Felrúgtam édesapám örökérvényűnek tűnő mondását: „Járt utat a járatlanért el ne hagyd” és Andreával átvágtunk a hegyen a szűz hóban.

Most ismét nagy pelyhekben esik a hó és nagyra értékelem, hogy nem kell elindulnom sehová, leshetem a hóesést és tevékenykedhetem házon belül.