RSS

Oxbridge

2010. szeptember 04.

A Thames (Temze) partján ülök egy kóbor Wifire cuppanva London közelében.

Rendesen besűrűsödtek az események, ezért nem volt időm írkálni. Most elküldöm az elmúlt négy nap fotóit. A látottak: Chambridge, Warwick,  Stratford-upon-Avon, Oxford, Eaton és Windsor. Ma a Temze partján bringáztam Hampton Courtba, és most a Temzére néz a nappali ablakom, ahol hattyúk, ludak és récék úszkálnak és mindenféle csónak és hajó jön-megy. Ha ebben a környezetben lesz erőm írni, akkor reggel bepótolom a mulasztást, ha nem, akkor pár nap múlva London után lesz már csak energiám rá. Remélem, kibírjátok addig a fotókkal!

93. nap augusztus 31.

Szép őszi ködös reggelen korán indulok Chambridge-be. Szépen kisüt a nap, úgyhogy hosszú idő után újra leveszem a városi bringát. A hídnál leteszem néhány roncs tesója mellé és gyalog megyek tovább az útikönyv szerinti útvonalon. Reggeli munkába menős a forgalom és a hangulat. Mire a King’s Parade-ra érek, megjelenik a többi turista is. Néhány College zárva van, de a többségben lehet egy kört tenni, persze nem a házak belsejében. A King’s College-ba megyek először, a chapel az első látnivaló, és rögvest eláll a lélegzetem. Képen persze láttam már, de így élőben….. Csúcs!!! Szép nyugodtan bejárom álmélkodva. Közben elindulnak a híres csónakok is a folyón. A St. John’s college a következő, ott már nem ájuldozom, de ez is nagyon szép. Tiszta középkor. És akkor ugye nem is itt kint van a lényeg, hanem bent az épületekben és a fejekben. Végigjárva a könyv által emlegetett látnivalókat a Jesus Greenben ücsörgök kicsit a folyóparton. Itt is kedvenc szórakozás a hattyúk, récék, ludak és galambok etetése. A reakció a madarak részéről ugyanaz, mint odahaza.

Kinézem a térképen, hogy útba esik egy autópálya service, úgyhogy zuhanyozás után onnan küldtem az infókat. Egy indiai kinézetű tanácsot kér tőlem Net témában és TUDOK SEGÍTENI!!! Ki gondolta volna?

Andreának beadom a „legrövidebb” utasítást, lemegyünk a pályáról, kis falvakban nádfedeles, favázas épültek közt haladok. Itt nincsenek kerítések, beállok egy friss tarlóra. Van panoráma mindenfelé. Nem messze elegáns vonatok jönnek-mennek, Tomi unokaöcsém ezen mehet éppen Londonból Newcastle felé. Nem tudtuk összehozni a találkozást.

94. nap szeptember 1.

Kata ma 3 éves! Éltetem!

Szép napfelkelte a ködfoltos tarlón. Megyek tovább a mellékutakon szép faluk és kisvárosok közt. Lesem a kilométerórát és egy Tesco parkolóban Csigaházat is megünneplem, elértük a 10.000 km-t indulás óta és összesen is 15.000 km van benne. A napi átlag 107, 5 km volt eddig. A fogyasztás is már csak 9,7 liter, mióta Szabi vezetési tanácsit betartom. (Kicsit később ismét ránéztem és KILENCEGÉSZ HATTIZED!!!!) Csigaház ablakmosást, takarítást, felmosást kapott ajándékba.

Warwick-ba érünk, itt is bringával közelítem meg a várat. Ez kimondott gyerekparadicsom! Mindenhol korabeli ruhákba öltözött emberek szórakoztatják a nagyszámú közönséget. Persze a harcos soviniszta történelmi múlt felelevenítése a fő szám, éppen egy skót harcossal végzett egy deli angol vitéz. Van vívás, nyilazás, fegyverkészítés, külön program a királycsinálás, de börtön és boszorkánysátor is van. Kivételesen a lányokról sem feledkeztek meg. Királykisasszony bástya is van. Minden második gyerek persze a már megvásárolt fegyverekkel, ruhákban rohangál. Még egy kőhajító gépet is üzembe helyeznek, hogy bemutassák a tűzgolyó elröpítését. Mindemellett persze a vár is nagyon szép, az emeleten a nemesi, a földszinten és alagsorban az egyszerű nép kiállításaival. A bástyák extra magasak és jól bejárhatók. A városban is van több szép favázas ház, azokat is megcsodálom, meg egy templomot, amiről kiderül, hogy az a városkapu.

Igyekszem tovább Stratford-upon-Avonba, 6 körül érkezem, ottalvós parkolót találok, gyorsan bekapok valamit és indulok, hogy még tudjak fotózni. Ezen a városon is elájultam, noha tudtam, hogy nagyon szép. Nagyon sok gyönyörű favázas épület, köztük Shakespeare szülőháza. Csettintgetve lófrálok, aztán sötétedés után már csak gyönyörködve még egyszer. A többség persze kocsma, vagy bolt, de ez nem is baj, mert így belül is meg lehet csodálni.

95. nap szeptember 2.

Reggel még egyszer körbesétálok, másfajta fényviszonyok (súroló fény) között, aztán megyek egyenest Oxfordba. Itt is az útikönyv szerint haladok, de talán a szeptember miatt már zárva vannak a  közönség számára a Collegeok. Így csak a Christ Church College-ot tudom belülről megnézni, persze az épületekbe nem lehet bemenni, csak a kápolnába. A könyvtárba lehetne még bejelentkezetten bemenni. Kívülről itt is mindent megnéztem, a piac esik utamba, lenyomok egy felnőtt adag birka dönert.

Kicsit csalódott vagyok, Oxfordot hittem szebbnek, de nekem Chambridge tetszett jobban.

Este Londont olvasgatom, sajna nagyon tájékozatlan és tervezetlen vagyok.

96. nap szeptember 3.

Windsorba indulok, útközben megállok Henley on Thamesben, kis séta a városban és a folyóparton. Eaton előtt találok egy csendes parkolót, innen bringával egy duzzasztott tó madárvilága mellett megyek tovább. Eaton teljesen zárt, ráadásul a kápolnát is tatarozzák. Viszont be tudtam lesni az egyik ablakon egy régi előadóterembe. Aztán ahogy közeledek Windsor felé és újra ájulás kerülget. A hegytetőn meredeznek a bástyák! Hát még amikor bemegyek a várba. Az egész valami mesebeli hatalmas vár a hegytetőn megkoronázva a kerek toronnyal. A termek hihetetlen gazdagon berendezve, irdatlan mennyiségű fegyver, köztük mindenféle nációé (a végén véletlenül vettem észre egy 1490-ben készült szamuráj kardot), csodás bútorok, fal- és mennyezetburkolatok,  festmények (köztük Rembrandt Önarcképe is), falkárpitok, étkészletek, stb. Medvekucsmás venyige srácok vannak őrségben, de nagyot tudnak toppantani. A kápolna csodás, hasonlít a Chambridge-ihez. Persze a fotózás tilos, sunyin csettintek néhányat. Itt Edward a fő szám, hatalmas festmény róla, kardjára tűzve a skót és francia korona. Őt valahogy nem kedvelik Skóciában meg Walesben!

Eltelve a látottaktól lesétálok a városba és a jelen kufár valósága fogad. Kenyeret akarok venni, de az egész városban nincsen élelmiszerbolt. Kocsma, étterem, pizzeria, kávéház, ruhabolt, ajándékbolt és megdöbbentő mennyiségű illatszerbolt váltogatja egymást. Elindulok hazafelé, útközben egy kis faluban találok kenyeret. Főzés, fürdés, naplementés biciklizés és libagágogós elalvás következik. Közel van Heathrow, szállnak le a gépek, nagy a forgalom.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2010. szept. 21. 08:38

német ne

arta

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás