RSS

Kelet-Anglia

2010. augusztus 31.

Ez most tényleg a legkeletebb Angliáról szól! A "lápvidékről"

Bocs Feki! Megint én voltam a béna, de legelább rájöttem közben!

90. nap augusztus 28. szombat

Délkelet felé indulok, Melton Mowbray, Oakham kisvárosok, utóbbi mellett tó bringautakkal, madárnézővel. Gondolkodom, hogy maradok egy napot, de mégsem. Azért az írást itt megejtem és útitervet is kovácsolok. Peterborough előtt az autópályán zuhanyozás és Wifi. Utána katedrális nézés, csak kívülről, mer t ma előbb zártak. Hatalmas területen terül el mindenféle egyéb egyházi épületek közt. A főtér is szép lenne, ha nem építkeznének, a kőburkolatot rakják. Jövőre Nektek már szép lesz. Más nincs a városban, úgy hogy bevásátlás után indulok. Tök lapos a táj, mint a Hortobágy. Itt kezdődik a lápvidék, és ez az egész keleti golyva ilyen. A nagy lapályon holdsütésben alszom el.

91. nap augusztus 29. vasárnap

Reggel iszonyú kakaskukorékolásra ébredek, keresem a hangforrást, kiderül, hogy egy csirkefarm mellett vagyok és több elkerített területen különböző típusú szárnyasok laknak. Így a kakasoknak nem csak a saját tyúkjai előtt kell megmutatni a kivagyiságot, hanem egymással is versenyeznek. Megbocsájtok nekik és indulok tovább a lapályon Wisbechbe, hajdan a csatorna révén kikötö, ma csendes kisváros. Ahogy közeledem az Északi-tengerhez, kicsit hullámosabbá válik a táj. King’s Lynn érdekes kikötőváros az Ouse folyó torkolatánál. Nagyon szép polgárházak, templomok, raktárépületek maradtak a múltból. Van keddi és szombati piactere is. Litle Welsinghamba a keskeny út miatt nem merek bemenni, feljegyzem a veszteséglistára. Elered az eső, így érek Wells-next the See-be. Vasárnap lévén mások is itt vannak, megtelt a halászfalu. Az angolokat persze nem érdekli, nyüzsögnek a mólónál, mindenki néz valamit a halászhajókban. Növelve a dugót végigmegyek oda-vissza, közben fotózok a dugókban. A következő faluba Blakeneybe már beférek, nyilván nem olyan népszerű. A házak itt megint kavicsból épülnek, de a szállodák és templomok is! Lesétálok a kikötőbe, ami itt egy csatornapart. Itt derül ki, hogy a népek az előző faluban nem vásároltak a kikötőnél, hanem össznépi rákhalászatot folytat felnőtt, gyerek egyaránt. Kis tüllzacsiban húst, májat kötöznek és leeresztik a vízbe. A rákok ráharapnak és a zacsival együtt kihúzzák őket. Türelemjáték, de nem csüggednek, ha visszaesik a rák, újra indulnak. Látom, hogy sokan elindulnak a csatorna mellett a messzeségbe, ott a tenger. Én is elindulok cikk-cakkban ahogy a csatorna halad. Távolban a szomszéd falu szélmalmára zumolok, végül nem a tengernél, hanem ott lyukadok ki. Másik úton kimegyek a tengerhez, ami az eddigi5-6 km- után még 2-3. A szél egyre erősebb, végül tomboló viharban érek a kavicsdünékhez. Nekifeszülök a szélnek és lemegyek a partra, hatalmas hullámverés sós pernyéje mellett az eső is elered vízszintesen. Bekotródok többedmagammal a madarászok esőbeállójába, megvárom az eső végét és visszatántorgok a lökdöső szélben. Óriási élmény! Nézem a térképet és az iránytűt, a szél egyenesen az É-i sarkról jön Skócia és Norvégia közt. Alvóhelyet keresek, de röhögnöm kell, mert akkora a szél, hogy akárhol állok meg nagyon dobálja a Csigaházat. Kimegyek még egy helyen a kavicsdünékre, aztán indulok tovább a parton. Sheringham már nagy strandváros, de úgy zuhog az eső, hogy meg sem tudok állni. Nem bírja az ablaktörlő, beállok egy parkolóba. Szerencsémre jó bozótos, valamennyire véd a széltől, úgyhogy maradok éjszakára.

92. nap augusztus 30.

Ringatós éjszakám volt, ami nem zavaró, inkább kellemes. Reggel még mindig marhára fúj a szél, megyek Cromerbe, ez is üdülőváros szép mólóval.  Korai séta a védett házak közt, kicsit újra a tengerparton. A tajtékot mint szappanhabot fújja a szél, nagy kupacokba gyűjtve.

Elhagyom a tengerpartot, a vidék dombossá válik,  megyek Norwichba. Itt is hatalmas katedrális emeletes kerengővel, gazdag kőfaragásokkal. Vár a dombtetőn remek természettudományos kiállítással a gyerekek nagy örömére. Itt van kitömve a teljes környékbeli madásvilág, talán a költözők is. Szép régi házak, de a modern városháza előtti hatalmas térre érve elhűlök, óriási bódéváros van építve. Tanakodok, hogy menjek-e tovább a tengerpartra, de inkább Cambridge felé veszem az irányt. Bury St. Edmundsban apátság romok közt mókust figyelek, ahogy a makkokat elássa és jól megdöngöli fölötte a földet. Nagy séta a romok közti parkban, itt is kavicsból épült minden,  és a városban. Ez is egyutcás város, egy utca szép, a többi bolt, vagy lakóterület.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2010. szept. 04. 17:13

NVH

Ma lapozgatva a postaládában talált "cuccokat", megláttam egy fotót az egyik újságban ! Képzeld, te voltál rajta, a háttérben egy gyönyörű tájjal. Ninda ! -mondtam magamban. Ez a Zoli ! Aztán jöttem ide netre. Mindenesetre gyakrabban nézek rád ezentúl ! Ami első körben érdekelne: A km órád mennyit mutat ??? Gondolom most mondtad magadnak: Hát még mennyit fog ! Klasszul nyomon lehet itt téged követni és nagyon érdekesek az "irományaid". Igazi útikönyv író veszett el benned. Jó utat, klassz kirándulásokat kívánok ! Vigyázz magadra ! Henrietta

2010. szept. 01. 16:25

Kern András

Azt tudom neked ajánlani kedves Zoltán, hogy töltsd el valahonnan az ESIK MOCSKOSUL AZ ESŐ/JAJ DE ESIK/MOCSKOSUL ESIK című balladai fínomságú dalomat és azt dudorászd. A széllel kapcsolatban az OMEGÁS kartársakat javallom, amikor Dimitrij Lénáról mesél... - ott valahol fú a szél! Soproni színészkollégáktól hallottam, hogy egy ottani faszon, bocs fazon járja Európát és panaszkodik az esőre. Menjen akkor a Zabritzkie Pointra, mondtam magamban... Ismeretlenül is ölel: KA

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás