RSS

Yorkshire

2010. augusztus 26.

Lustálkodtam kicsikét és nem írtam feljegyzéseket és nem kerestem kapcsolatot sem. Ezért most dupla információt kaptok!

82. nap augusztus 20.

Beamish Open Air múzeumba megyek. Nem tudom, mi ez, de nagyon híres. Óriási parkoló irányító emberrel, egyenlőre üresen, délutánra majdnem megtelik. Készülődök, de elered az eső, mondom, ha open air, akkor esőben nem kellemes. De az angolok mennek az eső ellenére, úgyhogy az első záporszünetben én is bemegyek. Egy bányára épült múzeum, de inkább Skanzen, mert minden az 1900-as évek emlékeivel van berendezve és az alkalmazottak is olyan ruhát hordanak, és mindenben tudnak tájékoztatást adni. Akkori  villamosokkal, autóbuszokkal szállítják a népet a különböző helyszínek közt, amik kilométerekre vannak egymástól. Van bánya, amibe le is lehet menni, meg a felszíni gépeket megnézni. Bányászlakások művelt konyhakertekkel és állatokkal. Van város mindenféle bolttal és kocsmákkal (ezekben mai élelmiszert és italt árulnak), meg hivatalokkal. Aztán van még falu, mindenféle állatokkal, gazdag és szegény farmházakkal, mezőgazdasági gépekkel. Jól el lehetett benne tötyörögni.

Délután Durhamba megyek, jól meglepődök, mert a térképről nem derült ki, hogy milyen hegyes terep. A folyó hajtűkanyarral öleli körül a hegyet, amelyiken az óváros, a kastély és a katedrális áll. Mindhárom gyönyörű, ráadásul a nap is kisüt, úgyhogy megszépíti a sárga mészkő épületeket. A kastély egyben aktív egyetem is, így ritkák a látogatási lehetőségek. Kérdezem, mikor lehet legközelebb? Kedden 10-kor – jön a válasz. A katedrális gyönyörű, de merül az elem a fényképezőgépben, ezért kicsit örülök is, hogy belül tilos fotózni. A katedrálisból kijőve hazamegyek vacsizni, meg feltölteni, közben eldöntöm, hogy maradok éjjelre. Még mindig süt a nap, mikor visszamegyek, csodaszép fények vannak és a városka is remek. Viszem a netbookot, Wifit keresek, az információ érdekében iszom egy sört. A másodikat már a Wifis kocsmában.  Kirittyentett csajok csoportosan jönnek-mennek. Nézem a kontrasztot, ők kivágott egy szálban kisridiküllel, én hátizsákban esőkabát, széldzseki, pulcsi, sapka, kendő. Örexszem!  :o( Éjfél körül érek haza egy csillagos egű, teliholdas kiadós éjjeli városnézés után.

Azon gondolkodom, ha itt telihold van, otthon milyen lehet? Zsófi, Geri Tisza-tónál, Rékáék Mosoni Dunánál eveznek. Én most igazoltan távol vagyok a kenutúráról, bár fáj a szívem azért is.

Erről a napról is van egy jó történetem!

83. nap augusztus 21. szombat

Kicsit karcsúsodtam, mert lyukat kell fúrjak az övemre.  :o)

Kisvárosokban meg- megállva megyek délnek. Spennymoor, Bishop Auchland,Raby Castle zárva, de a vadasparkban nagy őzcsorda legel. A hegyek közt Midleton- in –Tessdale-ben parkolok, egy kultúrház szerűség parkolójában. Bakancsozás és indulás egy 16 km-es túrára a Tees folyó vízeséséhez High Forcenál. Eleinte jellegtelen a táj is, meg a folyó is, aztán a Tees kezd vadvízzé válni, először zúgókkal, aztán egyre nagyobb vízesésekkel. Végén ott dübörög a nagy vízesés, aminek a tetejéhez érkezem. Csodaszép. Hazafelé előkerülnek a nyuszik, amiknek az odúit láttam felfelé,d e nyuszit nem. Ha a tehenek nem tudnak szaladni, csak ballagni, akkor a nyuszik meg nem tudnak lépkedni, csak szaladni, meg ugrálni. Fürdés közben kezd megtelni az eddig üres parkoló, nyugdíjasok jönnek, meg valami lagymatag zenekar játszik. Nézem a „csajokat”, de mind pasival jön. Hál’stennek! Úgyhogy szunya.

84. nap augusztus 22. vasárnap

Tovább a Pennine hegylánc vonalán, Bernard Castle-ba korán érkezem, Főtéren parkolás, séta a vár és a város körül. Van Wifi, úgyhogy írok néhány levelet. Elmegy az idő. Közben a város megtelik „velünk turistákkal”. Megtelik a Bowes Múzeim is, amit azért szeretnek az angolok, mert itt nevelkedett az anyakirálynő, akit mindenki imád. Én zordabb várak felé indulok, Richmondban a hegytetőn óriási vár, alatta hangulatos város, még lejjebb a folyón vízesés. Kinn van a fél város a Green-ben. Sétálok egy nagyot, végül egy krikett meccsen próbálom kitalálni, hogy mikor is kell örülni. Süt a nap, de már este van. Rohanok, még meg akarom nézni a másik zord várat Castle Boltont, ahol Stuart Mária raboskodott. Tényleg zord, egyszerű, szemben a Pennine híres fennsíkja terül el. Látom a hágót is, ahol holnap menni fogok, meg a várat is az éjszakai szálláshelyemről. A lemenő nap befesti a felhőket, aztán feljön a telihold is a fennsík fölé.

85. nap augusztus 23.

Megyek tovább a hangás hegyek közt (persze ezek inkább csak dombok ám, de néhol van egy szép sziklaképződmény, a birkák viszont bírják a terepet). Az Ure patakvölgyön való átkelés teszi próbára Csigaház erejét a maga 25%-os emelkedőjével. Fölötte hatalmas vízimalom és szép vízesés. A völgyben megyek Bolton Abbeyig és tovább is a hegyek közt csalinkáznék, de megvilágosodom és rájövök, hogy Yorkba vágyódom. Hagyom hát a hegyeket és megyek Yorkba. Útközben záporok és napsütés váltják egymást. Yorkban éppen zápor van, megyek hát két kört a városban és Csigaház ezzel jelentősen növeli a délutáni forgalmi torlódást. Én azonban örülök minden piros lámpának és dugónak, mert akkor körül tudok nézni és fotózok is. Aztán szállást foglalok a Burton Stone Lane-en, felcuccolok esőkabát, esernyő párosítással és indulok a belvárosba. Félúton olyan zápor jön, hogy kevésnek találom a védelmet és még egy fa alá, majd egy kapualjba beállok, végül visszamegyek. Egy óra múlva ismét süt, elindulok, de a következő eső már a városban ér. Katedrális már csak fél óráig van nyitva, holnapra halasztom. Felmegyek a várfalra, egy szakaszt bejárok, aztán be a belvárosba, le a Cliffton toronyhoz, a piac körül, majd a Shambes-be a régi mester- és kereskedőházak, kocsmák közé. A lemenő nap kisüt, gyönyörű fények vannak. Sötétedéskor eszem egy Fish&Chipset,  a helyszínen, így az igazi ropogós, forró, nem mint az elvitt. A katedrális kivilágítva, többféle harangjátékot is játszik. 10 körül hazaballagok.

86. nap augusztus 24.

Napsütésre ébredek, de hamar elmúlik és elered. Marad az esőkabát-esernyő az angol divat szerint. Katedrálisnál kezdek, már nyitva van, de meglepetésre nincsen pénzéhes személyzet, csak az őrök és a takarítók, meg néhány építőmunkás. Kérdetem, mehetek? Of course – mondja az őr. Ez a korán kelők jutalma, ingyen nézelődés. Belül is gyönyörű és hatalmas. A könyvnek már persze nem hiszek, mert a Winchester catedralra is azt írta, hogy a legnagyobb, és nyilván a Canterburyre is ezt fogja írni.  Az altemplomot egész meglepő technikával ásták ki a római romokkal együtt és csináltak neki födémet, ami most a kat. padlója. Mire feljövök, már szolgálatba álltak a pénzszedők, de engem hagynak kimenni (8 Ł). Kint zuhog. Valahogy a múzeum jut eszembe, de mire odaérek, süt a nap. Megyek hát a kertjében, le a folyóhoz, megint esik, de az evezősök indulnak, persze esőkabát nélkül. Reggelire eszem egy marhahússal töltött félbehajtott lepényt. Végigmegyek a déli falakon is, aztán be a belvárosba, a napsütéses időszakokban élvezettel fotózva és nézelődve. A többségét már este láttam, de a másfajta megvilágítás ismét élvezetessé teszi. Újdonság a favázas Merchant’s Adventure Hall és egy kollégium. Él a piac, mindent lehet kapni, én ilyenkor a halárusokra csodálkozom rá. Még egy pillantás a katedrálisra, aztán megyek haza és indulok Kingston uppon Hall-ba, bár mindenütt csak Hall van kiírva. Andrea odavezet a Deep-hez, ami nem a népszerű alterkocsma Sopronban, hanem egy akvárium.  Szabiékkal asszem ezt akartuk megnézni, mert ez a világ legmélyebb akváriuma. Igazából csak az a különbség, hogy a nagyhalak (itt tonhal, kiscápa, fűrészcápa, és rája) egy 5 emelet mély helyen vannak és ennek az alján van az üvegalagút, míg Queensferryben ez „csak” két emelet volt. Ami azért több volt, hogy itt mélytengeri állatok is voltak, meg fénytermelők is. De itt is rengeteg gyönyörű tengeri élőlény volt összehalmozva, amikben lehetett úgy igazán gyönyörködni és csodálkozni a szárazföldi szemünkkel. A célközönség persze a gyerekek és élvezik is nagyon. Meg én is, csak sajna a két órába a videók nem fértek bele.

Besétáltam a várost és ez is tök üres volt 7 óra körül. Mintha a boltzárás után megállna az élet. Mert bolt az dögivel volt, szinte csak az volt. Provokatív kijelentésnek szánom:

A hatalmat átvették a csajok! Férfitársaim! Lázadjunk, vagy beletörődtök?

Magyarázat, vita és további fejtegetés otthon sörözés közben.   :o) 

Terveztem, hogy itt alszom, de ücsörögve  a Csigaházban egyre bizalmatlanabb lettem a jövő-menőkkel szemben, úgyhogy elhúztam a Humbert híd lábához egy parkolóba. Itt meg fiatalok száguldoznak tök gázzal ide-oda, de azért én jól aludtam.

87. nap augusztus 25.

A nap a bozót mögül kel, de szépen bevilágítja a hidat. Én viszont lustálkodom és nincsen kedvem kimenni fotózni. A dagály viszont jön ezerrel. A hajók mennek fel az öblön valami röhejes gyorsasággal. A híd kábelen szerelőkosarak vannak, lesem, hogy fognak felmenni a melósok. Van liftjük, a kábelen meg simán gyalogolnak föl-le. Lófrálok egyet a parton, van fekete szélmalom, jelzett turistaút, és a hídra is fel lehet menni. Fel is megyek, mindig nehezményeztem, hogy az ilyen bazinagy hidaknál nincsen parkoló és nem lehet gyalog is megnézni. Na itt van, és nagyon klassz volt elmenni a közepéig. A kábel kb 50 cm átmérőjű és amin lóg az út, azok 6 cm-es sodronyok. Messziről cérnának tűnnek. Alpinisták dolgoznak rajta. Az úttest pedig trapéz alakú üreges acéltest, amibe be is lehet menni. Van „i” és jó bemutató a híd építéséről. Utána sétálok egy nagyot az erdőben, főzök, fürdök és úgy döntök, hogy maradok még egy éjszakára. Úgyis el vagyok maradva a beszámolókkal. Közben apály van. Egész hihetetlen, szerintem 4 méter is megvan. Jön egy fagyiskocsi, jól megy neki, mert kitesz egy kutyaitató tálat, így minden kutyasétáltatónak meg kell állnia a fagyiskocsinál. Nagy a forgalom, kutyások, bringások, gyerekesek, öregecskék jönnek-mennek.

Nekiállok írni (82. naptól 87-ig), az ablakból a hídra látok, gondolkodás közben nézem a hömpölygő dagályt. Delfinek!!! Ugrok ki a fényképezőgéppel és 3-4 delfin úszik szembe az árral. Közben a parton pocokszerűségek szaladgálnak, szedik össze az elhullajtott kajamaradékokat. Olvasok még egy kicsit, aztán vacsi, szunya.

Holnap lemegyek a térképről, kell vennem jobbat, mint amilyen van.

Van egy napi kocsmázós történetem is! Szépen gyűlnek, külön feljegyzem a szóbeli történeteket, már 9-nél tartok.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2010. aug. 28. 08:22

Horby

Csak hogy visszavágjak az időjárással.
Itt is esik. Meg tegnap is esett.
Nagyon jók a beszámolók és már várom, hogy meghalgassam a 9 történeted.

üdv.
Horby

2010. aug. 27. 16:38

feki

Nagyon jó helyeken jársz Réce és a beszámolók is egyre jobbak! :)

üdv.
feki

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás