RSS

Kelet Írország

2010. július 21.

Némi túrázással vegyített tengerparti örömök

45. nap július 14.

Egész éjjeli eső után változékony reggel. Kicsit besüt a nap a felhők alatt, de közben esik. A felhők jönnek-mennek. Lemegyek a partra kirándulásra öltözve, de aztán újra elered, ezért visszamegyek. Kocsiban olvasok, nézem a hullámverést, ír zenét hallgatok, remekül érzem magam. Itthon vagyok! Aztán eláll az eső, felmegyek a bal oldali sziklákra. Már menet közben fura buffogást hallok. Ahogy felérek, egy nagy beomlott tölcsér,  alján a tenger két barlangnyíláson bevernek a hullámok. Kimegyek a szirtre, gyönyörű a hullámverés. Sokáig gyönyörködöm, aztán elindulok, de több helyen megállok sziklás öblöknél. Waterford nagy iparváros, átmegyek rajta. New Ross, egy háromárbócos múzeumhajó áll a kikötőben, más nincs. Wexford előtt bemegyek az Irish National Heritage Parkba. Érdekes kültéri kiállítás az írekről. Van Wifi is. Wexfordba 6 után érek, meglepetésre az utcák tök kihaltak. Tán a boltok már bezártak, a kocsmázás ideje meg még nem jött el? Hangulatos kisváros. Kicsit továbbmegyek, Wexford Bay, nagy parkoló, 10 km stranddal dünés szállást találok.

46. nap július 15.

Napfelkelte a felhők miatt sajnos elmarad, pedig a tengerből ébredne. Korán kelő lovasok jönnek. A lovakat utánfutón hozzák, felnyergelnek és kimennek a partra. Én is. Aztán takarítok, kajálok és megyek tovább Enniscorthyba. Ez az 1798-ban levert szabadságharc központja. Mindenhol ezzel kapcsolatos emlék van. Hegyek közt megyek Jerpoint Abbey-ig. Szép apátság romok a helyi fekete márványból. Az első hely, ahonnan este elküldenek. Zárják a kaput. Nincs is kapu, mondom a félméteres kerítésre mutatva. Erre a pasi rámutat két vastuskóra, amit az úton lévő lyukba lakatol. Tomastownba megyek, városséta, helyezkedek esetleges kocsmázáshoz. Eső elered, mintha dézsából öntenék. Marad a saját söröm, aztán alszom.

47. nap július 16.

Egész éjjel esett. Szerencsére reggel már nem. Korán indulok, megyek Kilkennybe. Katedrális kerek toronnyal, amibe végre fel is lehet menni. Szép kilátás a városra. Ez eddig a legszebb ír város. A kastély és parkja is remek. Szépen felújítva és berendezve. Persze sok kocsma van mindenütt. Innen a Brownshill dolmenhez megyek. Ezek szép nagy gránittömbök. Meating of the waters – két folyó összefolyik, de mivel meg van énekelve, híres látnivaló lett. Igyekszem, hogy beérjek a Wicklow  hegyek közé. Glendalough híres apátság és túrázós hely, óriási parkolóval. Szent Kevin alapította, az a monda, hogy imádkozás közben egy madár a kezébe tojt (mármint tojást) és addig nem mozdult, míg a kismadár ki nem kelt. Este bejárom az apátságot, meg az egyik tavat és kifigyelem a túra lehetőségeket.

48. nap július 17.

Reggel korán indulok az egyik túraútvonalon és mivel nincsen térképem, a lefotózott térkép szerint megyek. Ilyet most csináltam először, de nem rossz módszer. Szépek a hegyek, sok vízesés, gyönyörű erdők, kőszáli kecskék, őzek,  jó az útjelzés, ezért maradok és délután egy másik útvonalon megyek. Ehhez már veszek térképet is. A hegytetőn kiderül, hogy szép gleccservölgyben (persze nem mostani, hanem jégkorszaki) vagyunk. A gleccservölgyeket a Garda tónál érzékeltem először, aztán a Matterhornnál, majd Norvégiában egy csomószor. Pedig Apukám hogy a számba rágta annakidején, hogy két ledörzsölt hegy között mély völgy, a leszakadt hatalmas sziklákkal, mély szurdokban a patakkal és általában morénagát révén tóval. Használt vasúti talpfákkal megépített az út, amin először röhögtem, de aztán a mocsaras részeknél tapasztaltam, hogy szükséges. Végülis a két túrával kb  20 km-t mentem. Esti fürdés után hamar aludtam, mert reggel korán terveztem az indulást Dublinba.

Erről a napról van egy érdekes történetem is, amin este nagyon kiröhögtem magam, de ez hagy legyen csemege az otthoni beszélgetésekre.

Itt történt

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás