RSS

La Rochelle

2012. október 16.

Elhagytam az óceánt és Bretagnet is.

52.nap 2012. október 11. csütörtök

Indulok a Marais Pontevinen (ez egy nagy lapály tele csatornákkal, vizenyőkkel) keresztül az öblöt megkerülve La Rochellebe. Itt is egységesek az alacsony házak enyhe tetőhajlással, mintha elbújnának a kerítés mögött. Tán templom sincs, mert semmi nem emelkedik ki a síkságból. La Rochelle előtt kezd domborulni a táj. A kikötőben parkolok, így végigsétálok a hajdani kikötő erődítéseken a három bástya irányában. Kettő a kikötő bejáratánál, valaha este láncot húztak ki közéjük. A régi kikötő környéke nagyon szép, óratorony, polgárházak, régi városháza – zutty, leszakad egy zápor. Én a sűrűjét a városháza árkádjai alatt átvészelem, a ritkább esőben meg sétálok az árkádok alatt, amiből szerencsére bőven van a városban. Kissé elázva érek a Csigaházhoz, tanakodok és úgy döntök, hogy itt búcsúzom az óceántól. Majd egy délfrancia körút óceánpartját itt kezdem és akkor megyek Rochefortba és a szigetekre hajókázva. Netezek egy Mekiből, közben újra kisüt a nap. Innen is közel a kikötő, még egy séta és indulok hazafelé keletnek. Újra a síkságon megyek, elhagyom a Vendeét, Bretagnet, a Mignon csatorna partján récehápogós alvóhelyem van.

53. nap 2012. október 12. péntek

Megyek Noirtba, a hatalmas Sevre parti várból a monumentális donjon maradt meg. Mellette a főhelyen a piaccsarnok. A város felejthető, de a Sevre vánszorgó vize sok ágra szakadt, köztük régi malom, hidak, parkok. Rálátás a donjonra. Egy gallo-roman városfeltárást nézek ki Sauxaynál, mire odaérek zárva van. Ma már nem akarok városba menni, ezért itt alszom.

54. nap 2012. október 13. szombat

Felhők jönnek, mennek, néha esik. Megyek Poitiersbe, szerencsére éppen nem esik, míg sétálok a hegyre épült városban. A fő látnivaló a Notre Dame la Grande, ami nem nagy, de rendkívül gazdagon faragott a homlokzata, belül meg festve van minden. Hajdan a homlokzat is élénk színes volt. Egész különleges hangulata van a festett oszlopoknak és falaknak. A templom mellett piac harmonikaszóval, aztán egy dudás is előkerül. Még három templomot megnézek, egy kicsi nagyonrégit, mellette egy hatalmast, meg egy közepest. Közben kanyargós utcák, régi házak, de nem nagyon szépek. A látnivalókkal végeztem, jön a zápor. Sietek az esernyő alatt, útközben eláll az eső, egy nagy parkon át szép kilátás és parki tóban csodaszép vízimadarak, papagájketrec és a nap is rám süt. A nyírt fákról csöpög az eső. Abbay Nouallé Manpertuis a következő állomás, 11. századi apátság várfallal, vizesárokkal körítve. Az egyszerű templomban zenebona, próba folyik. Este Mozart Requiemje a fő szám, meg két ismeretlen darab, úgyhogy maradok koncertre. Megfürdöm, vacsorázok  (kihagyom a fokhagymát), felöltözöm relatíve eleganciába és megyek koncertre. Telt templom van, ácsorgok. Egy srác át akarja adni a helyét (öreg vagyok), végül a rendező hoz egy sámlit. Jók az ismeretlen szerzők, két szólóhegedűs darab, aztán a Requiemhez felsorakozik az énekkar és a szólisták. Jó koncert volt. Az éjszaka csöndes esővel telik.

55. nap 2012. október 14. vasárnap

Reggel már zuhog. Teszek-veszek, mikor enyhül, indulok Chavignibe. Itt is zuhog kb 2 órán keresztül. Megírom Ákosnak a választ, közben eláll. Felsétálok a hegyre, 4 vár van, kettő romos, kettő zárva. A templomban félelmetes oszlop faragványok. Végigmegyek a hegygerincen, szép kilátás a Vienne folyóra, ez már a Loireba ömlik. St Savi a következő állomás, karcsútornyos apátsági templommal. Benne Unesco védett freskók főleg az ószövetségből vett témákkal. Aztán Angles sur Anglin várrommal, szép kisvárossal a la Gartempe folyó fölötti hegyen. Visszatérek a Vienne mellé és Chatelleraultban folyóra néző ablakkal alszom.

Válaszok Ákosnak:

Ákos két kérdést tett fel nekem, amikre az útikönyv információmennyisége mértékéig megfelelek, de mivel mindkét téma engem is foglalkoztat, a saját gondolataimat és újabb kérdéseimet is mellé teszem. Nem várok válaszokat, de odahaza szívesen elbeszélgetek a témákról azokkal, akiket érdekel.

  1. Mi a különbség a dolmen és a tumulus között?

Rövid válasz:

A dolmen két függőlegesen felállított kő, amire egy harmadikat vízszintesen ráraktak. A tumilus több egymás mellé rakott dolmenből épített folyosó dombszerűen lefedve kisebb kövekkel, amit aztán az évszázadok során termőföld is befedett.

Hosszú válasz és új kérdések:

Ezek a megalitok 6-7000 évesek és találkoztam hasonlókkal Angliában, Skóciában, Írországban is.

Érdekes módon az elnevezések breton (vagy kelta) nyelvből kerültek a köztudatba. Men = kő, hir = hosszú, dol = asztal.

Tehát a menhir, az egy hosszú kő felállítva. Láttam 10-12 m magasakat, ami valószínűleg meg voltak munkálva, de gyakori a 2 m magas megmunkálatlan is. Carnac környékén röbb ezer megmunkálatlan menhir volt sorokba rakva, vagy körkörösen elhelyezve. A fontos egyezőség az angol, ír, és bretagnei menhirek közt, hogy nincsen a helyszínen ilyen kő, messziről szállították oda. Nem tudni, miért vitték el a köveket, miért állították fel és miért különböző alakzatokban.

Ezeken a menhir területeken, meg önállóan is találhatók a dolmenek, amik legalább két függőleges kövön egy vízszintes harmadik. De vannak olyanok, ahol több függőleges kőre tesznek egy nagy vízszintest. Nem tudják a célját. Meg dolmennek nevezik, mikor sorba rakják és egy alacsony bejárat után egy folyosó van és egy kiszélesedő termecskében végződik. Persze ez már lehet, hogy tumulusnak készült, csak mondjuk elhordták róla az idők során a felhasználható kisebb köveket. A tumulusra azt írja a könyv, hogy az sírnak épült. A feltárt tumulusok ilyen befedett dombok szépen kialakított bejárattal.

  1. Szóval itt is kelták laktak valaha?

Rövid válasz: Igen.

Hosszú válasz és még több kérdés:

Azt hiszem, a kelta elnevezés gyűjtőfogalom, mint a barbár, vagy a viking. Mindegyik sok törzs, fejedelemség, akiket valamiféle közös kiindulópont miatt hasonló nyelv, kultúra, kézművesség, fegyverzet köt össze. Nyilván nem ugyanaz a kelta vérvonal volt Sopron mellett, Skóciában, vagy Galliában.

A bretagne-i kelták kicsit eltérő történet, mert ide eredetileg a Gallok jöttek i.e. 1200-700 között. Talán boldogan éltek, mikor a római csapatok megérkeztek, és a gallok ellenálltak. Aztán jött Julius Cézár (i.e. 58-51) és bevégezte a gall függetlenséget. Vicces változata az ellenállásnak Asterix és Obelix, komoly változata Versingetorix, akit nagyon tisztelnek a franciák. Ő összefogta és ellenállásra vezette a különböző gall törzseket, de sajna Cézár legyőzte. Innentől virágzó Gallo-Roman közös kultúra alakult ki. Ekkor a bretonok még nem voltak itt. Aztán jöttek az 5. század környékén a „barbárok” (ők Germán Frankok voltak), akik bevégezték az összeomlóban lévő római uralmat. Itt ötlik fel bennem az első kérdés: hogy a római és frank keveredés miatt ezek a gallok már nem kelták? Ők a franciák?

Vissza a bretonokra. Ők Angliából menekültek az angol-szászok elől (akik ugye norvég vikingek voltak) a 6-7. század környékén. De nem olvastam nagy hódító csatákról, vagy markáns fejedelemről, ezért azt hiszem, hogy csak úgy beszivárogtak és egyszer csak többen lettek, mint a helyi kelták. Valószínűleg a terület sem volt kívánatos más hódítók számára akkoriban. De jött a baj is a Normannok (értsd: északi ember, akik dán vikingek voltak) személyében, akiknek volt markáns királyuk, Rollon, és ő 876-ban megkeresztelkedett és ezzel az egész bagázs szalonképes lett, mint mi Istvánnal. Mint tudjuk, a normannok igen harciasak és nagyra törőek voltak, ezért rövidesen elkezdtek terjeszkedni. A bretonokat ez ellenállásra késztette, ezért kiépítettek Normandia felé egy erős gyepüvonalat, amit sikeresen védtek is.  A normannok ezért ismét hajóra szálltak és 1066-ban Hódító Vilmossal az élen meghódították Angliát. Második kérdés: Az Angliában élő kelták az angolszász vikingek és a normann vikingek keveredésével elvesztették identitásukat? Mert ugye az angolok nem tartják magukat keltáknak. És itt a főkérdés: Mi az oka, hogy a skótok, írek, walesiek, galíciaiak és bretonok kelta hagyományaikat, kultúrájukat és kelta eredetű nyelvüket ma is ápolják és évszázadokig harcoltak elnyomóik ellen?

Lehet, hogy a néprajztudósok tudják a válaszokat ezekre a kérdésekre.

Nekem meg megmarad az öröm, ha valahol dudaszót hallok, mint tegnap Poitiersben a piactéren, vagy márciusban Santiago de Compostellában a katedrális árkádja alatt. És persze a tisztelet is, hogy ezek a népek őrzik identitásuknak ezt a bizonytalan vonalát.

További kérdések:

-        Hány generáció kell ahhoz, hogy egy egyén keltából (négerből, zsidóból magyarból) mássá váljon? (Tudtommal a zsidótörvény 5 generációt írt elő)

-        Milyen szempontok szükségesek legalább, hogy egy hányatott sorsú nép megtartsa identitását? (nyelv, zene, művészet, üldözöttség, vallás, szokások, lakóterület???)

-        Milyen európai népeknek nem sikerült megtartani identitásukat a történelem folyamán?

Itt történt

Kapcsolódó képek

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás