RSS

Kelet-Skócia

2010. augusztus 16.

Tegnap dudaszótól volt hangos a perthi táj, de erről csak később tudhattok bővebbet!

72. nap augusztus 10.

Kis napfelkelte itt is van, de nem a tengerből, hanem a szárazföldből kél. Viszont a hátsó ablakból látszik, így módom van Dóra csigaházas réce képét hozzáfotózni. Tengerparton megyek tovább, Monrose-ban kis séta, aztán a Red Castlet látom távolról, valóban vörös. Arbroathban csalinkázok, majd a kikötőben sétálok egyet. Látok egy Katinka nevű vitorlást német zászlóval. A kikötő egy része zsilipes, ezért apálykor nem feneklenek meg a hajók. Beülök egy étterembe, onnan netezek. Közben nagy eső van, meg a dagály is megjön. Az étterem is megtelik, de leginkább szendvicseket esznek. Forfaron átmegyek és a Glamis kastélyt nézem meg. Nagy is, szép is, rengeteg emlék idézi a jelenlegi királyi családot, főleg az anyakirálynőt. Vezetővel megyünk, meglepetésre van magyar nyelvű leírásuk. Három szellemről is beszámol a vezető! Gyönyörű a park is, nagyot sétálok és azon gondolkodom, hogyan lehet itt egy erdészi állást megcsípni? Kirriemurban alszom, ez a hegyi kirándulások központja, több völgynek is kiindulópontja. Kinézem a Glen Clova zsákutcáját, a végén három munro is van.

73. nap augusztus 11.

Sétálok egyet a városban, a főtéren Pán Péter furulyás szobra. Erőlködöm, de nem jut eszembe róla semmi határozott, csak hogy egy mesealak. Felmegyek a völgybe, ez is egysávos út. Többfelé ágazik, én a Glen Dollba megyek, a végén három sziklakaréj is van. Kihalt a vidék, csak birkák meg nyuszik szaladgálnak, a végén mégis fizetős parkoló és erdészeti, meg hegyimentő szolgálat van. Cihelődök túrára, de elered az eső. A skótok felveszik az esőkabátot és indulnak. Puhány vagyok, rendezkedek, olvasok, főzök, ebédelek. Eláll az eső, én is indulok. Szégyenszemre esernyőt is viszek, jól is jön, mert a szélcsendes részeken nem kel föl-le vennem az esőkabátot. Kapok egy jobb térképet és bejelentem magam két munró megmászására. Jelzett turistaúton indulok, kiérek az erdőből és fel kell vennem az esőponcsót, akkora a szél, meg persze esik is. Megint nem megyek munróra (a 914 m-nél, gondolom 3000 lábnál magasabb hegyeket hívják így). Visszafordulok, de bemegyek a másik völgybe is, mindkettő végén patkó alakú sziklafal és nagy vízesés van. Aztán a harmadik völgybe is elindulok, de a sötétedés miatt csak kicsit. A parkolóban szunyálok. Tervezgetem a következő napokat, el akarok menni egy Highland Game-re Perth-ben vagy máshol. Perth mellett döntök, 15-én van, addig lemegyek Fife-ba, a Tay és Forth öblök közti területre. Itt van a VELUX-nak egy gyára, több kolléga ismerheti a környéket.

A napnak van egy vicces története, borozgatás mellé tartogatom ezt is.

74. nap augusztus 12.

Dundee a nap fő célja, szép város, jól körbecikázom, sajnos esernyővel, mert néha elered. Minden látnivalót megnézek, többek közt itt van Britannia legöregebb hajója, meg a Discovery is, amivel Scott és Shakleton a Déli sarkra mentek. Nagy múzeum van ennek bemutatására, ami nagyon érdekes. Itt egy kávé mellett Wifizek is, de csak a leveleket nézem, mert nincsen megírva a házi feladatom! Átmegyek a Tay nagy öblén, sík vidék következik, mezőgazdaság is van, ami szokatlan a szememnek. Egy nagy katonai reptér (jól bekerítésezve) után Guardbridge-nél találok szállást, elsőre nem túl jónak tűnik. Aztán a szilvapálinkával kiülök a napsütésbe, és megjelennek a nyuszik, sasok szállnak vijjogva felettem, a felhők alakot öltenek, megfesti őket a lemenő nap és minden széppé válik. Nem kell más, csak az érzékszerveinkkel rácsodálkozni a természetre. Az írországi tengert néző szobor jut eszembe: „…We have no time to stand and stare”

75. nap augusztus 13. péntek

Nem számítottam rá, mert sövény volt a Csigaház körül, de elcsíptem a napfelkeltét! Éjjel fura madárcsipogás volt, nem tudom, mik lehettek. St. Andrewsbe megyek, itt már jártam Geri látogatásakor. Akkor nagyon tetszett és most is ugyanígy volt. Romos apátság és vár, sziklás tengerpart, régi egyetem és más iskolák, régi lakóházak, cserépből formált macska és patkány a tetőn, szép templom és városháza. Csettintgetem a fényképezőgépet, de Ti csak ízelítőt kaptok belőle. Aki volt már a skót Velux gyárban, legközelebb ne Edinburghba menjen, hanem ide, a tengerparti halászfalvakon keresztül. Tengerparton megyek tovább Crailba, ahol kinéztem egy kempinget általános szervízre. Nincsen hely! Következőbe sincs. Harmadiknak nincs mosógépe, St Monansban a negyediknél kezdek kétségbeesni, aki éppen az ötödikkel beszélt telefonon, és ott is mindent lefoglaltak neten. Átkozott technika, pedig én voltam itt előbb. Megkérdezem a tulajt, hogy nem moshatnék-e ki? Igen a válasz, úgyhogy beállok a fürdőblokk mellé és mosok, szárítok, mosogatok, vizet töltök és WC-t ürítek. Nyiratkozásra már nem jut idő, megyek tovább a parti hangulatos halászfalvakon, amiket Geriékkel is végigjártunk. Meg-meg állok, majd felfordulok északnak, Falklandban gyönyörű kastély éa park, itt van a legelső jegyzett teniszpálya is. A városka is nagyon szép. Estére megérkezem a kinézett célponthoz Auchtermuchty-ba. Nem ismerős? Pedig itt is fesztivál van, mint Edinburghban. Elkerített rögtönzött táborhelyen állok meg (mint a VOLT), egy patakparton, a helyiek már zenélnek. Szerzek egy műsorfüzetet és kinézek a 8 lehetőségből kettőt, sajnos átfedésben. Az első a városháza emeleti termében van, benézek, asztalok mellett ülnek kb húszan, egy énekel. Kérdőn nézek egy rám figyelőre, integet, hogy jöjjek. Szerényen leülök a szélén a büfé mellé, kérek egy sört és hallgatom az éneklést. Általában egyedül énekelnek, aki kedvet érez, átveszi az előzőtől és belekezd a sajátjába. Van fiatal csengő hangú, rekedt satrafa, bariton és tenor egyaránt. Nincs viszont hangvilla, hangszerkíséret, csak a balladaszerű skót dal. Néha a többiek tercelnek alá, vagy éneklik a refrént. Otthon csak Palya Beát hallottam az Egyszálénekben így egyedül énekelni, itt meg mindenki. Néha kimarad a szöveg, de sebaj, a többiek nevetnek és mondják a folytatást. Mindenki nagy átéléssel, gyönyörűen hangsúlyozva énekel, hol angolul, hol gaelül, néha kicsit hamisan is. Csoda! Nem bírom otthagyni és nem megyek tovább a koncertre. Asztaltársam érdeklődik felőlem és kocog a főszervezőnél, hogy van itt egy magyar is. Nem úszom meg, rám került a sor, kicsit kéretem magam, aztán megköszönöm a dalaikat és előadom a „Kerek a gatyám feneke” kezdetű kedvencemet. Megtapsolnak engem is, megy tovább az éneklés, később hangszerek is előkerülnek és egyre többet énekelnek együtt. Aztán szünet jön, lelépek, hátha elkapom még a koncert végét. Nem. Viszont itt is minden kocsmában zenélnek (és nem dohányoznak!), minden második embernél hangszer van, odacsapódnak egy spontán szerveződött zenekarhoz. Belehallgatok több helyen is, aztán megyek haza a csillagfényes éjszakában. A táborhelyen is zenélnek több helyen is. Zenére és patakcsobogásra alszom el.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2010. aug. 26. 11:10

Réce

Szia!
Nagyon örülök, hogy kicsit át tudtam adni abból az érzésből, ami megérintett engem ott. És persze örömmel eléneklem a kerek a gatyámat is, de ahhoz némi hangulatra van szükségem, amit italozás útján is el tudok érni! :o)
Réce

2010. aug. 24. 14:40

zselésk

Szia Réca
Elkezdtem ismét olvasgatni a kaladjaid, de ennél a lapnál meg kellett állnom kicsit elmerengeni, annira tetszett. 2x elolvastam :)Még Siobhan Miller-re is rákerestem a jutyúbon, aztán meg skót népdalokat hallgattam miközben olvastalak :)))
Nagy hangulata van, örülök, hogy átélted. A kerek a gatyámat majd nekem is elénekelhetnéd ....

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás