RSS

D-Skócia és É-Írország

2010. július 08.

Átjöttem Írországba!

31.nap június 30.

Tovább haladok a Borrowdale elnevezésű völgyön, ami igazi alpesi táj, noha a hegyek itt sem emelkednek 1000 m fölé. Igen meredek és keskeny az út. (Kizárom magam az autóból az egyik kiszálláskor. Szerencsére eltettem a pótkulcsot a motorházban, csak alá kellett feküdnöm és már mehettem is tovább :o() A hágón egy kőfaragó gyár és turistaközpont van. Via ferrátákat is vezetnek, láttam is őket a falon. Az út elején egy 100 m hosszú kötélcsúzda van. A hágóról egy 25 %-os lejtésű út indul, nem tudom fel tudtam volna jönni, ha erről közelítek. Carlisle az utolsó angol város, itt egy utazási ügynökségen megveszem a kompjegyet, ami kétszer annyiba kerül, mint a korábbi infók voltak :o((. Ráadásul az előző városban rosszul parkoltam és kaptam egy zacsit 50 Ł büntetésről. Úgy döntöttem, hogy nem fizetem be, hátha nem nyúlnak utánam. Megyek tovább az autópályán Gretna felé, onnan küldtem az utolsó üzeneteket. Bemegyek Gretna Greenbe, kívülről megszemlélem a kovácsműhelyt, késő van, már zárva, de ez is idegenforgalmi központ.

Számolgatom a pénzemet egy hónap után, sajnos nem jöttem ki a nyugdíjból. Pedig nem éltem nagy lábon, ráadásul főleg hazait kajáltam/ittam. Persze van tartalékom, csak jó lenne kijönni a nyugdíjból.

32. nap július 1.

Szemerkélő esővel indulok, aztán elered rendesen. Dumfries-t esernyővel nézem. Szerencsére van hely a belvárosnál a parkolóban és nem is kell fizetni! Azóta tapasztalom, hogy ez általános Skóciában is és eddig Írországban is. Angliában mindenhol fizetni kellett a belvárosban 1 Ł-ot óránként. A város szép, de főleg Robert Burns emlékére épül minden. Lám, lehet az irodalom is idegenforgalmi vonzerő. Mivel tovább esik, autós tekergést csinálok kicsit beljebb a hegyek közé. Igen sejtelmes a ködben az alpesi legelőkhöz hasonlító táj. Kisvárosi látnivalók és a Dee folyó völgye, amiből Loch Ken lesz és szép időben vonzó is lehet. Közben felszakadozik a felhő, majd kisüt a nap. Végül lemegyek a tengerpartra egy kicsike kikötőbe Port Wiliambe. Jópofa szobor a tengerparton a messzeségbe bámul. A felirat W.H. Daviestől:

„What is this life if, full of care

We have no time to stand and stare?”

33. nap július 2.

A kompom délben indul, közel vagyok, csak csalinkázok kis városokban, találok egy szép parkot, majd  leparkolok a kikötőben, megnézem Stranraert is. Aztán behajózok, szokásom szerint rögtön bejárom a hajót jó kilátóhelyeket keresve. Elindulunk, nagy szél van, de tűröm, nézelődök az öbölben , végül kiérünk a nyílt vízre és ráfordulunk Belfast irányára. Hát akkor jön meg igazán a szél, fogom a szemüvegem, el ne vigye. Nekifekszem, kapaszkodok, de pár percnél nem bírom tovább, bemegyek. A sport terembenÍr zenészek, 3 hegedű és egy duda. Hallgatom őket, közben a TV-ben Wimbledon megy, izgalmas meccs, de nem tudom meg a végét.  Térképet veszek Írországról és tervezgetem, merre induljak. Végül úgy döntök, hogy nem megyek be Belfasba, hanem északnak fordulok a híres „óriások átjárója” felé. Lassan befutunk a belfasti öbölbe, újra ki lehet menni a fedélzetre. Szép az idő, látok egy várat, bazinagy ipartelepet, sziklás öblöket arra, amerre menni fogok. A kikötőben eddig ismeretlen madarak cikáznak a sirályokkal. Fecskefarkúak, szürke-fehér a tolluk és narancssárga a csőrük. Szépen röpülnek. Kihajózás. Első megálló Carrickfergus, parkoló ingyenes, sőt a WC-met is ki tudom üríteni (ilyen lehetőség eddig nem volt), vizet is vehetnék, de ahhoz zseton kéne, csak nem találom, aki eladja. Megnézem a várat, szép, ezt láttam a hajóról. Megyek tovább a parton, magas part, szép öblökkel. Szállást keresek, lemegyek egy kikötőbe Glenormnál. Van egy vár, de nem lehet bemenni. Rendőrség 4 m-es kerítéssel, 6-8 kamerával körbekerítve. Még működik az IRA, vagy csak nem bontották le?

34. nap július 3. szombat

Korán kelek, sétálok a kikötőben, fura fekete madarakat látok, szürke szárnnyal, narancssárga lábbal. Ilyet sem láttam még. Félősek, aranyosan totyognak, aztán leszállnak a vízre. Kávé után indulok tovább a sziklák tetején. Az első látványosság a fehér sziklák, mert egyébként fekete gránit minden. Lemegyek gyalog, mert tábla tiltja a teherautókat. Kb 2 km, szép séta és gyönyörű a fehér szikla is, amin kis vár is van. Megérte lejönni. Szemben Rathlin szigete, távolabbra Sót szigetek látszanak. A part mellett a távolban kis szigetek, később kiderül, a következő látnivaló, egy 30 m hosszú kötélhídon lehet átmenni a szigetre. Tömeg, sorbaállás, 5 Ł belépő, úgyhogy elballagok a hídig, nevetgélek a félősen totyogó tériszonyosokon, aztán vissza a Csigaházhoz. Nem messze van a Giant’s Causeway, az óriások átjárója, itt is tömeg, a parkolóba sem lehet bemenni. Gondoltam, jön a bringázás. Andreával keresünk egy közeli tengerparti parkolót, egy semmitmondó üdülőfaluban. Eső hol esik, hol csak a szél fúj.  Andreával nézegetem a lehetőségeket, bringával 7 km, légvonalban 3, úgyhogy gyalog indulok felderíteni, mert már esteledik. Dűnék közt (imádom) megyek, golfpálya a másik oldalon. Találok egy gyalogutat egyenesen a parkolóhoz, de inkább végigmegyek a magas part öblein. Nagyon szép út, végül lesz 5-6 km, de odaérek a látványossághoz. Fantasztikus!!!! (Ezek bazalt oszlopok, szabálytalan sokszögletű képződmények, ahogy a tenger kimosta, szél kifújta közüle a törmeléket) Csattogtatom a fényképezőgépet (mint a többi gyüttment) és elmélkedem a keletkezés körülményein, amin a táblák is segítenek. Sajnos nem tudom bejárni az egészet, vissza kell mennem a Csigaházhoz. Sebaj, nincs bekerítve, jövök kora reggel, szebbek lesznek a fények is és akkor a hegyoldali látványosságokat is megnézem. A rövid úton megyek, megint néha esik, meg egyre jobban fúj a szél. A parkoló mellett nagy sziklák, bámulom a hullámverést és azon gondolkodom, hogy mindig a vad dolgok a látványosak/élvezetesek. A sima tengert meg lehet unni, de a tajtékos hullámverést lehet kimeredt szemmel bámulni, akár sziklákra csapódik, akár homokos parton bukik át a hullám. A kék eget meg klehet unni, de a bárányfelhőket, a gomolygó kumuluszokat, vagy a vágtató viharfelhőket lehet bámulni. A lassú folyót sem lehet sokáig nézegetni, de a hegi patakokat, vagy a megáradt habzó folyót lehet bámulni. A síkságot sem lehet sokáig csodálni (bocs Petőfikém), de a hegyekben lehet gyönyörködni, hát még gomolygó felhőkkel és habzó patakkal.

Massive Attackot hallgatok, az van éppen a VOLTon. Gyerekecskék ott vannak!

Naplemente elmarad a felhők miatt, a szél viszont szépen elringatja a Csigaházat.

35. nap július 4. vasárnap

Zuhogott egész éjjel és reggel is. Azt írtam a naplómba, hogy „asszem itthon maradok”! Jó, mi? Itthon! 11 fok van, kicsit befűtök, olvasok. Fotókat felrakom a gépre, lassacskán világosodik, délben megkajálok, addigra az eső is eláll. A felhők jönnek-mennek, gyalog indulok a rövid úton. Először felmegyek a  felső útra, amit tegnap nem tudtam megjárni. Megered az eső, próbálom felvenni a poncsómat, de a szél miatt belegabalyodom, nem találom a lyukat, bömbölve röhögnek rajtam spanyol tini srácok, persze nem segítenek! Megyek a platón, egyre nagyobb a szél, úgyhogy a platóról lemegyek a középső szintre, ott kicsit kevésbé fúj. A bazaltoszlopok gyönyörűek, elmegyek a leghátsó részre, Amfiteátrumnak hívják. Bámulok, fotózok. Végül visszafordulok, hogy lemenjek a tenger szintjére, ahol tegnap voltam. A kiszögellés előtt egy család összekapaszkodva bújik a szikla mögé. Micsoda puhányok - gondolom – és kilépek a szikla mögül, de a szél szó szerint térdre kényszerít. Visszamenekülök én is a szikla mögé. Szemüveget leveszem, széldzsekit felveszem, újra próbálkozom. Nem bírok kimenni. Ilyen szelet még nem értem. 45 fokban guggolva próbálom, de olyan lökései vannak, hogy térdre kényszerülök. (A Windtunell kutyafüle ehhez, ráadásul lökésekben jön) Szerencsére korlát van a másfél méteres úton, de odébb az is megszűnik. Látom, hogy ott aránylag nyugisan jönnek, tehát csak 10-15 métert kell leküzdeni, nekiveselkedek, sikerül, eljutok a szélcsendesebb szakaszhoz. Kikotrom a szememből a homokot, visszateszem a szemüveget, akkor látom, hogy tábla figyelmeztet az erős szélre. Jókor! Lemegyek a tengerszintre, újra nézem és fotózom a tegnap látottakat, a különbség, hogy jobb a fény és nagyobb a szél. Beülök a „wishing chair”-be, kívánok EGÉSZSÉGet!!! Sokszor! Végül búcsút intek a bazaltoszlopoknak és a dünék közt visszamegyek. Most bezzeg nem golfoznak! Délután 4 van, kis tanakodás után úgy döntök, hogy maradok éjjelre. Újra hullámnézés, ma nagyobbak a hullámok. Közben nagy a forgalom a parkolóban. Délelőtt hullámlovasok voltak, most három típus jön: 1. Család gyereket sétáltat a dűnék közt és a plázson, 2. Kutya sétáltató megy amerre a kutya viszi, 3. Házaspár ebéd után kigurul és a kocsiban ülve nézi a hullámokat (lehet, hogy csak a nagy szél miatt nem szálnak ki?). A kutyások nagyon rendesek, mind kis zacsival jön visszafelé!

Vacsi, olvasás, lefekvés. Ma kicsit jobban ringok, mert hátulról jön a szél.

Ez volt harmadik kétéjszakás helyem.

Itt történt

Kapcsolódó képek

Hozzászólások

2010. júl. 13. 09:50

Réce

Szia Pali!
Köszi az együttérzést az újvilágból!Itt mindenhol emlékeznek a 2millió írre, akik kivándoroltak Amerikába. Meg a térképen is mindíg amerikai városok jönnek fel az ír nevekre.
Honlapot csinál Neked a Feki, ha jól megfizeted $-al!
Réce

2010. júl. 09. 14:03

Tamas Pal

Szia Rece!Innen a kolloniakrol irok,nagyon elvezem az irasaidat,arrol persze fogalmam sincs, hogy hogyan lehet egy ilyen web siteot venni hogy lehet terkepeket hozza adni stb.A Pluto mindeg azt kerdezi,hogy en Del Albaniaban lakom-e de lehet hogy Kelet Albaniat mondott.Erezdd jol magad es varom a folytatast.
Udv. Pali

Szólj hozzá!


Küldés

Réce Apó nyugdíjba vonul

Most, hogy elmész - mit is viszel magaddal? Megyünk Veled, hisz egy voltál a csapattal! Mostantól majd megkezdődik újabb bevetésed, Nekünk pedig hiányzik majd harsány nevetésed.

Megszoktuk, hogy itt vagy velünk hosszú idő óta, Ám ahogy ez lenni szokott, lepergett az óra Kegyetlen, halk ketyegése fenyegető zene, Csak elmúlik, de nem mondja meg, hogyan éljünk vele.

Az idő elment, elandalgott ketyegő dalával És most Téged kézenfogott, hogy elvigyen magával. Van, akit nem ront meg beosztás, hivatal, Van, aki koros bár, ám mégiscsak fiatal.

Te voltál az az ember, aki utat mutat És most Te kezdesz meg egy másik utat. Ez a sakk-csapat most egy vezért vesztett, Ami nekünk veszteség, az Neked a kezdet.

Eljött a nyugdíj, élj bölcsen vele! Most jön az életed második fele...

Balázs Zsolt


Feki Webstudio @ 2010 - honlap, weblap, kereső-optimalizálás